VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is azzal hadd kezdjem a hozzászólásomat, hogy megköszönöm az Állami Számvevőszék munkatársainak a munkáját. Azt gondolom, hogy ezek az anyagok, ha ezt kormányzati pozícióban kapja az ember, akkor mindig fájnak és fájdalmasak, mert időnként kellemetlen megállapítások vannak bennük. Ha ellenzéki képviselőként, de nyugodtan mondhatom, parlamenti képviselőként kapja ezeket az ember, akkor nyugodtan használhatja, hiszen az Országgyűlésnek az a legfontosabb feladata, hogy a kormány munkáját ellenőrizze, különös tekintettel az adófizetők pénzére, az emberek befizetéseire.

2004-ről beszélünk, a 2004-es év gazdálkodásáról. Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem. Ez az idézet egy szombati napilapban jelent meg, és a következőt írja az újságíró: “Draskovics Tibor háromszor bukott meg. Először, amikor Gyurcsány Ferenc pénzügyminisztert cserélt. Másodszor, amikor az áfavisszatartásról mondták ki a számvevők, hogy értelmetlen volt. Harmadszor most, amikor az Unió statisztikai hivatala tulajdonképpen csalásnak minősíti a sztrádatrükköt vagy legalábbis az egyik felét.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből a mondatból is érzékelhető, hogy olyan évet, olyan esztendőt vizsgálunk, amelynek a kihatása, a következményei súlyosak. Súlyosak, mert nemcsak a 2004. évet érintik, hanem érintik 2005-öt, és vélhetően érinteni fogják a következő évek gazdálkodását is.

Azt is mondhatnám, hogy 2004 a nagy költségvetési trükkök éve volt. Azoknak a költségvetési trükköknek az éve, amikor gazdaságpolitikai értelemben sodródás, kapkodás, a bizonytalanság jellemezte a kormányzat lépéseit. Erre utalt egyébként az is, hogy 2004-ben a gazdaságpolitikáért felelős miniszterek mindegyikét cserélte a kormány. Először a pénzügyminiszter cseréjére, utána pedig a gazdasági miniszter cseréjére került sor. A beszámolókból, a 2004-es év mérlegéből mégis úgy tűnik, hogy ez nem hozott gazdaságpolitikai váltást, ez nem tudott segíteni a 2004-es esztendőn.

Lássuk először, hogy milyennek szerették volna a 2004-es esztendőt, milyennek ígérte a kormány 2003 őszén a 2004-es évet! Azt ígérték, hogy adócsökkentés lesz, azt ígérték, hogy csökkenni fog az államadósság, az államháztartási hiány mértéke, és az az ígéret hangzott el, hogy 2004-ben folytatódni fog a kis- és középvállalkozások támogatása. Azt ígérték az emberek számára, hogy reálbér-növekedés fog bekövetkezni, azt ígérték valamennyiünk számára, hogy 2004-ben, akár vállalkozók vagyunk, akár magánszemélyek, akár családot tartunk el, gyermeket nevelünk, akár nyugdíjasok vagyunk, egy kicsivel jobb lesz. Nézzük ezzel szemben, hogy mi is történt ebben az esztendőben!

Hadd kezdjem talán egy kicsit egy gazdaságpolitikai kitekintéssel, egy egészen röviddel, mert bár meggyőződésem, hogy egy kormányt elsősorban az minősít, hogy az államháztartásban mi történik, és kevésbé minősíti az, hogy mondjuk, a borexport vagy éppen a vállalkozók létszáma növekszik-e vagy csökken, mégis úgy gondolom, hogy ez a 2004-es folyamatok megértéséhez mindenképpen hozzátartozik. Először is szögezzük le, hogy 2004-ben a magyar gazdaság mozgástere nagyobb lett. Nagyobb lett, köszönhetően annak, hogy a világgazdaságban is növekedési pályák nyíltak meg, az amerikai gazdaság 4,4 százalékkal növekedett, az Európai Unió gazdasága - itt már elhangzott - 2,2 százalékkal. Örömteli, hogy a magyar gazdaság növekedése a két adat között volt. Kevésbé örömteli viszont már az, hogy ha megnézzük a közép-európai országok növekedését, és megnézzük az újonnan csatlakozott országok átlagos növekedését, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez az átlagos növekedés 5,5 százalékos volt. S most nem is akarok beszélni a balti országok átlagosan 7 százalékos gazdasági növekedéséről. Ehhez képest a magyar gazdaság növekedése sajnos 2004-ben is szerénynek minősíthető. Nyugodtan mondhatjuk, hogy 2004 jól jellemzi azt az állapotot, amelyben a magyar gazdaság az éltanuló szerepből a sereghajtók közé csúszik le; a gazdaság növekedését, a gazdaság, a potenciális GDP, bruttó hazai termék növekedésének a kiaknázását Magyarország nem tudta megvalósítani, a növekedési pálya kisebb lett. Ennek egyenes következménye volt szerintem az, hogy a magyar gazdaság továbbra is eladósodási pályán maradt. Az előbb azt mondtam, hogy a kormányt az államháztartás állapota minősíti elsősorban; nos, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez az állapot 2004-ben nemhogy jobb lett volna, nemhogy stabilizálódott volna egy szinten, hanem rosszabb lett. Rosszabb lett minden tekintetben; erről majd beszélni is kívánok még a későbbiek során.

2004 gazdaságpolitikai döntéseiről tehát nekünk az a hajóskapitány jut az eszünkbe, aki a léket kapott hajón még egy lyukat üt, hogy úgymond, majd a víz kifolyjon azon a lyukon. Államháztartási tekintetben 2004-ben sajnos ez történt. A lyukon azonban nem kifelé folyt a víz, hanem befelé, és a hajó sajnos tovább süllyedt.

(11.50)

Nézzünk néhány adatot, néhány tényt 2004-ről! Mi is hangzott el itt, ezen a pulpituson 2003 őszén, amikor a 2004-es évet terveztük? Idézem szó szerint az akkori pénzügyminiszter mondatait: “Ez a költségvetés minden esélyt megad arra, hogy Magyarország sikeres legyen a csatlakozási folyamatban.ö

Ez volt az állítás. Ezzel szemben mi történt 2004-ben? Magyarország minden tekintetben távolabb került az euró bevezetésétől. Magasabb lett az államadósságunk mértéke és aránya, magasabb lett az államháztartási hiány mértéke, és az infláció is jóval meghaladta a szükséges kritériumokat, 6,8 százalék volt éves szinten.

Újabb idézet 2003 őszéről: “Az önök előtt fekvő költségvetés végrehajtásával 2004-ben már nem emelkedik tovább az államadósság, a magyar gazdaság pedig minden esélyt megkap arra, hogy jövőre már egyensúlyi növekedési pályán mozogjon.ö Olvassák el az Állami Számvevőszék jelentését, ez feketén-fehéren arról számol be, hogy például a központi költségvetés bruttó adóssága 9,5 százalékkal növekedett 2004-ben. A pontos számokat idézhetem be: 10 588 milliárd forintos adósságról 11 592 milliárd forintra nőtt ez a mérték, több mint 1000 milliárd forinttal nőtt az államadósság 2004-ben is.

De hadd folytassam tovább, hogy szól az idézet, hogy szól az ígéret: “Mondhatom, hogy vannak, akik sajnos gazdasági válságról, megszorításokról, az Európai Unióval szembeni nettó befizetői pozícióról vizionálnak. Mindez tévedés, és nem több egyszerű hangulatkeltésnél.ö Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban ne keltsünk hangulatot, igyekezzünk számszerűsíteni, hogy milyen előnyöket és milyen hátrányokat söpörtünk be az első esztendőben.

Én hadd kezdjem az Állami Számvevőszék jelentésével! A 137. oldalon miről szól ez a jelentés? Azt mondja, hogy a 2004. évi költségvetésben ténylegesen megjelenő tételeket vizsgálva a következő egyenleg vonható: Magyarország befizetése az Európai Unió költségvetésébe 119 milliárd forint volt, ezzel szemben a bevételi oldalon 92 milliárd forint jelentkezik. Ez abból áll össze, hogy a csatlakozási szerződésben egy meghatározott, egyösszegű pénzforgalmi könnyítést utal át az Európai Unió, másrészt pedig az Uniótól érkező forrásokból és előlegekből felhasználtunk egy nagyobb összeget, 49 milliárd forintot. Mi tehát az egyenleg? A 119-cel szemben pénzforgalmi tekintetben a 92 milliárdos bevételi oldal szerepel, azaz 27 milliárd forinttal rosszabb pozícióban vagyunk, ennyi a nettó egyenlegünk, mínusz 27 milliárd forint, ennyivel többet fizettünk be pénzforgalmi szemléletben. (Dr. Veres János nemet int.) A pénzügyminiszter úr csóválja a fejét. Én is csóválom, mert nem ezt ígérték 2003-ban. (Dr. Veres János: Nem így van! Nem valós a szám! Elmondtuk már néhányszor itt a Házban, ma is elmondtam, sokszor elmondtuk már vitában is, valótlan számokat mond, képviselő úr! - Az elnök csenget.) Elnök asszony, engem nem zavar, ha a pénzügyminiszter úr kiabál. Neki 30 perce volt arra, hogy elmondja az érveit, engedje meg, hogy most én is…

Forrás: parlament.hu