HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Újabb törvényjavaslat került a tisztelt Ház elé a száz lépés programja keretében. Ez a törvényjavaslat lényegileg a kormánynak a feketegazdaság elleni fellépését támogatja, néhány praktikus technikai módosítást vezet be, és összehangolja, illetve megkísérli összehangolni a 2005. november 1-jén hatályba lépő, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénnyel az adózás rendjéről szóló törvény szabályait. A törvényjavaslat a feketefoglalkoztatás és az adókötelezettségek elkerülésének megnehezítésére, a tb-járulékfizetési fegyelem javítására és egyéni nyilvántartásának pontos vezetésére, az adóhatóság szankcionáló tevékenységének könnyítésére törekszik.

Ezek a célkitűzések úgy általában véve támogathatók. A célok teljesítése érdekében a törvényjavaslat az APEH-nél újabb nyilvántartások bevezetését írja elő, és különböző hatóságok, szervezetek által vezetett nyilvántartások kapcsolatainak szabályozását tartalmazza. A szokatlan a dologban csak annyi, hogy a kezelni kívánt anomáliái a magyar mindennapoknak régóta közismertek, de a kormány csak hároméves Csipkerózsika-álom után, 2005 nyarán ébredt rá, hogy itt is komoly, eddig elhanyagolt teendői vannak.

Első ránézésre a tervezett beavatkozások nagyon drasztikusnak látszanak, szándékos bűnt és akaratlan hibát nagyjából azonos durvasággal sújtanak; ezt finomítani kell. Hogy végül is ez a törvény meghozza-e a tőle várt eredményt a magyar gazdaság kifehérítésében, ezt majd a gyakorlat fogja eldönteni.

A törvényjavaslat sajnos az eddigi gyakorlathoz hűen kapkodásról tanúskodik, mintha a kormány az elmúlt időszak tehetetlenségét akarná nagyszámú apróbb rendelkezés módosításával, néhány újabb bevezetésével ellensúlyozni. Ez a lázas kapkodás azonban számos negatívumot is eredményez a mindenkit mindennap különösen érintő, a tisztességes vállalkozóktól, a polgároktól nagy pontosságot és munkát igénylő adó- és járulékkötelezettségek teljesítése területén.

Normális körülmények között az adókról és az adózás rendjéről az éves költségvetési törvény vitájával párhuzamosan szokás a törvényalkotás során dönteni, ilyen jellegű törvényjavaslatokra év közben csak rendhagyó esetekben kerül sor. A törvény hatálybalépése normális esetben január 1-je, szemben az előttünk fekvő javaslattal, ami számtalan hatálybalépési határidőt tartalmaz, és ezek természetesen nehezen indokolhatók. A gazdasági társaságok és egyéb szervezetek az egyéni vállalkozók, de egyes esetekben az államnak kevéssé kiszolgáltatott magánszemélyek is a tárgyév előtt szokták megtervezni éves gazdálkodásukat, költségvetésüket, így az adózással összefüggő tetemes adminisztrációs költségeiket is, adójukat, magyarán szólva üzleti terveiket, ami a stabil gazdálkodásuk alapja. Ez a cikcakkos kormányzati törvénykezés a mikrogazdaság helyzetét előbb-utóbb olyan rozogává, tervezhetetlenné teszi, mint amilyet a makrogazdaságból a kormánynak az elmúlt három esztendőben sikerült létrehoznia.

A törvényjavaslat jelentős mértékben növeli a bürokráciát mind az adatszolgáltatásra kötelezett adóalanynál, mind az APEH-nél. Feltételezzük, hogy ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását nem előzte meg egy olyan vizsgálat, ami az adóalanyok informatikai eszközellátottságára vonatkozna. Célszerű lenne a megfelelő eszközzel nem rendelkező kis- és mikrovállalkozók számára egy kedvezményes informatikaieszköz-fejlesztési programot kidolgozni, ha a kormány ragaszkodik a javaslatban foglalt eredeti elképzeléseihez. Az egyéni, mikro- és kisvállalkozások számára ezek az intézkedések sokkal többe fognak fajlagosan kerülni, mint a nagyvállalatoknak. A 33. §-ban szabályozott állami megtorlások kilátásba helyezése elviselhetetlen terheket jelenthet a becsületes vállalkozóknak apró tévedések esetében is. A szélhámosok pedig már ma is tudják, hogy hogyan kell a büntetések ellen védekezni; ennek a mára kialakult gyakorlatán nem is kell sokat változtatniuk.

Milyen költségekkel számol a kormány az új, illetve a módosított, adózás rendjéről szóló törvény bevezetése kapcsán? Ha az új adatnyilvántartások létrehozásáról és különböző, egymástól független adatállományok rendszeres alkalmi összekapcsolásáról beszélünk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ennek milyen összefüggései lehetnek. Racionális ugyan a terv, elvben a diktatúrák legtöbb cselekedete az, mégis úgy tűnik, hogy útban vagyunk az orwelli világ felé, ahol a Nagy Testvér mindent és mindenkit lát, ha akar. Ezt a személyhez fűződő jogok szempontjából alaposabban meg kell vizsgálni; most mindösszesen négy napunk volt a törvényjavaslat tanulmányozására és a felkészülésre.

A feketegazdaság elleni harc címén az egész társadalom átvilágíthatóvá és kiszolgáltatottá válik az APEH számára. Különösen aggasztó ez a helyzet a mai Magyarországon, ahol a közelmúltban már előfordult, hogy az APEH huzamos időn át a párt ökle szerepét kellett, hogy eljátssza. A bürokrácia természetesen sokba fog kerülni mind az adóalanyoknak, mind a takarékosságra és a létszámcsökkentésre törekvő magyar államnak. Az adórendszer a módosításokat követően nem fog egyszerűsödni, nem lesz átláthatóbb, nem lesz követhetőbb és nem lesz olcsóbb.

A törvényjavaslat szerint az adóügyek bonyolultságára tekintettel a megalapozottabb döntések meghozatalához az adóhatóságnak az eddiginél több időre van szüksége. Ezért a fellebbezési, elbírálási határidőket a 24., 25. és 26. § a jelenleginek kétszeresére-négyszeresére emeli. A határidők csak az adóalanyok számára lesznek rövidebbek és szigorúbbak, pedig az ő technikai felkészültségük és kockázattűrő képességük lényegesen kisebb, mint az APEH-é. Ha az adóalanyoknak az APEH-hel szemben követeléseik vannak, akkor ez a határidő-módosítási sorozat anyagi veszteséget is okoz számukra.

A feketegazdaság elleni határozottabb fellépést szolgálják többek között a 4., 8., 15., 17., 18., 22., 34. §-ok. Az egyéni adatszolgáltatásnál a hibázókkal szembeni durva és disztingválást nem ismerő szankciókkal együtt újra előtérbe kerül a jövedelmezőség- vagy adóbecslés több formája a szakmákra, most már a vállalkozásokra is kapcsolt vállalkozások szokásos piaci áraira. Nyilvánvaló, hogy a kormány szerint bűnös ország vagyunk, megérdemeljük ezeket a szocializmusra jellemző adókivetést megalapozó módszereket. Az adóeltitkolás felderítésének ez egy durva módszere, de mint tudjuk, az adóhatósági visszaélésekre is lehetőséget teremt. Ó, csak az állami korrupciót lehetne egyszer megfékezni! Ezért gondosan ki kellene dolgozni az ilyen eljárások garanciális feltételeit. Márpedig ebben a törvényben ilyen garanciális feltételeknek nyomuk sincs.

A 18. § nem túl barátságos: megszűnik a lehetőség az elsőfokú eljárás felfüggesztésére, amennyiben az ügyfél indokolt kérelmet terjeszt elő. Valószínűleg többen visszaéltek ezzel a lehetőséggel, de ennek bevezetése ép ésszel elképzelhetetlen, mert a valóságban előfordulhat baleset, súlyos betegség vagy bármi más, amikor nem adócsalóról van szó, és amit egy normális országban a hatóságok akceptálni szoktak.

A 33. és a 34. § az üzletbezárás fenyegetését erősíti drákói módon a vállalkozó felé. Ha a 33. § ebben a formában életbe lép, akkor a magyar vállalkozók új jelszava az lehet, hogy menekülni ebből az országból, mert olyan drasztikus rendelkezéseket és olyan következményeket, szankciókat tartalmaz, ami a becsületes, csak tévedésbe esett vagy valamilyen apró vétséget elkövetett vállalkozók működését is nagyon komoly veszélybe sodorhatja.

A 9. § egy érdekes paragrafus, hiszen az eddig többtucatnyi adószámlán történő vállalkozói befizetést összesen hat darab adó- és járulékszámlára csökkenti. Ez idáig rendben is van, de a különféle, vállalkozást terhelő adókat és járulékokat - társasági adó, környezetvédelmi adók, szakképzési hozzájárulás és a többi - egyetlen számlán kell befizetni. Ez akár jó is lenne, a baj csak az, hogy ezzel egy időben a vállalkozónak egy bevallást is be kell nyújtania, hogy az APEH a befizetés számlákra való bontását el tudja végezni.

(11.10)

Hogy ez közben milyen zavarokkal és büntetésekkel fog járni, azt ma nehéz megmondani, de rosszat sejtünk. Szerintünk a régi eljárás egyszerűbb és ésszerűbb volt, ezen kár változtatni.

De hogy ne csak kritikát fogalmazzak meg, hadd emeljek ki egy szakaszt a törvényből, az 51. §-t, amely örvendetes. Eszerint az APEH a jövőben nem engedményezhet olyan követeléseket, amelyekkel szemben a magyar állam vagy annak intézményei állnak helyt. Pozitív lépés, végre rájött a törvény előterjesztője, hogy itt lépni kell. Korábban e törvényi hely hiányában az APEH fillérekért adott el olyan követeléseket - például volt állami vállalatok tartozásait -, amely követeléseket a megvásárlók az állammal szemben százszázalékos mértékben érvényesítettek. Számos ilyen követelést hajtottak be a magánkedvezményezettek, a követelésvásárlók az ÁPV Rt.-vel szemben, nem egyszer a kamatokkal együtt több száz százalékos haszonnal. Érdemes megnézni visszamenőlegesen a követelésvásárlók listáját, kapcsolatukat a mindenkori hatalom képviselőivel.

Feltűnő, hogy ez az állam szempontjából katasztrofálisan rossz üzlet nem szúrt szemet az APEH vezetőinek, akiknek a közpénzek sorsa szempontjából különösen érzékenynek kellett volna lenniük. Minden ilyen üzlet tiszta veszteség volt a magyar állam szempontjából, ezen a lyukon rengeteg pénz szivárgott át magánkezekbe. Kérjük a pénzügyminiszter urat vagy a jelen lévő államtitkár urat, hogy kérjen tájékoztatást az APEH-től erről az üzletágról, egy 17 éves idősort felölelő támogatásról a kedvezményezettekkel, az összegekkel és az időpontokkal együtt. Érdekes kép tárulhatna fel így számunkra az elmúlt 17 év eseményeiről.

Az 57., 58. és 67. §-ok az egészség- és nyugdíj-biztosítási rendszer nyilvántartásainak tartalmát, karbantartását és az illetékességet szabályozzák. Az 59. § meghatározza azokat a társadalmi csoportokat, akiknek az egészségügyi ellátását részben vagy egészben az állam átvállalja. A 60. § az APEH, a tb, illetve a nyugdíjfolyósítás és a magánnyugdíjpénztárak közötti információáramlást szabályozza. Lehetőség teremtődik a nem biztosítottak kiszűrésére. Az elgondolás helyes, de mi lesz azzal a sok százezer nem biztosítottal, akiknek nincs jövedelme, de az állam nem köteles helyettük jótállni. Ezekről az emberekről, az ő elkövetkezendőbeli sorsukról a kormány megfeledkezett.

Összefoglalva: a törvényjavaslat szándékaival, törekvéseivel egyet lehet érteni, de az alkalmazandó módszer akár otrombának is minősíthető. Ezenkívül ellentétes azzal a törekvéssel és szándékkal, amit oly gyakran hangoztattak a miniszterelnök úr és a kormány képviselői, amely növelné a versenyképességet, javítaná a vállalkozók versenyképességét. Lehet, hogy ez az intézkedéssor némileg segíti a feketegazdaság háttérbe szorítását, de a tisztességes és becsületes vállalkozókat - akik idáig sem éltek ilyen lehetőségekkel, vagy nem használták ki ezeket a törvénytelen eszközöket - olyan hátrányos helyzetbe hozza, ami a versenyképességüket nemhogy javítani, de egyenesen rontani fogja.

Magyarország versenyképességének ma az egyik legnagyobb akadálya az állam saját maga, hiszen a tegnapi miniszterelnöki napirend előtti hozzászólásból megtudhattuk, hogy az adóterhek Magyarországon a környező országokat tekintetbe véve nem túl magasak, az Európai Uniót tekintve átlagosnak nevezhetők. Mégis ennek a viszonylag “alacsony pénznekö a beszedése rendkívül sokba kerül, hiszen hatalmas adminisztrációs terheket ró az adófizetőkre a bevallások elkészítésekor. A jelenlegi törvénymódosítás ezt a terhet növelni fogja, és hatalmas terhet ró az adóhivatalra, hiszen ennek a rendkívül bonyolult rendszernek a fenntartása és üzemeltetése a beszedett pénzek jó részét felemészti.

A végső konklúzió az, hogy kevés pénzt szedünk be rendkívül drága, kis hatékonysággal bíró módon. Jó lenne, ha a törvényalkotó szándékai között fellelhető lenne annak az akarata is, hogy ezen a helyzeten változtassunk, tegyük áttekinthetőbbé, átláthatóbbá az adózás rendszerét, enyhítsünk és könnyítsünk a vállalkozók, az adófizetők adminisztrációs terhein. Az egyszerűsítés következtében az APEH-re háruló terhek és anyagi megterhelések is nyilván csökkenni fognak.

Számos módosító javaslat elfogadása szükséges ahhoz, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum támogatni tudja, és be is nyújtunk módosító javaslatokat. Ha a törvény elfogadhatóbbá tehető, akkor támogatni fogjuk, ellenkező esetben nem áll módunkban ezt megtenni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu