LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Örülök, hogy Jauernik képviselő úr ennyire meg van elégedve az önkormányzatok helyzetével, de nagyon nagy különbség van a kommunikáció és a valós élet között. Kint vagyunk a vízből a pályázatokhoz biztosított kedvezményes hitelekkel.

Az élet írja a történetet. 2004-ben Magyarországon megtörténhetett az, hogy egy két települést összekötő út, ami egyébként létfontosságú, és ötven kilométerrel rövidíti le a távolságot, azért nem épülhetett meg, illetve csak részben, mert nem tudta a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, nem tudták az egyik pályázati forrásnál, hogy mit csinál a másik, és mire a pályázatokhoz szükséges hiteleket meg tudták szerezni az önkormányzatok, addigra az egyik pályázati forrásnál kicsúsztak a határidőből, pontosabban nem is a határidőből, csak elfogyott a pénz, és nem adhattak már nekik.

(14.00)

Így történhetett meg az, hogy megépült az adófizetők pénzéből és az Európai Unió pénzéből 12 kilométer út, a közepén pedig van egy 2 kilométeres sártenger. Ablakon kidobott pénz. Senki nem tudja semmire használni, csak az embereket bosszantja.

Gratulálok, képviselő úr, a pozitív kommunikáció mögött ez a valós élet. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu