DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A mai politikai vitanapon az ellenzék kezdeményezésére azt tesszük mérlegre, hogy a szocialista-szabad demokrata koalíció mit teljesített az elmúlt három év alatt, miben és mennyit mentünk előre, van-e lemaradás szándékainkhoz, terveinkhez, programunkhoz képest.

A kormány pozitívan tekint a mai vitanap elé, több okból is. Mindenekelőtt azért, mert úgy látjuk, hogy mindaz, amit az elmúlt három évben teljesítettünk, összhangban van vállalásainkkal, összhangban van azzal, amit a választók a magát polgárinak nevező kormány helyett kívántak és jóváhagytak.

Vállalásainkból, ígéreteinkből már sok mindent teljesítettünk. Bizonyítottuk, hogy a társadalom és a gazdaság felemelkedéséről, Magyarország jövőjéről vallott és vállalt elképzeléseink megvalósításához konkrét cselekvési programokat tudunk kidolgozni és megvalósítani. Bizonyítottuk, hogy e programok arányait és irányait képesek vagyunk a mindenkori új kihívások követelményeihez igazítani. Bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk saját tevékenységünket is kritikusan értékelni, s a megváltozott körülmények figyelembevételével váltani és változtatni is, ha azt az ország érdeke és programunk sikere kívánja.

A mai vitanap tartalmában is jól szimbolizálja egyik legfontosabb szándékunkat: azt, hogy a demokráciában a mindenkori kormány tevékenységét a parlament nyilvánossága előtt kell megmérni. Az egyik legfontosabb programpontunként fogalmaztuk meg, hogy helyreállítjuk a parlamenti demokráciának az Orbán-Torgyán-kormány alatt megtépázott rendszerét, biztosítjuk és támogatjuk a parlament jogkörét, és a mindenkori kormány beszámoltatására és ellenőrzésére ezt tartjuk megfelelő fórumnak.

Ígéreteinkhez és vállalásainkhoz híven demokratikus fordulatot hajtottunk végre. Helyreállítottuk a hetenkénti ülésezés rendjét, és helyreállítottuk az ellenzék jogait is. Támogattuk és támogatjuk az ellenzék kezdeményezéseit vizsgálóbizottságok megalakítására, mert ez az út valósítja meg a rendszerváltás legfontosabb követelményét, a demokrácia kiteljesedését.

1998-ban, amikor a Fidesz az MDF-fel és a korábban mélyen megvetett Torgyán-féle kisgazdákkal kormányra került (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.), kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet ígértek. Mi csak kormányváltást hirdettünk, de a demokratikus koalíció hivatalba lépése stílus- és szemléletváltást is jelentett.

2002 nyarán, Orbán Viktor kormányának bukásával Magyarországon megszűnt a kormányzati arrogancia. (Zaj, felzúdulás, derültség a Fidesz soraiban.) Három éve a köztársaság kormányát nem az vezérli, hogy az ezeréves Magyarország múltba révedő romantikájának nemzetiszín és árvalányhajas dekorációja mögött saját hatalmi céljainak és érdekeinek megfelelő döntéseket hozzon, mint ahogy ez történt a megelőző négy évben. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Tóth István: Miki egér!)

A 2002-ben kormányra került demokratikus koalíciót egy modern, szabad és igazságos Magyarország megteremtésének szándéka vezérli. A kormány büszke arra az értékváltásra, amelyet felvállalt és sikerrel megvalósított, és büszke lehet rá Magyarország is, mert ez szolgálja lakosainak jövőjét, felemelkedését, boldogulását és szabadságát. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! 2002-ben egyik legfontosabb vállalásunk volt, hogy megerősítjük a piacgazdaság intézményeit és rendszerét. A piacgazdaságról való felfogásunkat alapvetően különböztetjük a konzervatív oldal elveitől és kormányunk korábban megvalósított gyakorlatától. Mi, miközben a gazdaság fellendítésére ki akarjuk használni a piacgazdaság előnyeit, tudomásul vesszük, hogy az állami erő vagy erőszak nem tartóztathatja fel a gazdasági folyamatokat, nem írhatja felül a piac törvényeit, bármilyen jól és hangzatosan lehet is ilyen átmeneti és tegyük hozzá: ellentmondásos hatású lépéseket és kísérleteket kommunikálni.

Kormányzati tevékenységünk során kiemelt figyelmet fordítottunk az európai uniós csatlakozással kapcsolatos feladatoknak. Lezártuk azokat a fejezeteket, amelyeket elődeink még nem tudtak vagy nem akartak lezárni. (Derültség a Fidesz soraiban.) Kormányunk írta alá azt a dokumentumot (Derültség. - Dr. Áder János: Hát ez hihetetlen!), amely Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását rögzíti, és immár egy éve az Európai Közösség teljes jogú tagjai vagyunk.

Sajnálattal kell megemlítenem, hogy a konzervatív ellenzék még ebben a rendkívül fontos nemzeti kérdésben is önérdekű álláspontot képviselt. Táplálta és gerjesztette a csatlakozással kapcsolatos kételyeket, majd megpróbálta azt is elhitetni, hogy Magyarország a csatlakozás vesztese lesz. Ezt az azóta ismertté vált tények és adatok egyértelműen cáfolják. Az ellenzék hamis híresztelése ellenére Magyarország nem lett nettó befizető. Az uniós csatlakozást a gazdaság szereplői zökkenőmentesen élték át, kivéve a mezőgazdaságot, amely a Torgyán-féle mezőgazdasági politika egyik utóhatásaként valóban felkészületlen volt az új követelményekre. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.)

(9.10)

Kormányunk a piacgazdaságról vallott nézetének és választási programjának megfelelően folytatta a korábbi állami tulajdonú vállalatok privatizációját, mivel a piac csak független, egymással versengő, magántulajdonban lévő vállalkozások bázisán működhet hatékonyan.

Viszont jelentős változásokat juttattunk érvényre a privatizációs folyamatban. Megerősítettük törvényi alapjait és átláthatóságát. Megszüntettük az állami tulajdon átjátszásának lehetőségeit, kötelezővé tettük a nyílt és ellenőrizhető versenyt az állami tulajdont megvásárolni szándékozók között. (Révész Máriusz: Erdős Ákos?) Tudatában vagyunk annak, hogy a privatizációt különböző okokból ellenzéki politikusok és kormánypárti szimpatizánsok között is többen bírálták és bírálják. A demokratikus koalíció azonban nem osztja azt a véleményt, hogy az állami vállalkozói vagyon megtartásával megvalósítható lenne a piacgazdaság korlátozása. Nem fogadjuk el azokat az érveléseket sem, amelyek az állami gazdálkodói vagyonban látják a nemzeti érdekek vagy pláne a munkavállalói szempontok védelmének egyedüli lehetőségét.

Amikor a 2002-es választásokat követően a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége megalakította koalíciós kormányát, egy sor felhalmozódott, meg nem oldott problémával találta magát szemben. Kormányunk ezért száznapos programokat alkotott azoknak a gondoknak az enyhítésére, amelyek nem tűrtek további halasztást. Ezek közül ki kell emelnünk a közszolgálatban dolgozók részére már az Orbán-Torgyán-kormány által is beígért, de meg nem valósított, általunk végrehajtott jelentős, 50 százalékos béremelést. Ki kell emelnünk, hogy a nyugdíjasoknak visszaadtuk azt az 52 milliárd forintot, amelyet a magát polgárinak nevező kormányzat kivett a nyugdíjasok zsebéből.

Jó érzéssel említem ezeket a lépéseket, mert azt támasztják alá, hogy a kormány teljesítette azokat a vállalásait és ígéreteit, amelyeket a választások előtt tett. Nem akarom ugyanakkor elleplezni, hogy ezek a szükségszerű lépések bizonyos tekintetben utóéletet is jelentettek annak a gazdaságpolitikának, amelyet az Orbán-kurzus az egyébként törvénysértő kétéves költségvetésében meghirdetett. A belső kereslet növekedésére építő korábbi gazdaságpolitika és a választások után a tűrhetetlen szociális igazságtalanságot rapid és radikális eszközökkel felszámoló száznapos intézkedések a gazdaságot kétségtelenül kibillentették az egyensúlyi pályáról.

Áttekintve a gazdaság általános helyzetét, kormányunk korrekciókról és kiigazításokról döntött. Az új makrogazdasági pályát a 2004. évi konvergenciaprogram rögzítette. Ebben az Európai Unió átlagát 2 százalékponttal meghaladó éves gazdasági növekedést, az államháztartás hiányának és az infláció mértékének a maastrichti kritériumokkal összhangba hozását vállaltuk 2008-ig. Intézkedéseink eredményeképpen 2004 folyamán a gazdaság a hosszú távú, fenntartható, egészséges növekedéssel jellemezhető makrogazdasági pályára állt.

A GDP növekedése a 2003. évi 3 százalékról 2004-ben 4 százalékra gyorsult. Ismét kétszámjegyű, pontosan 15,7 százalék lett az exportnövekedés üteme, és jelentős, 8,3 százalékos lett a beruházások bővülése. E két eredmény annál is kiemelkedőbb, mert a kormányzati gazdaságpolitika - finoman szólva - igen erős monetáris ellenszélben érte el ezt az eredményt. Mindeközben markáns adócsökkentést hajtottunk végre. Míg 2002-ben az átlagos személyi jövedelemadó-terhelés 22 százalék volt, ez 2004-re 19,6 százalékra csökkent, az idén ez várhatóan már csak 19 százalék lesz. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És az áfa?) Ezek az intézkedések 100 milliárd forintot hagynak az adózó állampolgárok zsebében.

Adómentessé tettük a minimálbért, és számos további intézkedést is tettünk az alacsony jövedelemmel rendelkezők megsegítésére. Ezekben az intézkedésekben tükröződik politikai credónk: elkötelezettek vagyunk a társadalmi igazságosság megteremtése, az esélyegyenlőség megvalósítása mellett. (Révész Máriusz: Nem lesz 17 százalék sem.) Az adatok azt mutatják, sokat tettünk már eddig is, de tudatában vagyunk annak, hogy a társadalom még többet vár tőlünk. Mi meg is felelünk ezeknek a várakozásoknak.

Bevezetőm végén szeretnék összefoglalóan szólni még arról, hogy ez a koalíció céltudatos, ugyanakkor a körülményekhez és a követelményekhez igazodó gazdaságpolitikát folytat, amelynek középpontjában a gazdaság növekedésének egyensúlyi pályája, valamint az arányos közteherviselés és a társadalmi igazságosság áll. Ezt vállaltuk választási programunkban, ennek érdekében dolgoztunk az elmúlt három évben, ennek eredményeit bizonyítják a gazdaság statisztikai adatai is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu