MÁRTON ATTILA (Fidesz): Elnézést kérek, elnök asszony, a miniszter úr nincs a teremben. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek közt: Most érkezik az államtitkár úr!) Most érkezik az államtitkár úr. Köszönöm szépen. Kérem szépen akkor az időt újraindítani. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Gyurcsány-kabinet gazdaságpolitikájának eredményét ma már mindenki a bőrén érezheti: növekvő hiány, szűkülő lehetőségek, folyamatos és drasztikus államadósság-növekedés, betömhetetlen költségvetési lyukak. Azt már a kormányzati emberek is kezdik érezni, hogy a dumapolitizálás ma már egyre eladhatatlanabb, és a választások közeledtével egyre erősödő idegesség lesz úrrá a kormányon. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) A koncepciótlan, felelőtlen gazdaságpolitika eredménye, hogy a költségvetés hiányát már csak egy hajszál választja el az egész évre tervezettől. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úgy érzi, hogy bármi áron, de valamit tenni kell, hiszen ha így megy tovább, csúfos bukás lesz a vége. Bármi áron, de mindent el kell adni, hogy a költségvetés rogyadozó lábai, ha időlegesen is, de megtámasztást kapjanak.

Tisztelt kormánypárti Képviselők! Mielőtt jó szokásuk szerint azt mondanák, hogy a Fidesz elveszi az emberek örömét, megkérdezem: ugyan mi öröm van egy válságos költségvetésben? Mi öröm van abban, ha mást sem hallanak az emberek, csak hogy nincs pénz, nincs pénz? Ugyan kinek a felelőssége, hogy a költségvetés úszik az adósságban? Talán az embereké? Az ellenzéké? Vagy lehet, hogy mégis Gyurcsány Ferencé és kormányáé? (Podolák György: Na!)

Szertefolytak a pénzek, kezdődik a nagy kiárusítás. Ha már gazdálkodni nem tudnak, akkor a közös vagyont élik fel. És mit árusítanak ki? Az egyik legértékesebb vagyonnak számító Budapest Airport Rt.-t. Nem számít, hogy a cég több tízmilliárdos bevétel mellett kiemelkedő eredményességgel működik, nem számít, hogy a nemzetközi gazdasági hatások eredményeként forgalma és árbevétele évi 20 százalékot meghaladó mértékben nő, nem számít, hogy lényegében monopolpiacon működik. Itt már semmi sem számít, csak a mielőbbi, minél nagyobb költségvetési bevétel, hogy a zsákutcába vezető gazdaságpolitikájuk hatása legalább részben enyhíthető legyen. És mi a hangzatos indok mindehhez? Az állam rossz tulajdonos, a magántőke jobb gazda módjára bánik majd a vagyonnal. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejtenünk, tisztelt államtitkár úr: ha más a gazda, másé a nyereség; nem az államé, és nem mindannyiunké. Mondja már el, hogy a magyar államnak miért nem jó üzlet az, ami a német vagy a francia államnak olyan jó üzletnek bizonyult!? A versenyben maradt pályázók között szép számmal találhatók többségi állami, illetve közösségi tulajdonban lévő cégek is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem érzi-e úgy, hogy az állam jó vagy rossz tulajdonosi mivolta esetleg kormányfüggő? A nemzeti vagyon kiárusítása helyett miért nem a hazai vállalkozásokat és családokat segítő gazdaságpolitika megvalósításán dolgozik a kormány?

(15.10)

És végül, de nem utolsósorban ön szerint alkalmas-e egyáltalán az a kormány a gazdaság irányítására, amelyik az aranytojást tojó tyúkot nem táplálni, hanem eladni vagy levágni akarja? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Rákosi!)

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu