PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Orbán Viktor, a Fidesz vezére Kakasdon beszédet mondott faluparlamenten, és bemelegítő és ráhangoló mondatai kellőképpen a megszokott módon minősítették a kormány munkáját, vagyis egyetlenegy jó szava sem volt. Ez már természetes, megszokott. (Balsay István: Mire föl?) De ha már Kakasdon van mint felelős politikus, mellesleg megjegyezte, hogy az országban gazdasági vészhelyzet van, az állam egyre rosszabbul működik. Egyetlen megoldás van szerinte: ott kell hagyni a pénzt az embereknél.

Ezzel a fantasztikus gazdaságpolitikai felismeréssel legalább két baj van. (Balsay István: Több pénzt az embereknek!) A négyéves miniszterelnöksége alatt nem csökkent, hanem nőtt az adózottság mértéke, akár a személyi jövedelemadóban is, még a minimálbér is adózott volt. Az ilyen országmegváltó, igekihirdetéses beszédeket egyszer elmondhatná már szakmai közegben is, ahol legalább kérdést lehetne feltenni neki; azt a hiú reményt már föl sem merem vetni, hogy netán a parlamentben szólalna meg ilyen kérdésekben. Az elmúlt hetekben Áder János frakcióvezető úr a tőle megszokott szerény stílusban vészharangokat kongatott ismét a magyar gazdaság és az államháztartás helyzetéért. Gazdasági katasztrófát sejtet, a leszakadó nemzet vízióját vetítette előre hozzászólásában, élnemzetből sereghajtók lettünk.

Nézzük a tényeket! Ami a gazdasági adatokat illeti, a KSH május 31-ei elemzései és adatközlései alapján az idei első négy hónapban több mint 20 évre visszamenőleg a legalacsonyabb az infláció üteme. Az év első négy hónapjában a fogyasztói árak 3,7 százalékkal emelkedtek, és az év egészét tekintve, nem a mi, hanem az MNB prognózisa szerint sem fogja elérni a 4 százalékot. Épp a napokban csökkentette újra inflációs előrejelzését, immár 3,3 százalékra. Úgy gondolom, ez kellőképpen előrevetíti a gazdasági vészhelyzetet, amelyet Orbán Viktor megjósolt.

Az ipari termelés az első negyedévben 1,7 százalékkal haladta meg az előző évit, amikor rekordnagyságú, 10,4 százalékos volt a növekedés. Tehát ez az 1,7 százalék azt jelzi, hogy a fő piacon, Németországban a 0,7 százalékos növekedéshez képest is tudtuk jelentősen növelni a kivitelünket. Az év első negyedévében az építőipar növekedése meghaladta a 12 százalékot. Ha a kereseti adatokat nézzük, akkor a 6,3 százalékos bruttó keresetnövekedés mellett 8,1 százalékkal emelkedett a dolgozók pénztárcájába kerülő nettó összeg. Tehát közel 2 százalékkal volt gyorsabb a nettó bérek emelkedése.

A leszakadó és sereghajtó képhez tartozó ellentmondás, versenytársainkkal összehasonlítva, a működő tőke egy főre vetített állománya Magyarországon. Míg Magyarországon egy főre 4660 euró tőke áramlott be működő tőkeként, addig a csehekhez 4120, az állandóan hivatkozott Szlovákiában 1950, tehát még a fele sem, mint Magyarországra, vagy Lengyelországba 1230 euró, az egyharmada ment be működő tőkeként, Romániába pedig 600 euró. Vagyis közelítünk az 50 milliárd euró működő tőkéhez. Vajon miért? Leszakadt az ország? Hát ebben messze az élen vagyunk, ez az egyik legfontosabb mutató.

Emellett a magyar gazdaságból történik a legtöbb tőkekihelyezés is. Tessék mutatni egy környező országot, amelynek nagyobb a tőkekihelyezése, mint Magyarországnak. Gondoljanak MOL-ra, gondoljanak egyéb más vállalatokra, amelyeket a környező országokba kihelyezett. Ez azt jelenti, hogy nő a befektetők bizalma.

Úgy gondolom, a mindenkori ellenzéknek az a feladata, hogy kritizálja a kormány tevékenységét, de az, hogy folyamatosan lebecsüli a magyar emberek, a magyar gazdaság teljesítményét, és Európa sereghajtójának tituláljon minket, ez a jelző nem indokolt, ez már más. Miniszter Úr! Tényleg gazdasági vészhelyzet van Magyarországon?

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu