SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mélyponton van a vasút - kezdte Fónagy képviselő úr. Én őszintén remélem, hogy így van, azt hiszem, mindannyian reméljük, hogy így van, mert ez azt jelenti, hogy innen az út már csak felfelé vezethet. Reményeim szerint ezt fogja szolgálni az a már előttünk lévő törvényjavaslat, a vasútról szóló ’93. évi törvény módosítását szolgáló javaslat, aminek a tárgyalását a következő héten kezdi meg a magyar parlament.

Azt is mondta Fónagy képviselő úr, hogy a vasút szerepe mind a vidéki emberek életében, akiknek a biztonságot jelenti, mind a magyar gazdaság helyzetében, aminek a kiszolgálását jelenti, megkérdőjelezhetetlen. Nem relativizálni akarom ezeket a jelzős szerkezeteket, mert valóban a vasút jelentősége tulajdonképpen megkérdőjelezhetetlen nálunk, még akkor is, ha tudjuk - hiszen ezt Fónagy képviselő úr is említette -, hogy a magyar településeknek jelen pillanatban is nem egészen a felét érik el a vasutak, és a magyar gazdaságban a vasutak teljesítménye a rendszerváltás előtti időszakhoz képest jelentősen visszaesett, hiszen ’88-hoz képest a magyar vasút áruszállítási teljesítménye jelenleg csak az akkori idő 32 százalékán áll, a személyszállításban 59 százalékon, de aláhúzom és ismétlem, hogy azon nem vitatkozunk természetesen, hogy mi a vasút jelentősége. Ha ezen nem vitatkozunk, akkor mindannyiunknak elsőrendű érdeke, kötelessége, hogy megpróbáljon tenni annak érdekében, hogy a vasutat a jelenlegi, valóban nagyon nehéz helyzetéből valamiképpen kisegítsük - merthogy a magyar vasút valóban kritikus helyzetben van.

Nehéz a helyzete a műszaki állapota miatt, nehéz a helyzete a pénzügyi helyzete miatt, és nehéz a helyzete a méretgazdaságossági hátránya miatt is. Hármas, tripla hátrányban van tehát a magyar vasút jelen pillanatban, és ha nem történik egy erőteljes közbeavatkozás, akkor a magyar vasút egyszerűen a saját súlyától fogva omlik össze itt a szemünk láttára, saját magát falja föl, és nem távoli az az idő, amikor egyszerűen működésképtelenné válik. A helyzet tehát valóban súlyos.

Visszatérve egy kicsit az általam említett hármas nehézségekre, egy kicsit részletesebben, hogy plasztikusabbá váljon, mire is gondolok, nehéz a műszaki helyzete jelen pillanatban a vasútnak. Nehéz, hiszen a jelenlegi 7700 kilométeres hálózatból összesen 85 kilométer hosszúságú az a szakasz, ahol az európai normát, a 160 kilométer/órás sebességet tudja teljesíteni a vasút. A kétvágányú szakaszok aránya minimális, összesen 16 százalék a magyar vasútban. Ez az európai átlagnak alig több mint egyharmada.

A villamosítottsága a magyar vasútnak valamivel jobb, 33 százalék, de ez is alatta van elég jelentősen az európai átlagnak. A járműpark életkoráról ne is beszéljünk, ami itt nálunk 25-30 év, miközben Európában ennél legalább egy tízessel fiatalabb.

Nehéz helyzetben van a vasút a pénzügyi egyensúlytalanságai miatt is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elnézést kérek, nem tudtam, hogy időkorlátunk van. (Jelzésre:) Öt perc az időkorlát?

Forrás: parlament.hu