DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a magyar szerzői jogi szabályozás két, hosszú hagyományra visszatekintő jogintézményének a módosítását tartalmazza. Az első, a követő jog 1978-ban került bevezetésre a berni uniós egyezmény nyomán. Azóta szinte változatlan formában él a magyar jogban, még az 1999-es szerzői jogi törvény sem változtatott rajta jelentősen.

A szabályozás alapvető elveit tekintve meg is felel az eredeti műalkotás szerzőjét illető követő jogról szóló 2001/84. EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, ugyanakkor azonban a részletszabályok különbözősége miatt mindenképpen szükségessé vált a szabályozás újragondolása. A követő jog nem más, mint a szerzőt illető díjigény, amely azt biztosítja, hogy a képző- és iparművészeti, valamint a fotóművészeti alkotások szerzői az első eladást követően is részesüljenek anyagilag a műveik sikeréből. A díj a szerzőt az alkotás valamennyi eladása után az eladási ár meghatározott százalékában illeti meg. Ez azt a hátrányt kívánja kompenzálni, hogy az ilyen, úgynevezett egypéldányos alkotások sikeréből a szerző nem tud részesülni azután, hogy először eladta a művét, míg más műtípusok esetén - például az irodalmi műveknél - a későbbi felhasználásokból befolyó bevételből is részesülhet.

Az irányelv nyomán a módosítás főbb elemei röviden a következők. Kifejezetten a műkereskedelmet élénkítő hatása lehet annak, hogy a jelenleg hatályos szabályozás szerint a díjmérték minden esetben az eladási ár 5 százaléka. Ezt most egy degresszíven emelkedő kulcsú díjszámítási módszerrel váltja fel a javaslat, vagyis minél magasabb az eladási ár arányában, annál alacsonyabb lesz a jogdíj.

Ugyanilyen hatással lehet számolni amiatt is, hogy a javaslat szerint már nem minden ügylet esik díjfizetési kötelezettség alá, hanem csak azok, amelyek meghaladnak egy bizonyos, ugyan nem túl magas, de a piaci viszonyokat figyelembe vevő küszöböt, nevezetesen az 5 ezer forintos értékhatárt. Szintén könnyítés a műkereskedelem szempontjából, hogy a díj maximális összege a javaslat szerint nem haladhatja meg a 12 500 eurót, míg eddig nem volt felső összeghatára a díjfizetési kötelezettségnek.

Másodsorban: a szöveg a korábbi gyakorlatnak és az irányelvnek is megfelelően egyértelművé teszi, hogy csak a műkereskedő közreműködésével lebonyolított ügyletek tartoznak a díjfizetési kötelezettség alá. A magánszemélyek közti eladások után tehát nem illeti díj a szerzőt, feltéve, hogy műkereskedő még közvetítőként sem vett részt az ügyletben.

Harmadrészt: különleges szabály, hogy a muzeális intézmények abban az esetben, ha vevőként vesznek részt az ügyletben, mentesülnek a díjfizetés alól, mivel a közérdekű gyűjtő funkciójukat ilyen módon is támogatni kívánjuk.

A javaslat másik jelentős eleme az úgynevezett fizető köztulajdon. Erre vonatkozóan nincs közösségi harmonizációs kötelezettség, de mivel a szabályozás tárgyi hatálya, kötelezettje, a járulék beszedése és átutalása a követő jogéval megegyezik, ezért szükséges volt a fizető köztulajdon szabályainak a megváltozott követőjogi szabályokhoz való hozzáigazítása. A fizető köztulajdon és a követő jog közötti különbség, hogy míg a követő jog a szerzőt a védelmi idő alatt illeti meg, a fizető köztulajdont a védelmi idő lejárta után kell fizetni. Ebből fakadó további különbség a két jogintézmény között, hogy a követő jogból származó díjat a konkrét alkotás konkrét szerzője kapja meg a közös jogkezelést végző szervezeten keresztül, a megfizetett járulékot pedig a közös jogkezelő szervezet az alkotó tevékenység támogatására és az alkotó művészek szociális céljaira használja fel. Érdemes itt azt is megjegyezni, hogy ezzel a jogintézménnyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság már egy 1994-es határozatában is állást foglalt, megállapítva a szabályozás tartalmi alkotmányosságát.

Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a javaslat elfogadását támogassa.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu