DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az ajánlás 26. pontjával kívánok foglalkozni, amely a törvény hatályba léptető rendelkezéseivel kapcsolatos; nyilván nem a technikai természetű kérdésekkel, hanem olyan két, a hatálybalépés témaköre keretében rendezett kérdéssel, ami érdemi.

Az egyik a most hatályos lakástörvény 43. § (2) bekezdésének hatályon kívül helyezésével kapcsolatos. Ez a rendelkezés a következőképpen szól: “Az önkormányzati helyiségre - ha a törvény másként nem rendelkezik - a határozatlan időre kötött szerződést cserehelyiség biztosítása nélkül öt évig a 24. § (1) bekezdésben meghatározott eseteket kivéve felmondani nem lehet.ö Jelenleg tehát az önkormányzati tulajdonban lévő helyiség felmondására érvényben van egy ötéves felmondási jellegű időkorlát. Ezt a törvényjavaslat, a kormány javaslata 2006. március 31-ével javasolja hatályon kívül helyezni. Ezzel azt az alkotmányos összefüggésű problémát is látjuk, hogy az a bérlő, aki mondjuk tegnap-tegnapelőtt valamikor még ennek a szabálynak az érvényében bízva kötött bérleti szerződést, azt a bérlőt alkotmányos sérelem éri, ha ez a védettsége 2006. március 31-ével megszűnik. Mert hiszen ez a rendelkezés arra tekintettel került be annak idején a törvénybe, hogy nagyon sok önkormányzati bérlakásba milliós nagyságrendben ruháztak be a helyiségbérlők annak érdekében, hogy az a tevékenységük gyakorlására alkalmas legyen: ipargyakorlásra vagy kereskedelmi tevékenység gyakorlására. Úgy gondoltuk, hogy ilyen helyzetben a rövid időtartamú felmondások méltánytalanok.

Természetesen elfogadjuk azt, hogy ezt az ötéves időt meg kell szüntetni, azonban a hatályba léptetés kapcsán az időbeli folyamatosságot biztosítani kell, ezért e tekintetben az a javaslatunk, hogy 2010. március 31-én lépjen ez a rendelkezés hatályba - addig már nem egészen öt év van egyébként hátra -, de egy ilyen törvényi rendezés mellett mondható az minden jövőbeni bérleti szerződésnél, hogy tudta, hogy ez a védettség záros határidőn belül megszűnik. Kérjük tehát ennek a módosító javaslatunknak a támogatását.

Ugyanebben a javaslatunkban szerepel a vételi jog kiiktatására vonatkozó rendelkezések elmaradására tett javaslatunk. Kicsit komplikált, de akkor még egyszer mondom: tehát a kormány a törvényjavaslatában arra hivatkozással, hogy a vételi jog gyakorlásának lehetősége megszűnt, arra tesz javaslatot, hogy a vételi jogra vonatkozó szabályozás ab ovo maradjon most már ki a törvényből. Voltaképpen alapirányában ez egy logikus elképzelés. A probléma abban áll, hogy a vételi jog gyakorlása nem rendeződött mindenki tekintetében megfelelően.

Mécs képviselő úr most vetette föl egy olyan aspektusát a dolognak, ami példa lehet megint arra, amiről én itt most beszélek. Más olyan esetekről tudok, amikor még határidőben - tehát 1994-ben, majd a meghosszabbított határidő, ha jól emlékszem, ’95 volt; hónap, nap szerint nem tudnám hirtelen fejből megmondani -, tehát a vételi jog gyakorlására előírt eredeti határidőben megtett vételi jogi nyilatkozatok alapján sem történt meg a tulajdonjog rendezése. Vannak ilyen esetek a területek rendezetlenségéből adódóan; Devánszkiné képviselő asszony is beszélt a területek rendezetlenségéből adódó függő jogi helyzetről.

A törvényjavaslat tesz ugyan egy javaslatot ennek a kezelésére. Azt mondja, hogy a bíróság előtt induló, illetve a bíróság előtt folyamatban levő ügyekre még majd alkalmazni kell a vételi jog szabályait. Ott rendben is van a dolog, ott a szöveg egyértelmű, hogy “a bíróság előtt folyamatban levőö. De mi az, hogy “a bíróság előtt indulóö? Ezzel a jogi kategóriával én nem igazán tudok mit kezdeni. Bizottsági ülésen a kormány képviselője azt válaszolta, hogy ezt a szöveget - remélem, jól emlékszem - a Legfelsőbb Bírósággal egyeztették. De akkor is azt kell mondjam, hogy köszönettel vesszük ezt az információt, de a tökéletes jogbiztonságot mégiscsak az fejezné ki, ha ez nem egy akár csak legfelsőbb bírói értelmezésen múlna; azért a jogegységi határozat még nincs a zsebünkben. Arról nem is beszélve, hogy időről időre felrepülő vitatéma a jogegységi határozat alkotmánybírósági döntése. Egyezzünk meg tehát abban, hogy minden elismerésünk és tiszteletünk természetesen a Legfelsőbb Bíróság azon jelzése felé - nem akarom kétségbe vonni, hogy ez nyilván megtörtént -, hogy ez a normaszöveg jó lenne, mégis azt mondjuk, hogy a jogbiztonság elveinek leginkább az felelne meg, ha a törvény teljesen egyértelmű lenne e tekintetben, és semmiféle jogértelmezésre nem lenne szükség.

Ezért azt mondjuk, hogy a vételi jogra vonatkozóan a törvényben szereplő szabályok nyugodtan bent maradhatnak a törvényben, mert senkinek sem ártanak. Vételi jogot gyakorolni már úgysem lehet. Ahol tehát a törvény rendelkezései alapján az eredetileg megszabott határidőben megtörtént a vételi jog gyakorlása, sőt az alapján végbement a tulajdonjog rendezése, ott a törvény eme rendelkezéseinek kétségtelenül nem lesz semmi szerepe, de nem is zavar senkit. Ott viszont, ahol ilyen függő jogi helyzetek vannak, vagy olyan probléma van, amiről Mécs képviselő úr beszélt, vagy esetleg olyan probléma van, amivel nem találkoztunk, mert egyáltalán nem biztos, hogy mi most itt minden problémával találkoztunk, akkor ott fog kisegítésül állni a törvényben a vételi jog szabályozása.

Tisztelettel kérjük, gondolják meg ezeket az érveket. Nem fontos most ezeknek a rendelkezéseknek a törvényből való kiiktatása. Ha azt mondjuk és azt gondoljuk, hogy ezek bent maradhatnak a törvényben, semmi bajt, semmi kárt nem tudnak okozni, de függő jogi helyzetek vagy még esetleg később előbukkanó, de a kérdéskörrel összefüggő jogi problémák megoldása szempontjából még jól jöhet nekünk, ha ott vannak a törvényben ezek a szabályok.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu