ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök úr az előbb azt mondta, hogy lehetőleg olyan dologra ne térjünk ki, ami a vizsgálóbizottság dolga, kötelessége, és nem is kívánok.

Végigkövetve az elmúlt időszak sajtó-, médiavisszhangját, az embernek sokszor hányingere támadt.

(11.40)

Őszintén mondom itt a magyar parlamentben, hiszen összesen tízen ülünk az ülésteremben. Sőt, odáig megyek, hogy egyes képviselők, egyes politikusok szabályszerűen élvezkedtek bizonyos kérdésekben, amikor a média irányában megpróbálták vélt vagy valós, vagy részben vélt állításaikat megfogalmazni. Ha a közvélemény-kutatásokat nézzük, elég szomorú a magyar parlament és a magyar politikai elit megítélése.

Talán mindenkinek el kellene gondolkodnia azon, hogy ha egy parlamenti képviselőnek van egy vagyonnyilatkozata, és azon kívül, a családján belül, mondjuk, teljesen törvényesen egy földalapú támogatást kap, hiszen részben az európai uniós források teszik ezt lehetővé, másrészt a magyar kiegészítés, amire Magyarország saját magát kötelezte az Unió irányába, akkor vét-e a törvény ellen. Itt talán célszerű lenne az elmúlt 15 év összes privatizációját megvizsgálni, és mindenkinek föltenni magában a kérdést, hogy az egész privatizációs rendszerünk helyesen került-e végrehajtásra. Hogyan vált lehetségessé, hogy olyan személyek, akik valamilyen politikai pártban vagy szervezetben beosztást töltöttek be, hirtelen milliárdokra tudtak szert tenni? Hogyan lehetséges az, hogy többmilliárdos állami vagyon pár millió forintért került eladásra?

Pontosan ezek a dolgok irritálják általában az állampolgárokat, főleg helyben. Erre tudok példát mondani, hiszen nehogy bárki azt higgye, hogy a termelőszövetkezetek megszűnése után a gépjavító szerzett vagyont, hanem általában a szövetkezeti elnökséget birtoklók kerültek abba a kondícióba és pozícióba, hogy hihetetlen mértékű vagyonra tudtak szert tenni. Mint volt gyakorló polgármester és alpolgármester is tudom, hogy amikor a város szeretett volna egy kicsikét terjeszkedni, akkor mindig pár személybe ütköztünk bele, hiszen ők vásárolták meg a földterületeket, és utána magasabb árat próbáltak érvényesíteni, mint amiért annak idején a földterületet megvásárolták.

De ugyanez a helyzet talán az új mezőgazdasági miniszterrel. Nem bántani akarom, félreértés ne essék. ’90-ben még a termelőszövetkezet alkalmazottja volt, ’91-ben az elnöke, ’94-ben egy társaság vezetője vagy tulajdonosa volt, majd a ’94-es vagy ’95-ös privatizációnál már egy 4,7 milliárdos vásárlás következtében 10 százalékos önrésszel rendelkezett. Az emberben ilyenkor felmerül a kérdés, hogy egy termelőszövetkezeti alkalmazott hogyan tud ilyen hirtelen ilyen óriási nagy karriert befutni, és akkora pénzvagyonnal rendelkezni. Nagyon jól tudjuk mindannyian azt is, képviselőtársaim, hogy a ’90-es évek után, a rendszerváltozás után olyan banki finanszírozási lehetőségeket adtak a jó információval rendelkező személyeknek, amelyekkel minden további nélkül meg lehetett vásárolni főleg olyan gazdasági társaságokat, amelyeket, fogalmazzunk így, padlóra küldtek. Utána hihetetlenül gyorsan nyereségessé vált az a cég, amely felszámolás alatt volt, és azok a vezető beosztású személyiségek váltak tulajdonosaivá, akik előtte is ott voltak a cégben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez irritálja legjobban az állampolgárokat. Ha korrektek akarunk lenni, és ha azt akarjuk, hogy valóban minden olyan tényt fel tudjunk tárni, amelyben gyanítható egyfajta visszaélés, vagy megfogható egyfajta visszaélés, akkor talán egy tételes, átfogó, visszamenőleges privatizációs vizsgálatot kellene ennek az országnak elindítania, hiszen a legsúlyosabb vagyoni tételek ott kerültek átjátszásra a törvények és a törvényi kiskapuk kihasználásával; nem azt mondom, hogy törvénytelenül, hanem a törvényi kiskapuk kijátszásával. Talán akkor lenne korrekt és önmagát is felvállaló a parlament, ha ezt a ténykérdést a saját maga részéről megtenné.

A másik, feltenném a kérdést mindannyiunknak: tessék nekem megmondani, hogy a patkó melyik oldalán ülnek a milliárdosok! Tessék föltenni a kérdést! Mindenki tegye föl magának a kérdést: a patkó melyik oldalán ülnek a milliárdosok? Talán a vizsgálatokat valahol ott kellene kezdeni.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu