DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy nem tud olyan rosszkedvű lenni ez az ország, mint amilyennek a Fidesz láttatni szeretné. Tehát próbáljunk meg erről a jogszabályról úgy beszélni, hogy arról tárgyaljunk, ami benne van, és beszéljünk arról is, hogy miért születtek meg az egyes rendelkezései. Én megpróbálom, vagy sikerül, vagy nem, kicsit emberközelbe hozni ezt a jogszabályt, hogy mi az, amiről vitatkozunk, és nézzük meg, hogy azok a kritikák, amelyek érintik, igazak vagy nem igazak, jók ezek a rendelkezések, kedvezőek az állampolgároknak vagy sem.

Általánosságban hadd mondjam el, azt mindenki tudja, hogy a száz lépés programja, illetve a küszöbön álló egyéb rendelkezések elsősorban arra irányulnak, nemcsak hogy egyszerűbbé tegyék az életet, hanem az állampolgároknak olcsóbbá tegyék az életet. Tehát a cél az, hogy megteremtsük a versenyképességet, javítsuk a versenyképességet, javítsuk az ország helyzetét és az állampolgárok helyzetét.

Ha valaki egy ilyen döntésre szánja el magát, először kasszát csinál. A kasszacsinálás lényege az, hogy milyen bevételekkel rendelkezik, hol az a terület, ahol a kiadásokat csökkenteni tudja, mert csökkenteni szeretné, ugyanakkor gondoskodik arról, hogy a bevételek megszerzése ne legyen kétséges. Meg kell teremtsen egy olyan rendszert, amiből ismeri, hogy milyen bevételekkel számolhat, tehát előre tud tervezni; átlátható legyen úgy az állam számára, az állam szervei számára, mint az állampolgárok számára, hogy milyen módon kell részt venniük a közszolgáltatásokban, az egyéni és közös kötelezettségekben.

(10.50)

Ehhez a csomaghoz valósul meg - és ennek a jogszabálynak valóban alapvető mondanivalója -, a kasszacsináláshoz a feltételek megteremtése, és ahol kell, a megszigorítása. Tehát biztossá kell tenni azt, hogy a tervezett bevételek valóban befolyjanak. Ennek érdekében lépéseket kell tenni az adóelkerülő magatartások kiszűrésére, történjenek azok akár a fekete-, akár a szürkegazdaságban; egy világos, precíz nyilvántartási rendszerről kell gondoskodni; a modern kor feltételeinek megfelelően kell hogy működjön ez a nyilvántartási rendszer, mert ez a versenyképességünknek is része, nem csak a precízség, az áttekinthetőség és a tervezhetőség eszköze.

Ezek azok a feltételek, amelyek keretei között ez a jogszabálytervezet megszületett. Igaz az, és erről több említés történt, hogy a jogszabály hatálybalépésének, mostani tárgyalásának van egy kényszeridőpontja, mondta Soós Győző képviselő úr is. Ennek az oka az, hogy megszűnik a hatálya a sokunk, sokak által évtizedek óta rettegett, tisztelt, kevésbé szeretett, híres 1957. évi IV. törvénynek, ami az államigazgatási eljárás szabályairól szól. Ez nemcsak joghallgatók, gyakorló jogászok álmaiban gyakran előlépő törvény, de az egyik legtöbbet foltozott-toldozott törvény, amelynek ma már gyakorlatilag a kezelése is komoly nehézségekbe ütközik. E megszűnés miatt kötelező volt, hogy ebben a törvényben, mivel az új közigazgatási eljárás szabályairól szóló törvény életbe lép, ehhez az adóigazgatási eljárás szabályait is hozzá kellett igazítani, hozzá kellett rendelni.

Most én kizárólag azokkal a kérdésekkel kívánok foglalkozni, amelyekben az ellenzék éles kritikát alkalmazott. Azt mondja az ellenzék, azt mondja a Fidesz vezérszónoka is, hogy mostanáig az adózónak a munkáltatója állapította meg az adót, és ez mennyire helyes volt, és milyen borzasztó lesz az, ha ettől kezdve az állampolgár, a munkavállaló adóját az állami adóhivatal, az APEH fogja megállapítani. Most a kevésbé érthető életkép az, hogy miért ne lenne így, amikor egész Európában, a művelt világban gyakorlatilag mindenütt így van, hogy az APEH a neki szolgáltatott adatok alapján megállapítja az adót.

De hozzuk kicsit közelebb az állampolgárokhoz ezt a problémát! Van-e olyan adózó állampolgár, aki nem találkozott, akár minden évben nem találkozik azzal a problémával, hogy a munkáltatója beadja az adóbevallását, majd néhány hét múlva megérkezik az APEH-től egy levél, és minden adózó állampolgár kis gombóccal a torkában nyitja ki ezt a levelet, és találkozik azzal, hogy az adóbevalláson nem szerepel, mondjuk, aláírás, tévesen van egy adat feltüntetve, és meg kell jelenni az APEH-nél, és ezt a problémát rendezni kell.

Mi is ez a borzalmas helyzet? Mentesítünk munkáltatókat ennek a feladatnak az elvégzésétől, és gyakorlatilag biztosítjuk az adózó állampolgárokat, hogy ilyen torokgombóc-késztető APEH-levelekre nem kell számítaniuk, mert maga az APEH lesz az, aki az adómegállapítást elvégzi. Ennél kedvezőbb, megnyugtatóbb, biztosabb megoldást, még egyszer mondom, Európával teljesen konform megoldást nehéz elképzelni, tehát emiatt könnyeket ejteni, hogy nem a munkáltató fogja megállapítani az adót a jövőben, hát azt hiszem, a valóságtól elrugaszkodott lépés volt.

A következő az elektronikus úton megteendő adatszolgáltatás, amit havonta kell megtenni. Hadd mondjam azt, hogy nincs ilyen felmérés, tehát valóban nem történt hatástanulmány az én ismereteim szerint, de elképzelhető, hogy valahol az országban vannak olyan kisvállalkozók, akik ma még nem rendelkeznek olyan számítógéppel, amin ezt az adatközlést meg tudnák tenni. De hát 2005-öt írunk, Európában 2005-öt, ahol gyakorlatilag mindenféle adatszolgáltatás, nem túlzok, ha azt mondom, mindenféle írásbeli tevékenység, mindenféle nyilvántartás és adatkutatás számítógépes rendszeren keresztül történik. Ma már a családok magánéletében is úgyszólván mindennapos, és meggyőződésem, hogy a vállalkozásoknál különlegesen ennek a számítógépes rendszernek a használata.

Most szintén hozzuk közelebb, hogy értsék az adózó állampolgárok. Arról van szó, hogy azt a 3-4, esetleg 5 adatot egyetlen alkalommal be kell írni a számítógép agyába - úgy hívják, hogy sablon -, hogy melyek azok az adatok, amelyek a vállalkozásban szerepelnek, és havonta annyit kell tenni, hogy a számítógépnek kell adni egy parancsot, hogy ugyanezeket az adatokat, ha változatlanok, küldje el a számítógép az APEH-hez, és ha az öt adat közül az egyik változik, mondjuk, a két munkavállaló közül az egyik szülési szabadságra megy, akkor ezt a változást be kell írni, és beküldeni az APEH-hez. Na most erre azt mondani, hogy ez borzalmas többletmunkaköltséget jelent, mert informatikai szakembert kell alkalmazni, arra azt kell mondjam, az tényleg egy szándékos zavarkeltés, amin azért nem szabad fölháborodni, mert ez inkább nevetséges, mint komoly, tehát ennek a fölhánytorgatása. Ennyit az adatszolgáltatásról.

Igen lényeges kérdése a jogszabálynak az egészségbiztosítás, társadalombiztosítás alapjainak a kérdése. Azzal azért ebben az országban mindenki tisztában van, gondolom, hogy az egyik legkomolyabb veszély, legyen bármiféle kormány hatalmon, hogy a társadalombiztosításnak a forrásai milyen jelentősek, egész egyszerűen eleget tud-e tenni a társadalombiztosítás - eleget kell hogy tegyen, a kérdés az, hogy milyen módon - azoknak a kötelezettségeknek, amelyek a biztosítottak felé terhelik. Elemi érdek nemcsak az átláthatóság megteremtése, tehát biztosan tudni lehessen, hogy a társadalombiztosítási alapok milyen nagyságrendűek, hanem az is, hogy ne legyenek olyan jövedelemszerző tevékenységek, amelyek nem osztoznak részint a társadalombiztosítási szolidaritásban, tehát részvételben a társadalombiztosítási alap feltöltésében. De ne felejtsük el, és ez most a mostani vitánál is érdekes, hogy ugyanakkor ha bizonyos tevékenységek osztoznak ettől kezdve újonnan a társadalombiztosítás kötelezettségvállalásában, akkor az biztosítási szolgáltatásra is igényt nyújt.

