KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék visszakanyarodni a költségvetés fő folyamatainak értékeléséhez, és az első olyan gondolat, amihez szeretnék nyúlni, az, hogy képviselőtársaim sokszor már-már homéroszi jelzőkkel vagy ehhez hasonló kijelentésekkel illetik a költségvetési, illetve a gazdaságpolitikát. Egy ilyen kijelentés például, amit időnként szoktam hallani, hogy tán nincs is ilyen gazdaságpolitika.

Úgy gondolom, hogy a szakértők, szakmai fórumok közül már nem találunk olyat, aki ne ismerné el, ne fogadná el, hogy 2003 nyarát követően egy gazdasági fordulat állt be Magyarországon, és ez még a jelenlegi kormányzati ciklus elejére is jellemző, hiszen a választási ígérvények teljesítése hozzájárult ahhoz a folyamathoz, ami a fogyasztás növekedésével kísérelt meg gazdasági növekedést elérni. Láthatjuk, ez nem igazából volt szerencsés se az előző kormányzat idején, se a mi kormányunk idején, ugyanakkor látható, hogy ismét beruházás- és exportvezéreltté vált a gazdaság ennek a fordulatnak a következtében. Már 2003 végén is tapasztalható, érzékelhető volt ez, de 2004-ben kibontakozott ez a folyamat.

Bizonyára nem egy ricardói láthatatlan kéz okozta, hogy 2004-ben 4,2 százalékkal nőtt a gazdaság a korábbi időszak, az előző év 2,9 százalékához képest. 2004-ben már a kivitel 17, a behozatal csak 14 százalék volt, tehát nemcsak az ütem változása volt tapasztalható, hanem a kivitel a korábbi időszakokat fölülmúlva meghaladta a behozatal mértékét. Beszéljünk csak a beruházásokról is egy mondat erejéig, ami csak az előző évet többszörösen meghaladó mértékben, 7,8 százalékon alakult.

Bizonyára nem a ricardói láthatatlan kéz okozta, hogy megváltozott a foglakoztatási szerkezet is. A közszférában, a központi közigazgatásban, például a köztisztviselők állománykeretében jelentős létszámcsökkenés volt tapasztalható. A központi közigazgatást és az önkormányzati szférát is együtt tekintve mintegy 2 százalékos létszámcsökkenés volt érzékelhető, de ezt a létszámváltozást felszívta a versenyszféra a maga 1,5 százalékos növekedésével. Tehát a foglalkoztatási körben érdemben létszámváltozás nem következett be, de kétségkívül növekedett a munkanélküliségi ráta, ami tehát annak az oka, hogy aktivizálódik a magyar népesség. Azok, akik eddig nem kerestek munkát, nem akartak dolgozni, most a munkára való hajlandóságot elősegítő kormányzati intézkedések következtében legalább odáig eljutottak már, hogy regisztráltatják magukat.

A hiány mértéke is jelentősen csökkent az előző időszakhoz képest, bár tudjuk, ez meghaladja - mondhatjuk, itt is jelentősen meghaladja - a tervezett mértéket. Az 5,4 százalékos, most ismertté vált hiánymutató azonban még így is közel 1 százalékos hiánycsökkenést jelent az előző időszakhoz képest. Ismét felidézem azt a gondolatot, hogy ez éppen a 13. havi fizetések miatt következvén be, visszahozza azt a változást, amit csak ebben az évben mutathatnak meg a statisztikai adatok, hogy 1 százalékos reálbércsökkenés következett be a korábbi, mintegy 24 százalékos reálbér-növekedéshez képest is, de ez most visszahozza, mert ezzel ismét pozitív értékűvé válik a reálbér-növekedés 2004-ben is.

A költségvetési hiánynak bizonyára vannak okai, tehát nem mehetünk el amellett, hogy ne vizsgáljuk meg, hogy mik idézhették elő a gazdálkodás, az évközi kiadások tekintetében ezt a túllépést. Természetesen bizonyos részleteket megnézhetünk, én csak a nagyobb számokat próbáltam meg kivenni, a nagyobb számokat szeretném érzékeltetni. Kapcsolódva az egyik képviselő által mondottakhoz, amikor is a lakásszektort úgy jellemezte, hogy negatív módon hatott a kormányzat intézkedése erre a szférára, megnéztem, hogy milyen információk köszönnek ki a zárszámadásból, illetve ennek értékeléséből. Láthatjuk, nincs a közelben olyan időszak, amikor egy évben 44 ezer lakás épült volna, ez 24 százalékkal haladja csak meg az előző időszakot - a “csakö-ot természetesen idézőjelben értettem -, és az előirányzatot 160 százalékkal meghaladó mértékű a költségvetésnek erre az évre a lakásépítéssel kapcsolatos kiadása, ez elérte a 204 milliárd forintos összeget. Szeretnék ilyen hátrányos helyzetben lenni, ahol ilyen mennyiségben és ilyen hatalmas összegeket fordítanak erre a szektorra.

Ugyancsak egy jelentős kiadási tétel, hogy az uniós átállás következtében másfél havi áfának megfelelő összeg kimarad a költségvetésből. Ezt az átálláskor a gazdasági szféra megkapta. Ezzel a másfél havi összeggel likvidebb lett, fizetőképesebb lett - hiszen ez ott maradt náluk, nem kellett befizetni - a vállalkozások szférája.

Ugyancsak jelentős szja-elmaradás tapasztalható. Itt megint felidézném a 13. havi bérek ide- vagy odasorolását, ami jelentős mértékű szja-javulást jelentene ebben az elmaradásban, de természetesen így sem lenne pozitív az eredmény.

(12.50)

Úgy gondolom, hogy ez az a szám, ami igazolja, hogy nem alapos az az ellenzéki kritika, miszerint az adóterhelések növekedtek, hiszen még azt az szja-t se szedte be a kormány, amit előre tervezett.

Ugyanakkor viszont meg kell jegyezzem, hogy az átlagos jegybanki alapkamat 11,4 volt az év egésze tekintetében, 5-6 százalékos kamatfelárral dolgozott egész évben a költségvetés, és ez a 886 milliárdra tehető adósságszolgálati kamatkiadások összegén belül egy 124 milliárdos többlet-kényszerkifizetést eredményezett a költségvetésnek. Jó lenne, bár most már csak utólag, ha a jegybank végiggondolná az ilyen típusú monetáris politikát.

Három kérdésben szeretném érinteni azonban a Számvevőszék megjegyzéseit is. Az egyik kérdés az áfavisszatartás problémaköre. Itt teljesen világos a zárszámadás mellékleteiből, hogy 9 milliárdos többletbevétele származna a költségvetésnek az áfaellenőrzésekből, -visszatartásokból, ha azok nem volnának peresítve, és még ha figyelembe vesszük az állami számlákon megmaradt pénzek kamatát is, úgy is 1,3 milliárdos többletben lennének ahhoz képest, amit az Állami Számvevőszék kimutatott. Tehát itt is, egy picit még a törvényességi vizsgálat keretében is vannak aggodalmaim, de a célszerűségi vizsgálatnál mindenképpen.

Az európai uniós elszámolást már érintettem, itt csak még egyszer hangsúlyozom, teljesen világos és egyértelmű, hogy Magyarország pozitív, a költségvetés, ami egy része Magyarország helyzetének, negatív helyzetben volt az uniós elszámolások tekintetében a múlt esztendőben. És ugyanígy az EU közvetlen kifizetései esetében is felmerül egy kritika, hogy az nem vagy részben nem került kifizetésre, amikor teljesen világos, hogy a kifizetés határideje 2005. április 30. volt, és természetesen a kormány be is tartotta ezt a kifizetési határidőt.

Itt azt szeretném felvetni, hogy elfogadom és tisztelem az ÁSZ azon véleményét, hogy a hatályos törvények alapján a törvényességi ellenőrzése során ő azokat az elszámolásokat veszi figyelembe. Viszont felhívnám a figyelmet arra, hogy amikor célszerűségi megállapításokat tesz, amikor ok-okozati összefüggéseket vizsgál, akkor mindig a valóság, a tények egészét kezelje, ne menjen el olyanok mellett, hogy még peresítettek adósságokat, hogy bizony így az egyébként igen tiszteletre méltó és egyébként minden alkalommal köszönetet kiváltó módon elvégzett munka, amit most is megteszek az ÁSZ irányában, mindig teljes, egész, valós képet mutasson az ország állapotáról, a költségvetési gazdálkodásról.

Köszönöm szépen a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu