LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Az előttünk fekvő, elfogadásra javasolt jelentésből kitűnik, hogy 2004-ben 6,7 százalékkal növekedett az állampolgári jogok országgyűlési biztosához benyújtott panaszok száma az előző évhez viszonyítva. Ez a növekedés véleményünk szerint ahhoz képest, hogy az ország népessége eközben egy kisváros lélekszámának megfelelő mértékben csökkent - tehát csökkent a potenciális panaszosok száma -, nem jó jel, de ahhoz mérten, hogy a korábbi esztendőben, 2003-ban 28 százalékkal növekedett a panaszbeadványok száma, nos, ehhez mérten kedvezőnek tekinthető. Tiszakécskei választókerületem környezete, Bács-Kiskun megye lakói a lakossági átlaghoz képest elégedettebbek, vagy azért, mert az itteni hatóságok jobban végzik a munkájukat, vagy azért, mert talán nagyobb mértékű a Duna-Tisza közén élő emberek tűrőképessége. Ugyanis míg az ország lakóinak 5,4 százaléka él a megyében, addig a beadványoknak csak 3,8 százaléka származik Bács-Kiskun megyéből.

Egyéni képviselőként szinte naponta kapok levelet, kérdést, panaszt, s a magam házi felmérése nagyjából megegyezik a beszámoló adataival. Ugyanis olvassuk, hogy az átlagosnál gyorsabban, 32 százalékkal nőtt egy év alatt az adózással és illetékkiszabással kapcsolatos panaszok száma, 26 százalékkal a gyermekvédelemmel, a gyámüggyel kapcsolatos beadványok száma, 25 százalékkal a munkavégzéssel és társadalombiztosítással kapcsolatos panaszok és 10 százalékkal a közigazgatási határozatokkal kapcsolatos panaszok száma. A panaszáradat növekedése valószínűleg az ilyen ügyekkel kapcsolatos hatósági munkavégzésnek is egyfajta kritikája. Mind a rendőrségi, ügyészségi tevékenységgel kapcsolatos panaszok száma, mind a szociális ügyekkel kapcsolatos beadványok száma stagnál, a büntetés-végrehajtással, fogva tartással kapcsolatos ügyek száma pedig 13 százalékkal csökkent. Mindezekből az illető területek átlagosnál jobb körülményeire, az ott dolgozók jobb munkavégzésére, továbbá ügyfélbarát lakossági kapcsolattartásra is következtetni lehet.

Tisztelt Ház! A beszámolóból az is kiderül, hogy a panaszok túlnyomó többségét - csakúgy, mint az előző években -, mintegy négyötöd részét el kellett utasítani, többnyire azért, mert a panaszbenyújtók nem ismerik az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a jogosítványait, például nem tudják azt, hogy a biztosnak kereskedelmi bankokkal vagy magánszolgáltatást végző vállalkozásokkal szemben nincs intézkedési jogköre.

(12.20)

Továbbá nem bírálhatja felül a bíróságok igazságszolgáltató tevékenységét sem. Érdemi vizsgálat emiatt csak a panaszok egyötödében történhetett. Az indokolt panaszok 38 százaléka a jogbiztonságra és a jogállamiságra vonatkozó panasz volt, a második leggyakoribb indokolt panasz a tulajdoni biztonság sérelmére vonatkozott. A harmadik és negyedik leggyakoribb panasz a jogorvoslati jog hiányára és az egészségügyi ellátás visszásságaira vonatkozott. A visszássággal érintett, felsorolt négy alkotmányos alapjog a jogos panaszok közel kétharmadát tette ki. Az oly gyakran hallható problémákra, mint a szociális alapjogok megsértésére, a diszkrimináció tilalmára vagy a gyermekek és a szülők jogainak sérelmére az összes jogos panasz alig 5 százaléka vonatkozott.

Ezek az arányok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a tömegtájékoztatásban nagyobb nyilvánosságot kapott jogsértő esetek struktúrája gyökeresen eltér a jogsérelmek valódi struktúrájától, mert a jogbiztonságra és a jogállamiságra vagy a tulajdoni biztonságra vonatkozó panaszok a sajtó szemszögéből úgymond unalmas, megszokott ügyek, és kisebb a szenzációtartalmuk.

Tisztelt Ház! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, ahogyan az előző évben is tette, 2004-ben is vizsgálta a tanyák villamosításának elhúzódását, az ebből adódó esélyegyenlőtlenség mértékét, és javaslatot tett az állam nagyobb arányú tehervállalására a villamosítási beruházásokban. Annak ellenére, hogy az országgyűlési biztos a villamos energiával ellátatlan területeken élők körében kimutatta az esélyegyenlőséghez való jog, a gyermeki jogok, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmét, érdemleges állami intézkedés még nem történt a gond megoldása érdekében.

A közüzemi szolgáltatók körében gyakori, figyelmeztet erre a jelentés, hogy tulajdonosváltás esetén a szolgáltatónál közösen egyeztetett mérőóraállás rögzítése esetén is a szolgáltató a vétlen új tulajdonoson követeli az előző tulajdonos díjhátralékát. Sajnos, történt ilyen eset a közelmúltban a választókerületemben is, meg is oldódott aztán korrekt módon, de az ilyen ügyek elharapózása arra kell hogy figyelmeztessen minket, jogalkotókat, hogy nincs minden rendben a közüzemi díjak és tartozások jogszabályi rendezése körül.

A jelentés egy új jogvédelmi hézagra is felhívta áttéttelesen, azaz nem közvetlenül az országgyűlési képviselők figyelmét. 2004. május 1-je óta Magyarország állami szuverenitása egy részét átadta az Európai Uniónak, azaz az államhatalom gyakorlásának több szála kikerült az országból anélkül, hogy ilyen tekintetben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának bővültek volna a jogosítványai. Úgy kerültek tehát ki hatósági jogosítványok az országból, hogy ezzel párhuzamosan ezeknek a hatósági jogosítványoknak az ombudsmani ellenőrzéséről gondoskodtunk volna.

A jelentés számos konkrét eset felsorolása révén érzékelteti, hogy francia, spanyol, olasz vagy finn hatósági mulasztások magyar kárvallottjain hogyan nem tud segíteni hatáskör hiányában sem a magyar ombudsman, mert az csak magyar hatóságok tevékenységét vizsgálhatja, sem pedig az olasz, francia vagy finn ombudsman, mert az csak az ottani állampolgárok beadványait vizsgálhatja. Sajnos, még nem intézményesült, nem alakult ki a hivatali kapcsolat a hazai országgyűlési biztosok és a megfelelő európai biztos között, emiatt jogorvoslat nélküli jogsérelem éri és érheti az Unióban tartózkodó magyar állampolgárokat.

Ugyancsak hatáskör hiányában nem vizsgálta az országgyűlési biztos a 2003-ban tömegesen elbocsátott köztisztviselők ügyeit. A panaszosok azt sérelmezték, hogy a munkáltatók nem tartották be a kormányzati oldal és a munkavállalói oldal között az elbocsátások ügyében született megállapodásokat. Az ilyen panaszok elutasításának az volt az indoka, hogy az országgyűlési biztos úgy értelmezte a jogosítványait, hogy jogosult ugyan vizsgálni az állami szervek döntéseit mint hatósági döntéseket, de nem jogosult vizsgálni ugyanezen állami szervek munkaadói döntéseit.

Általános vélemény szerint az állami hatóságoknak példaadó magatartást kellene tanúsítaniuk az üzleti szféra munkaadói számára, nem szabadna megengedniük semmi olyan diszkriminációt vagy más jogsértést, esetünkben a munkaadók és a munkavállalók közötti egyezség tömeges megsértését, ami rossz példa lenne a többi munkáltató számára. Ha az állami szerv mint munkaadó jogsértően dönt, akkor nem várható el életszerűen, hogy ugyanaz az állami szerv mint hatóság jogkövető lesz. Ezeket a panaszokat talán kivizsgálhatta volna az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, mert amellett is szólnak érvek, hogy ezt megtegye.

Tisztelt Ház! Korábban magam is interpellációt nyújtottam be a túl súlyos iskolatáska ügyében az oktatási miniszterhez. Örömmel látom, hogy az országgyűlési biztos vizsgálata és közbenjárása nyomán már megszületett az erre vonatkozó miniszteri rendelet tervezete. Ugyanakkor sajnálkozva láttam, hogy a biztos minden esélyegyenlőség melletti érve ellenére mind a helyi hatóságok, mind az oktatási és gazdasági tárca miniszterei rendjén lévőnek találták a tanulóbérletek 2350 forintról 7780 forintra történő, tehát háromszorosára történő megemelését a váci réven közlekedő tanulók esetében. Ez a sajnálatos példa is azt igazolja, hogy nem elégséges az ombudsmani vizsgálat és állásfoglalás, hanem kell hogy legyen állampolgári jogokat tisztelő és érvényre juttató hatóság is.

A jelentéssel egyetértek, elfogadását javaslom, és a biztosi hivatal valamennyi munkatársának munkáját ezúton is köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu