DR. SZABAD GYÖRGY, az 1990-1994-es ciklus Országgyűlésének elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Mielőtt mondandómat előadnám, jelezni szeretném, hogy - korábbi szokásomtól eltérően - nem fogok szabadon beszélni, hanem az idő szűkössége miatt olvasni fogom mondanivalómat.

Tizenöt évvel ezelőtt álltam először ezen az emelvényen, a diktatúrák csődje miatti elégtétel érzésével, de politikai cselekvésre választottként a felelősségvállalás nagy terhével s az arra való alkalmasságom minden kételyével. Most jóval idősebben léptem fel ide, de a hatalom nélküli közpolgár csak erkölcsi gondjával, s nem nosztalgiák eregetése vagy görögtüzes tisztelgés végett, hanem az emlékező, méghozzá a történész hitelesítő szándékával tanulságokra is figyelmeztetve.

Az Országgyűlés, amelyet 1990-ben végre a szabadon nyilvánuló népakarat legitimált, s amely Varga Béla volt elnök megjelenése folytán is közvetett kapcsolatot tartott a polgári alkotmányosságnak és a nemzet függetlenségének a reményével 1945-ben megalakult Országgyűléssel, a rendszerváltás legfőbb letéteményese lett a kilencvenes évek elején; szakítva a diktatúra farkasbőrös, majd báránybőrös változataival, és a nagy többség által követve Antall Józsefet abban, hogy ez alkalommal sikeresebben, mint az elődök tették, mint 1918 után a Monarchia felbomlásakor, 1944 után pedig a hitleri Németország összeroppanásakor, még idejében kitépje az országot a kényszerközösségekből, azaz ha nagy veszteségek árán is, túlélje a Szovjetunió hatalmi rendszerének összeomlását. Meghatározó szerepe volt ebben annak, hogy a mindenkinél egyértelműbben és hatékonyabban Sólyom László által céllá emelt magyar jogállamot alapozó alkotmány megszületett az Ellenzéki Kerekasztal kohójában, és elfogadtatásra talált az állampárttal folytatott, a vérontás és a politikai anarchia kerülését célzó tárgyalásokon. Nem mindent eredményezett ez az 1849-49-es, 1946-os és 1956-os jogelveket, valamint későbbi reformmunkálatokat felhasználó alkotmányozás, de ismételt kiegészítésekkel máig szinte meghatározója demokratikus kibontakozásunknak.

A határainkon túl élő honfitársainkra is érvényesítendő patriotizmusnak és az emberközpontú demokráciának az alkotmányunkban testet öltő ötvözete által, amely a hatalmi ágak egyensúlyrendszerének korszerű foglalata is, értük el, hogy bizonyítva államrendszerünk demokratizmusát, az emberi jogok megbecsülését, elszántságunkat a diktatúrák felélesztésének megakadályozására és felkészültségünket az európai együttélésre, amelyre példa volt a visegrádi együttműködési megállapodás kezdeményezése is, az úgynevezett szocialista országok közül elsőként léphettünk be az Európa Tanácsba, majd lettünk az Európai Gazdasági Közösség partnere, lett Magyarország tagja az észak-atlanti szövetségnek, és végül, de nem utolsósorban az Európai Uniónak. Mindez alkotmányosságunk zászlaja alatt játszódott le, de úgy, hogy időközben az sérelmeket is szenvedett.

Fejlődésünkre súlyos csapást jelentett, hogy korábbi piacaink nagy részéről érdemleges kompenzáció nélkül szorultunk ki, s jogos követeléseinket csak harmadában-negyedében sikerült elismertetni és korrupcióktól korántsem mentesen realizálni. Parlamentünk egyes ciklusaira különösen jellemző volt az óvatos tartózkodás; szinte kérelmezőként léptünk fel például Oroszországgal szemben, nem értékeit igénylő hitelezőként, illetve jogos tulajdonát visszakövetelő tulajdonosként. Ugyanakkor megemlítendő, hogy az 1990-ben örökölt hatalmas államadósság szakaszosan biztató, társadalmunk erőfeszítéseit nagymértékben igénybe vevő csökkentése a közelmúltban ismét jövőnket is veszélyeztető növekedésre váltott át. Az Állami Számvevőszék mind erőteljesebb figyelmeztetései a közvéleményhez csak szelídítve jutnak el, gyakorlatilag pedig jórészt mellőzésre kerülnek.

A közéletben korán megjelentek az alkotmányossággal ütköző elemek. A taxisblokádnak becézett, a kormányfő kórházba vonulásának napjára időzített, országos szervezettségű mozgalom jogellenességét hamarosan maga az Országgyűlés ismerte el a köztársasági elnök által jóváhagyásra kénytelen-kelletlen előterjesztett amnesztiatörvény keretében. De a jogállamnak ezt a szilárdító lépését nemsokára kiábrándító manipulációk is követték. Pedig minden kormányzati lépés jogosultságának a parlament által meghatározandó feltétele, hogy az ne az alkotmányosság megkerülésére, hanem érvényesítésére szolgáljon - most és mindörökké.

(12.50)

A kárpótlási jegyek leértékelése a legnagyobb mértékben az idősebb nemzedékeket és főként a volt parasztságot sújtotta. A részben gerjesztett infláció pedig leginkább a bérből, fizetésből élőket, illetve a növekvő számú munkanélkülit és a szociális segélyekből tengődőket érte.

A hajdani szovjet és KGST-igények szerint formált, illetve deformált gazdaságunk részben felszámolásra, részben és sokban elhirtelenkedett privatizációra került. Annak vadprivatizációs változata után megszületett ugyan törvényes szabályozása, de a következő parlamenti ciklusban kiskapukat nyitó módosítást iktattak be. Az olajbotrányokat - egyebek mellett - hamarosan követte a Tocsik-ügy (Az ellenzéki oldal felé:) - köszönöm a kommentárokat, mert idehallatszanak -, majd annak teljes lezárulása előtt a közvéleményt meghökkentő brókerbotrány és a titkosszolgálati ügyek, amelyek mind erősebben hatottak a politikai elit és nem kevéssé maga a parlament iránti bizalom csökkenésére.

Mindez (A kormánypárti oldal felé:) - ugyancsak köszönöm a kommentárokat - belejátszott a 2004 nyarán kirobbant kormányzati válság történéseibe, és abba, hogy ennek feloldásába, egyes vélemények szerint elodázásába a parlamentnek nem megvitató, hanem csupán rábólintó szerep jutott.

Jelen idejű gondokat okoz a kormányzatnak és parlamenti bázisának viszonya alkotmányunk azon intelméhez, amely nemcsak felelősségre figyelmeztet a “határon kívül élő magyarok sorsáértö, hanem konkrét kötelezettségre is “a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolásáértö. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Az idő vészesen telik, de betartom. A kormányzat az adódó történelmi lehetőségek keretei közt kellő készséget 2004 őszén nem mutatott, azóta pedig a tényleges előrehaladását célzó politikai szándékát még nem tudta realizálni.

Éppen egy éve, hogy társadalmunk túlnyomó többségének örömére Magyarország felvételt nyert az Európai Unióba. Ezzel az európai integrációban való részvételünknek olyan célja realizálódott, amit az Országgyűlés által néhány nap híján az Antall József által előterjesztett kormányprogram tűzött maga elé 15 éve, és amelynek meghatározó lépéseként 1991 januárjában - mint említettem - az úgynevezett szocialista országok közül az Európa Tanács elsőként Magyarországot vette fel.

Sajnos, mostani integrálódásunk nem erősítette meg hajdani éllovas szerepünket, és nem teljesültek eléggé az itthoni várakozások sem. Ebben alighanem alkotmányos mulasztások is szerepet játszottak, hiszen nem született meg a magyar parlament és kormánya között az uniós ügyekben az elengedhetetlen és kellő szabályozottságú munkamegosztás, az egyértelmű, törvényes szabályozás. Kormányzatunk parlamenti felelősségének nincs kellő, a bizottsági beszámolásnál magasabb szintű intézményesítése, sem uniós működése vonatkozásában, sem pedig az itthoni végrehajtás tekintetében, mint az az agrárügyekben, illetve a támogatások kifizetése terén már csattanósan bebizonyosodott.

Márpedig - mint arra a Házban hajdan ismételten utaltam - a kormányfelelősség a magyar államjog alfája és ómegája, ahogy azt a parlamenti kormányzati rendszer kialakításakor az 1848-as III. törvénycikk 32. §-a tételesen leszögezte. S ha annak hatályos törvény voltát a kiegyezés alkalmával 1867-ben ki is iktatták, az újabb meghatározás híján is erkölcsileg ma is érvényes éppen úgy, mint a becsület, ha nem is foglalkozik élő paragrafus körülírásával.

Tisztelt Ház! Magas korom folytán alighanem ez az utolsó felszólalásom itt. Azt javaslom, gondjaik közepette emlékezzenek újra és újra Kossuth általam negyven éve megismert és azóta terjesztett intelmére: “A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet és lesz.ö S hogy így legyen, mégpedig a patriotizmus és demokrácia alkotmányos ötvözetére alapozva, az a mi, állampolgárok és az önök, törvényhozók együttes kötelessége és unokáink jogos igénye.

Köszönöm. (Hosszan tartó, nagy taps.)

Forrás: parlament.hu