DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem hiszem, hogy ellentmondás lenne, tisztelt képviselő asszony. Csak egyszerű, profán hasonlattal: a pálpusztai sajtot is be lehet szépen csomagolni, de amikor kibontják, akkor derül ki, hogy büdös.

Nos, ha a családok egységben kezeléséről van szó és általában a családokról, akkor azért ne felejtsük el, hogy ma Magyarországon a legtöbb családban az egy és a két gyermek a meghatározó, ez az átlag, ellenben az efölötti gyereklétszám az már kevésbé mondható tömegesnek. Én nem igazán értem, hogy például a kormány úgynevezett SMS-kampányában is miért az volt a fontos, hogy meg lehessen-e választani a harmadik gyermek nemét meg ilyen hasonló szépségek, ami, valljuk be őszintén, hogy úgy, ahogy van, sehová nem vezető kérdés, érdemi megoldást sehol nem hoz. Ha önök valóban komolyan gondolják a családok támogatását, akkor, már elnézést, nem ilyenekre szórják ki a pénzt. Ez az egyik dolog.

A másik dolog pedig, ha a családokat egységben kezeljük, akkor az elmúlt években nem tesznek olyan lépéseket, ami ellehetetleníti a kistelepülési óvodákat, ellehetetleníti a kistelepülési iskolákat, arra kényszeríti a családokat, hogy más településekre utaztassák a gyerekeiket, és az így megemelt családi pótlék, amiről olyan sokat beszélnek, az sem elég egyébként az utaztatásra. Hát ez a családtámogatás?! Többet dobnak ki az ablakon, mint amit beadnak az ajtón. Ez végképp nem vezet sehová!

Én azt gondolom, hogy a rendszer egészét kellene végiggondolni, hogy a gazdaságpolitika és az egyéb típusú döntések milyen hatással vannak a családokra, nem pedig egy-két ilyen toldozgatás-foldozgatás, ami önmagában egy színes, szép cégértáblává válik, de egyébként, ha megfordítjuk, a hátoldala meg rozsdás. Itt a baj, tisztelt képviselőtársaim!

Forrás: parlament.hu