KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A törvényjavaslatról kialakult vitából látszódik, hogy egy kicsit szélesebb a megítélés környezete, mint szűken véve maga a törvényjavaslat, hiszen alapvetően olyan kérdésekről beszélünk, ami a gazdaság számára alapkérdés, hogy vajon hosszú távon vagy rövid távon fenntartható-e, illetve orvosolható-e más oldalról a fekete-, a szürkegazdaság továbbélése. Én úgy gondolom, hogy ennek tekintetében és ebben a szegmensben, amiről most beszélünk - tehát döntően az építőiparról beszélünk - vannak nem törvényhozói eszközök. Néhány ilyen, nem törvényhozói eszközökre már célzást tett a miniszter úr. Bár törvényhozói feladat a minimálbér, és adott esetben vannak olyan szektorok, például a közszolgálat, ahol differenciáltan is a minimálbér meghatározásra került a bértáblákban vagy az illetményalap segítségével, de úgy gondolom, hogy ezt a versenyszférában is végig kell gondolni.

(20.20)

Nagyon kevés, gyakorlatilag nincs is olyan ágazata a magyar gazdaságnak, ahol ágazati bérmegállapodások segítenék a feketemunka kiküszöbölését, illetve önmagában a munka megbecsülését. Alapvetően védi az embereket, ha például az építőipari ágazat a mostani saját maga által kitermelt, saját maga által kidolgozott bértáblával fogja segíteni, hogy bizonyos mesterségek, bizonyos képzettségek ne a ma egyébként országos szinten elfogadtatható minimálbéren dolgozzanak, hanem figyelembe venné minden ágazat, hogy a könnyűiparban, a textiliparban, a bőriparban nyilvánvalóan nem bírja el, nem termelhető meg jobban a foglalkoztatás a minimálbérnek egy magasabb szintjén. Megszöknének, mint ahogy eddig is jelentős mértékben tették, eltávoznának Magyarországról azok az iparágak, vagy nem is feltétlenül iparágak, hanem azok a termelőegységek, amelyek még ezekben az iparágakban dolgoznak.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés

alelnöke foglalja el.)

Ugyanakkor egy ágazati bértarifarendszer is kialakulhatna, ami nemcsak a minimálbér szintjén, hanem, mint az előbb mondtam, a szakma, a képzettség, a végzettség, a tapasztalat szempontjait is figyelembe véve besorolja az embereket, és az adott foglalkoztatotti létszám önmaga meghatározza azt az alsó limitet, amibe a munkaerő kerül, ami a munkaerő költsége, és ez védi azt a dolgozói kört, azt a munkavállalói kört, amely ebben az iparágban, ezekben a tevékenységekben a munkájával részt kíván venni. Ez egy komoly segítség, egy komoly ösztönzés az állam részéről is, és egy komoly lépés, egy komoly vívmány az ágazat munkáltatói részéről, akik most ezt felismerve, ezt a lépést meg fogják tenni.

Vannak törvényhozó feladatok is. A törvényhozói feladatok közül az egyik legfontosabb, hogy ne mondjam, uniós alapvetés a versenysemlegesség kérdése. Ha minden ágazatra igaz, amiről itt beszélünk, tehát például az építőiparra is mint ágazatra igaz, akkor meg kell védenünk a tisztességes vállalkozókat. Biztosítanunk kell, hogy akkor, amikor ők beszállnak egy pályázatba, beszállnak egy versenybe, akkor azért, mert másoknak van arra lehetőségük, gondolatuk, képességük, hogy esetleg oly módon tegyék olcsóbbá az árajánlatukat, tevékenységüket, hogy nem a jogszabályoknak megfelelően, nem tisztességesen járnak el, ne ők szenvedjék el ennek következményét, ne ők veszítsék el a munka vállalásának lehetőségét. Ez a legfontosabb filozófiai elem ebben a törvényjavaslatban.

Az, hogy esetleg emelkedhet az ár emiatt? Hiszen eddig is úgy kalkuláltunk, mintha minden munka az értékén lett volna elvégezve. Eddig is, amikor felütöttük a normakönyveket, régi nevükön ÉKN-t vagy a kis építőipari árjegyzékeket, akkor ott nem kalkuláltunk azzal, hogy az építőanyagár sokkal olcsóbb lesz, vagy munka díja, a munkavégzés ára sokkal olcsóbb lesz. Ezt eddig is ténynek vettük. Oszlopba állítottuk őket, a végén összeadtuk, kijött a munka ára, beraktuk a költségvetésbe, és valaki elvitte a munkát ezért az árért, vagy közel ezért az árért. Úgy gondolom, hogy valahol ennek a pénznek lennie kell. Nem lepődnék meg, ha ennek a törvénynek az elfogadása esetén a következménye nem lenne áremelkedés. Valahol azok a profitok, azok a hasznok, amelyek a sok pályázat, a sok láncba szervezett alvállalkozó között eltűntek, kicsapódnának, megfoghatók lennének.

Van itt egy harmadik szereplő is; nemcsak a munkavállaló, nemcsak a munkáltató, zárójelben: nemcsak a megrendelő, hanem itt van az építési környezetekben élő emberek széles köre, akik ideig-óráig el kell hogy szenvedjék az építkezések különféle hatásait. Bizony, az adminisztratív kötelezettségek esetleges pontosítása, bővítése azt a célt kell hogy szolgálja, hogy tetten érhető legyen, megállapítható legyen, hogy ezt az építési tevékenységet, építési szabálytalanságot ki okozza, ki ellen kell fellépni hatékonyan, megismerhetővé váljon ezekből az építési dokumentumokból, az építési naplókból, bontási naplókból.

Az építési bírságok köre eddig hatékonyan segítette ezt a folyamatot, hiszen eddig is a tevékenység költségéhez igazodott a büntetés. Volt ugyan olyan eleme, ami munkával kapcsolatos ellenőrzési bírságot jelentett, ami jelen pillanatban nem olyan mértékű, vagy nem feltétlenül olyan mértékű, ami ösztönöz a foglalkoztatásra, azonban például a bértarifarendszer bevezetésével ennek már egy másik oldala, az adó- és járulékeltitkolás része is megfoghatóvá válik, és természetesen utóbb ezt meg is lehet állapítani, ki is lehet vetni azokra a vállalkozókra, akik ennek a megfizetése nélkül akarnak célba érni.

A közbeszerzések terén néhány pontosításra szükség van a törvényjavaslatnál. Határozottan meg kell világítani a 10 százalékos szabályt, a vis maior esetekre természetesen ezen belül bizonyos mozgási lehetőséget fenn kell tartani. Úgy gondolom, hogy a közbeszerzések esetén határozottan meg kell állapítani, hogy azok, akiknek nincs bizonyíthatóan olyan munkavállalói körük, amelyek elvégzik azt a tevékenységet, ne is pályázhassanak erre a munkára, vagy ezt előre tisztázzák az alvállalkozói körrel.

Végül pedig, bár Mádi képviselő úrnak már csak üzenni tudok, azt tudom mondani, hogy ebben a parlamentben nemhogy nem szokás az, hogy nem fogadjuk el adott esetben a jó ellenzéki javaslatokat, hanem fogadtunk már el az ellenzéki padsorokból származó törvényjavaslatot is. A száz lépésből éppen az adó- és járulékpolitika van még hátra, gondolom, ő is izgalommal várja, hogy ebben milyen további ösztönzések lesznek azok mellett, amelyek már megtörténtek, amelyeket Gúr képviselő úr már jelzett. Hiszen az alkalmi munka 200 napon át végezhető, csökkentett közteherviselési lehetőséggel, amire pont ennek az iparágnak a szezonális jellege miatt szüksége és lehetősége van.

Köszönöm, elnök úr, a türelmet.

Forrás: parlament.hu