Tehát akkor, amikor a felszolgáló díja, a borravaló - téves egyébként, hogy az adóköteles lenne, ez nem igaz - járulékkötelessé válik, akkor az ezért a többletjövedelemért kifizetett járulék ellenében a felszolgáló többletszolgáltatást kap majd a társadalombiztosítástól. Én azt gondolom, hogy ez a szolidaritásnak kötelező kelléke, ugyanakkor az egyéni érdek világosan felismerhető, és azt sem gondolom, hogy akik a járulékot ezt követően fizetni fogják, a felszolgálók, ez ellen tiltakoznának. Meggyőződésem, hogy örömmel és egyetértően fogják viselni ezt a járulékfizetési kötelezettséget, ami nemcsak a kifehérítést szolgálja, hanem még egyszer mondom, bizonyos szolgáltatások kikövetelésének, igénybevételének a lehetőségét is megteremti.

Beszéljünk arról, mert ebben is kritika érte a jogszabályt, hogy eddig ugye több számlára kellett fizetni a különböző kötelezettségeket az adózónak, legalább háromféle adócímen, és legalább másik háromféle társadalombiztosítási jogcímen kellett befizetéseket eszközölni. Általam nem érthető okból a Fidesz képviselője ezt a rendszert jónak tartotta, és vitatja, hogy helyes lenne az, hogy e sokféle átutalás helyett egyetlen számlacsoportra történő átutalás történik meg e jogszabály hatálybalépését követően.

Hozzuk megint közelebb az állampolgárhoz! Kedves adózó Állampolgár! Gondolja végig, amikor ön havonta - mert most jelenleg havonta - kitölti ezt a bizonyos 3+3 vagy 3+4 átutalásról szóló megbízást, ráírja a nevét, a számlaszámát, ráírja annak az adó- vagy tb-szervnek a számlaszámát, ahova az utalás történik, az összeget, és a közleményben megjelöli, hogy ez, mondjuk, eho, vagy tudom is én, micsoda, aminek az átutalását ön megteszi. Azután, e 6 vagy 7 átutalás után számlavezető bankja közli, hogy mennyi átutalási költséget számol fel önnel szemben, tehát a vállalkozói számláját mennyivel terheli meg e 6 átutalás teljesítéséért. Most az a borzalom történik, hogy nem kell önnek 6 ilyen megbízást kiállítania. Az a borzalom történik, hogy egy számlacsoportra történik meg az átutalás, és az APEH, illetve a társadalombiztosítás különböző szervei maguk elrendezik, hogy a bruttó módon átutalt összegből hova mennyi tartozik, milyen szolgáltatás ellenében. Én azt gondolom, hogy ez önöknek kedvező megoldás. Azt is gondolom, hogy nem helyes ezen sopánkodni, hogy megszűnik egy teljesen elavult, rosszul adminisztrált és nehezen áttekinthető eddigi technológia.

Nos, én azt gondolom, hogy az igazi probléma persze akkor fog kezdődni, amikor az alapelképzelések végrehajtásáról beszélünk. Melyik adófajta csökkenjen, ha valamelyik csökken, milyen kötelezettségeket vállaljon az állam, milyen kötelezettségeket a társadalombiztosítás, ki milyen módon vegyen részt a kötelező közös szolidaritásban? Ezek a jogszabályok az alapvita eldöntésével párhuzamosan kell hogy megszülessenek. Ezek kötelező technikai szabályok, ennek alapján én állítom, hogy egyszerűbb lesz az adózó állampolgároknak a működése és az élete. Semmi okunk nincs, hogy ne támogassuk ezt a jogszabályt.

(11.00)

Még egyszer mondom, az igazi jelentősége az érdemi döntéseknek van. Ezek a jórészt technikai szabályok alkalmasak arra, hogy egy jó döntést kisegítsenek, és ígérem a szabad demokraták támogatását ennek a jogszabálynak az elfogadásához.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu