DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves kitartó Biztos Urak! Kedves Képviselőtársaim! Az országgyűlési biztos 2004. évi beszámolójában az szerepelt még, hogy “Az oktatási szegregáció kérdéseiö című tanulmány elkészült, de az oktatási és tudományos bizottság nem tárgyalta meg. Ez az anyag, ez a tanulmány egyébként megtalálható a mellékletben. El szeretném mondani, hogy ez a megállapítás már csak részben igaz, mert az albizottság, ami időközben megalakult, tárgyalta. Ez azért nagyon fontos kérdés, mert izgat bennünket a szegregáció, hogy a fogalom mit tartalmaz. Fölmerült a bizottsági ülésen, hogy ezt a fogalmat határozzuk meg szociológiai, jogi értelemben is, és akkor azt ajánlotta Kaltenbach Jenő biztos úr, hogy ezt a témát is tárgyaljuk meg, és ezért került ez az oktatási bizottság albizottsága elé, amely egy közös bizottság az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagjaival.

Szeretnék figyelmet kérni, és erről a tanulmányról szólni, mert megtárgyaltuk, és nagyon tanulságos. Igazából nem a főbizottság tárgyalta, mondom, hanem az albizottság. Ez a tanulmány - mint a jelentésben olvasható - tárgyalja a szegregáció fogalmát jogi és szociológiai értelemben, ismerteti az oktatási szegregáció típusait, kitér arra, hogy a vizsgálatok során milyen szegregációval kapcsolatos attitűdökkel találkoztak az oktatás szereplői körében, s részletesen kifejtik a szegregáció és az autonómia elhatárolási szempontjait. Bemutatja a tanulmány a jogellenes elkülönítés megállapításának útjait és jogkövetkezményeit, illetve az ombudsman, a kormányzat és az Országgyűlés erőfeszítéseit.

Innen tudjuk - és szeretném közhírré tenni, és fel is hívom rá az Országgyűlés figyelmét -, hogy szegregációnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy-egy településen belül különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok s a többi lakóhelye erősen elkülönül egymástól, a szegregáció együtt jár a jövedelmi viszonyok és a települési infrastruktúra lényeges egyenlőtlenségeivel. Magyarországon a lakóhelyi szegregáció térségek, települések között és településeken belül is megjelenik. A lakóhely-elkülönültség megmutatkozik egyrészről a városok slumosodó kerületeiben, leromló negyedeiben, másrészt az ország szegényebb régióiban kialakult aprófalvas települési zárványaiban.

Az 1945 utáni hazai társadalmi fejlődés egyik legnehezebben korrigálható torzulása az évszázados települési egyenlőtlenségek szélsőséges felerősítése volt. Az elszegényedő, aprófalvas elkülönülés kialakulásában szerepet játszik az egyre súlyosabb problémát jelentő munkanélküliség, az infrastrukturális feltételek növekvő eltérése, a társadalmi rétegek tömeges elvándorlása, mely az aprófalvak társadalmi struktúráját, belső közösségi viszonyait eltorzítja. A roma lakosság jelentős része vidéken a gazdaságilag és infrastrukturálisan elmaradott régiókban szegregált körülmények között él. Ez az alapvető probléma, és ez nem 15 év problémája. Ez a fő kérdés, ezért nagyon nehéz a küzdelem ellene.

Én most az oktatási szegregáció típusairól szeretnék beszélni, de ez elválaszthatatlan ettől, mert azért nem tudunk ott sem előre lépni; majd el fogok mondani sok törekvést, pozitív törekvést. De amennyiben a társadalmi változások nem lesznek olyan erősek, és ezek a problémák, amelyekről beszélünk, nem oldódnak meg, akkor visszasüllyed mindig. Tehát amit fölépítünk reggel, leomlott estére, ez az igazság, és akkor nem egymást kell szidni, hanem továbbra is keresni kell a megoldási módokat, de akkor másként.

Az iskolai szegregáció típusai: igazából az iskolák között van szelekció, a normál tantervű iskolák között, az eltérő tantervű iskolák között - ezek a kisegítő iskolák -, illetve az alapítványi iskolák között, ahogyan Béki Gabriella képviselőtársam is elmondta. Az egy komoly szelekció, amikor azért kerül oda, mert már nem bírunk vele, mert nem is olyan könnyű ám. Én tanár vagyok, a nejem is az, és a legjobb szívű emberek is kemény próba előtt állnak, amikor 16-17 éves gyermekeket tanítanak, akik ott ragadtak az általános iskolában - tehát nem könnyű kérdés. Az iskolán belül is van szegregáció, osztályok között is, és a magántanulóvá nyilvánítás esetében is. A szegregáció a nemzetközi jogban a diszkrimináció egyik formája, ezért a diszkriminációt gyakorlatilag tiltó egyezmények sora implicite megfogalmazza a szegregációt is.

Hogy mondjak néhány pozitív dolgot is: az ombudsman úr is elmondta a bizottsági ülésen is, hogy bár nagyon sokszor nem kérdezik meg, és nagyon sok tárca nem fordul oda érdeklődéssel, de az Oktatási Minisztériummal jó kapcsolatban van, még a felsőoktatási törvény tárgyalása során is komolyan véleményezte a törvénytervezetet.

(16.00)

Tehát van valami jó irány, nem merek többet mondani, de valami jó irány.

Kilenc dolgot elmondanék, hogy mi az, ami esetleg javíthat.

A szegregációs jogalkotásról már szó volt itt, a 2003. évi törvényről, amire büszkék lehetünk, és azt gondolom, megküzdöttünk érte itt a parlamentben; emlékszünk a vitára. Azt gondolom, hogy ez helyes és jó, tehát erre büszkék lehetünk jogalkotás szempontjából.

Az integrációs normatíva, amiről itt szintén már szóltak, a hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelésére ösztönöz.

A harmadik az integrációs hálózat, az Oktatási Minisztérium háttérintézménye ez. Negyvenöt bázisiskola van ebben, és gyakorlatilag a tantestületi képzések folynak ezekben, a hatékony együttnevelést, a pedagógiai módszerek bemutatását, a kooperatív tanulást és a tevékenység-központú pedagógiát gyakorolják itt.

A nemzetiségi oktatás beás és romani nyelven.

A multikulturális oktatás, amiről itt az ombudsman úr is beszélt, alapvetően fontos kérdés. Én is úgy gondolom, hogy előítéleteket akkor tudunk megszüntetni, ha többet tudunk egymásról, mondjuk, a romák és a nem romák. Ehhez a történelem-, az irodalom-, a nyelvtanérettségibe valóban be kell építeni azokat az ismereteket, ami a roma lakosságról, a roma kultúráról, a roma történelemről ismert.

Nagyon helyeslem, hogy itt említette Béki Gabriella képviselőtársam is a holokauszt témáját. Nagykanizsán már több mint tíz éve nagyon komoly hagyománya lett ennek - az ombudsman úrral is ott találkoztam először, rendszeres eljár -, hogy augusztus elején megemlékeznek; komoly emlékművet építettek. Tehát igazából ott az emberek tudatában, úgy gondolom, kezd kialakulni, de valóban az oktatási intézményekben ez még nagyon gyerekcipőben jár, hogy erről tudnának.

A roma származásúak, munkanélküliek közoktatási intézményekben történő foglalkoztatása szintén egy előrelépés.

A hátrányos helyzet kompenzálásának eszköze, hogy 18 évre emelkedett a tankötelezettség, óvoda hároméves kortól, étkezés ingyen, tankönyv ingyen.

A másik dolog, amit szeretnék említeni, “az utolsó padbólö program, ami nagy jelentőségű, hogy nem fogyatékos gyerekek közé kell bevinni a roma gyerekeket. Értelmes gyerekek azok, csak azért viszik oda, mert gond van velük, nehezebben nevelhetők, holott szó nem lehet erről. Amikor megvizsgálják a kollégák, akkor kiderül, hogy 10 százalék egyáltalán nem az.

Megerősítő intézkedések a felsőoktatásban. Tudjuk, január 1-jével lépett életbe, hogy a hátrányos helyzetű jelentkezőket az egyetemi felvételnél kompenzáljuk, tehát pozitív értelemben diszkrimináljuk.

Az országgyűlési biztos úr következtetései nagyon fontosak, ha szembe merünk vele nézni, mert ez nagyon komoly anyag, és komoly tanulmányokat tartalmaz a beszámoló, de a következményekkel, amiket levonnak a vizsgálatokból, azokkal bizony szembe kell néznünk. Itt a kiinduló alap az, hogy az oktatási szegregáció csak egyik megnyilvánulási formája a társadalom kirekesztő folyamatainak. Robbanásveszély van, ahogy Herényi Károly úr is mondta, ha ezt a kérdést nem oldjuk meg, márpedig a kiindulópont a kirekesztő folyamatok okainak feltárása, az összefüggések feltérképezése.

Igaza van Béki Gabriellának, az oktatási integrációs normatíva, mondjuk, egy kis faluban nem azt a célt éri el. Mert mit ér el? Azt, hogy ott maradnak azok a gyerekek, és akkor persze még az iskola is jobban fenn tud maradni, de gyakorlatilag más szülők meg elviszik a gyerekeket.

A másik: hatásvizsgálat, monitoringvizsgálat szükséges.

Lényeges a tanárok módszertani kultúrájának a fejlesztése. Ezt én alapvetően fontos dolognak tartom, projekt típusú készségfejlesztés, problémamegoldó, nem pedig lexikális ismeretek, frontális munka s a többi irányába kell képezni a kollégákat, illetve emberi jogi ismeretekkel is fel kell vértezni, ez egy nagyon fontos követelmény.

Egyetértek, Németh Erika kolléganőm is elmondta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy milyen fontos az antidiszkriminációs tréning a nem pedagógusok körében, a közigazgatásban, máshol dolgozók körében (Az elnök ismét csenget.), mert ez is nagy segítség.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu