DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő munka törvénykönyve módosítását tartalmazó törvényjavaslat általános indoklása azt mondja, hogy a jogalkalmazási gyakorlat tapasztalataiból leszűrt tanulságok alapján készített módosító javaslatokat tartalmazza a törvénymódosítás, és hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás alapján. Az már önmagában furcsa, hogy egy ilyen fontos törvény, mint a munka törvénykönyve módosítását célzó, 29 paragrafusból álló törvényjavaslat általános indoklása még három sort sem tesz ki. Az pedig egyenesen példátlan, hogy ez az alig három sor alapvetően félrevezeti a parlamentet, ugyanis itt már elhangzott az, és a miniszter úr is próbálta az expozéjában elmondani ezt a szerintem a politikai mélyponthoz tartozó tényt, hogy a kormány az ön ellenjegyzésével, miniszter úr, én nagyon nem szeretem a sarkos kifejezéseket, de hazudott. Hazudott.

Ön most nógatja a fejét, és azt mondja, hogy na és, erre volt már példa a magyar politikatörténetben. Tudnék önnek a Lajtától nyugatra számtalan példát hozni, hogy egy ilyen egyszerű esetben az, hogy miniszterek buktak meg, az a minimum, de kormányok buktak meg; sőt az, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke hazudott, az majdnem az állásába került - ezt zárójelben tettem hozzá. Elmegyünk mellette. Egyedül Béki Gabriella volt, illetve a bizottsági ismertetések kapcsán, felháborító és példátlan megítélésem szerint. (Sic!) Önmagában ez a tény indokolná, hogy vonja vissza, miniszter úr, pláne, ha folynak a tárgyalások, és pénteken újabb kör van, próbáljon megegyezni, és kövesse meg az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, mert nemcsak a parlamentnek hazudott, hanem az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, és ha meg tudtak állapodni, akkor hozza vissza.

De néhány pontra azért hadd térjünk ki! Nem véletlen, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács nem fogadta el a javaslatot. A 3. § lényegében az egyetértési jogát szűkíti az új szabályozás szerint számított mértéknél magasabb összegű minimálbér-megállapítás esetére. Az automatizmusként bevezetni szándékolt minimálbér-növekedésnek ugyanis több olyan összetevője van, amelynek érvényre juttatásához a társadalmi kontroll, a megegyezés feltétlenül indokolt és szükséges lenne. Nem támogatható tehát azon kormányzati törekvés, amelynek eredményeként társadalmi kontroll nélkül kívánnák a munka világában alapvető, fontos szerepet betöltő, kötelező legkisebb összegű munkabért megállapítani.

A javaslat 15. §-ához fűzött indoklás szerint a javaslat új elvi alapokra helyezi a kötelező legkisebb munkabér megállapításának szabályozását. Sajnos. Ugyanis jelen esetben az új elvi alap azt jelenti, hogy a kormány felrúgni szándékozik azt az évek óta jól működő egyeztetési mechanizmust, amelynek keretében az Országos Érdekegyeztető Tanács hatáskörébe tartozik a kötelező legkisebb munkabér meghatározása. Joggal mondhatjuk ilyen esetben, hogy nem kell az új, maradjon a régi, a demokratikus elveket és szabályokat magáévá tett jelenlegi szabályozás.

És ehhez tartozik, ami már szóba került itt, a 15. § (8) bekezdése, amelyben azért azt az igényt fenntartja, habár változtatott formában, és szerintem alapvető módon változik is - ennek alapján azt lehet mondani, hogy új a szabályozás -, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács egyetértésére van szükség, ha a munkavállalók hátrányára a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum összegéhez képest kisebb bérminimumok meghatározását szeretné elérni a kormány.

Az már csak hab a tortán, hogy mindezt a munkaerőpiac talán két legveszélyeztetettebb rétege, a fiatal munkavállalók és a megváltozott munkaképességűek tekintetében kívánja alkalmazni. Egyenes a szándék, de akkor nem kellene beszélni más helyen a munkavállalók érdekeinek védelméről, a társadalmi kontroll szükségességéről és a fiatal munkavállalók, valamint a megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci helyzetének javításáról.

Itt a 15. § (6) bekezdése: szerintem ez gazdaságfilozófiai vita kérdése, hogy egy versenyszférában minimálbért, iskolai végzettséghez kötött minimálbért meg lehet-e határozni, garantált bért meg lehet-e határozni. Én osztom a kormány abbéli véleményét, hogy meg kell határozni a jelenlegi viszonyok között. De ha már meghatározzuk, miniszter úr, elnézést, ha profánnak tűnik a hasonlat, de tessék mondani: egy analfabéta vagy egy négy általánost végzett munkavállaló és egy egyetemi végzettségű munkavállaló között 20 százalék a különbség? Szerintem, ha már szabályozzuk, akkor legalább jelzésértékűen tegyük - megmondom őszintén, arcpirítóak ezek az arányok. Vagy mondjuk azt, hogy nem szabályozzuk; vagy ha szabályozzuk, akkor legalább magasabb szinten kellene ezt beiktatni a törvényjavaslatba.

Tulajdonképpen maga az egész indoklás nagyon furcsa. Ha végigmegyünk a különböző paragrafusok indoklásán, indokokat nem találunk - megállapításokat találunk, tehát elég nehezen lehet a jogalkotói szándékot kibogozni. De hangsúlyozom ismételten, az alapvető gond az, hogy a kormány félrevezette a parlamentet, amikor ezt beterjesztette. Ennek alapján önmagában már morálisan nem támogatható. Miniszter úr, komolyan mondom, nagyon jól tenné, ha visszavonatná a kormánnyal ezt a javaslatot, megállapodna az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal, és azután visszahozná a parlament elé.

(18.10)

Akkor valamiképpen, valami módon lehetne csorbítani ezt a végtelenül súlyos hibát. Sajnálom, hogy ön nem is érzi ennek a súlyát.

Ami a munkaügyi ellenőrzésről szóló ’96. évi LXXV. törvény módosítását indítványozó T/17877. számú törvényjavaslatot illeti, tartalmaz lényeges, új szabályozási elemeket is, de nem kevés azon szabályainak száma sem, amelyek a hatályos rendelkezések alkalmazása során szerzett tapasztalatok szerint változtatásra, kiigazításra irányulnak. Ezenkívül találunk az előterjesztésben olyan kozmetikai jellegű beavatkozásokat is, amelyek a közel tíz évvel korábbi jogalkotásnál is kijavítandók lettek volna.

Lényegesen új szabályozást jelent a javaslat 2. §-a, amely a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter feladatai közé utalja az évenkénti ellenőrzési irányelvek elkészítését. Hiányosságként csupán az említhető meg, hogy az ellenőrzési irányelv elkészítésénél nem igénylik a társadalmi közreműködést, pedig indokolt lenne a javaslat 8/D. §-ával életre hívni szándékolt, munkaügyi ellenőrzést támogató tanács hatáskörébe utalni az ellenőrzési irányelv tervezésének véleményezését, vagy még a tervezet elkészítése előtt az ellenőrzés egyes területeire vonatkozó javaslat megtételét. Ez a feladatkör-bővítés még egyértelműbbé tenné a tanács létrejöttének szükségességét. Persze, itt elhangzott, és az a vélemény is elfogadható, hogy felesleges a tanács, hisz ezek a feladatok másmilyen módon is megoldhatók.

A munkaügyi ellenőrzés tárgyának meghatározásánál feltétlenül üdvözölendő, hogy a munkavállalók érdekeinek érvényesítése érdekében kiterjeszti a javaslat az ellenőrzés körét a munkaviszony megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolás megtörténtére vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek alkalmazására. Ez a tervezett változtatás egyértelműen utal arra, hogy nincs minden rendben a munkavállalói jogok érvényesíthetősége területén. Valamelyest szűkül ezáltal a munkavállalók nagymértékű kiszolgáltatottsága, amely a foglalkoztatási helyzet mostani körülményei között sokszor hozza megalázó helyzetbe őket, már a munkaviszony létesítésénél, de a munkaviszony fennállásának tartama alatt is.

Ugyancsak ugyanilyen indokból bővíti a javaslat az ellenőrzést kezdeményezők körét azokkal, akiknek nemcsak a jogos érdekét, hanem a jogi helyzetét érinti az az ügy, amelyre nézve az ellenőrzés lefolytatását kérték. A munkaügyi ellenőrzés intézkedési lehetőségeinek bővítését jelenti a javaslat 4. § (1) bekezdésében foglalt azon szabályozás, amely lehetővé teszi az ellenőr számára, hogy a további foglalkoztatás megtiltásával egyidejűleg kötelezze a foglalkoztatót az állásidőre járó díjazás megfizetésére is. Ez a bővítés egyértelművé teszi a foglalkoztató kötelezettségét a szabálytalan foglalkoztatásban vétlen munkavállaló részére fizetendő juttatások tekintetében.

Teljesen új szabályozást tartalmaz az 5. §. Itt már szó volt a munkaügyi bírság mértékének változásáról. Jó elgondolásnak tűnik elméletileg, de tulajdonképpen ezek szerint felül kell vizsgálni mindenféleképpen ennek a munkaügyi ellenőrző támogató tanácsnak a szükségességét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Összességében: a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat, illetve a módosító javaslat céljával, megoldási elképzeléseivel egyetértünk, módosító javaslatot nyújtottunk be, és bízunk benne, hogy a végén támogatni fogjuk tudni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu