TÓTH SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslat szabályozásával kapcsolatos konkrét alapelvek ismertetését elkezdeném, engedjék meg, hogy néhány mondatban szót ejtsek a vasút jelentőségéről, történelméről. A közlekedésben a vasút megjelenése a XVIII. századi rossz minőségű utakra vezethető vissza. Az akkori angliai útviszonyok között ugyanis egyszerűbb volt egy sínpárt lefektetni, mint a meglévő utak állapotát helyrehozni. Ez a találmány azután világszerte elterjedt, hiszen ily módon könnyebben, gyorsabban és olcsóbban lehetett eljuttatni a szükséges nyersanyagot a termelőhöz, az árut a fogyasztóhoz. Az ipari forradalmat követő évtizedekben ezért a vasútépítés és a vasúti közlekedés megindulása egyet jelentett az adott térség gazdaságának fellendülésével. A XIX. században így a vasúti közlekedés fejlesztése egész Európában kiemelt fontosságú területté vált. Hazánk, ha némi késéssel is, követte a nyugat-európai országokban bekövetkező változásokat, s a század utolsó harmadában sorra épültek a magyarországi vasútvonalak.

Mindezt azért szükséges hangsúlyozni, mert az előttünk fekvő törvényjavaslat a hazai vasúti szabályozás újabb mérföldköve, a magyar vasúti közlekedési ágazat fellendítésének egyik záloga lehet. Erre a gazdaság szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható területre vonatkozó szabályozás megalkotásakor ezért felelősségteljes döntés szükséges, amely ránk, jogalkotókra hárul.

Mielőtt a törvényjavaslat szabályainak részletes ismertetésébe belekezdenék, tekintsük át, miért is vált szükségessé a vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat elkészítése. Tisztelt Képviselőtársaim! Európai viszonylatban is megállapítható, hogy az egykor szebb napokat látott vasúti közlekedés mára válságba került. A vasúton történő szállítás aránya messze elmarad a közúti szállítás arányától. A vasút a világ legtöbb országában is veszteséges, ez tekinthető a főszabálynak, és minden más helyzet kivétel ez alól. Ennek magyarázata nyilvánvaló. A nyereséges működés feltétele a méretgazdaságosság, ennek pedig a hosszú utazási távolság és a nagy népsűrűség. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy egy pályaszakaszon hány vonat hány kocsival jár, és hogy negyedóránként vagy négyóránként lehet elindítani egy utasokkal megtömött vonatot.

A gazdasági környezet változásával a vasút egyre inkább háttérbe szorult, ezért szükségessé vált annak újbóli fellendítése. Ezzel kapcsolatban Európában két, klasszikusan elkülöníthető változásmenedzselési modell alakult ki, a liberalizációs és a konzervatív irányvonal. Míg a liberalizációs vasútpolitika a szabad verseny céljának szem előtt tartásával a piac deregularizációját tűzte ki célul, addig a konzervatív vasútpolitikán alapuló működést a valódi verseny hiánya jellemzi. A vasúti személyszállításban többnyire a konzervatív nézet a jellemző, mivel azt a közszolgáltatások közé sorolják. A liberális felfogás az áruszállítás területén uralkodik. A vasút újjáélesztése tehát az 1990-es évek egyik fontos célkitűzésévé vált az Európai Unió tagállamaiban. E folyamatba bekapcsolódott Magyarország is az Európai Unióhoz történt csatlakozással. E csatlakozással ugyanis Magyarország is részesévé vált az európai közös közlekedéspolitikának, amelynek fontos célkitűzése a környezetkímélő vasúti közlekedés igénybevételének az ösztönzése.

Tekintettel arra, hogy a közösségi döntéshozók szerint az európai vasutak hanyatlása, alacsony hatékonysága objektív okok mellett elsősorban a verseny hiányával, valamint a piaci elvek háttérbe szorításával magyarázható, ezért a vasúti közlekedés fejlesztése mellett kiemelt célként jelölték meg annak fokozatos liberalizációját. Az Európai Bizottság 1998 és 2004 között három csomagtervet terjesztett elő a vasúti teher- és személyszállítás liberalizálására, valamint modernizálására.

Az első vasúti csomag a vasúti infrastruktúrákhoz való szabad hozzáférésről, a vasúti szállítási engedélyről, illetve a pályakapacitásokról szól, és két szakaszban liberalizálja a vasúti teherszállítást.

A második vasúti csomag részét képező irányelvek elsősorban a vasúti közlekedés biztonságával, valamint a különböző típusú vasúti pályahálózatok közötti átjárhatóság biztosításával kapcsolatban állapítanak meg jogharmonizációs kötelezettséget a tagállamok számára. Ezek közül a legjelentősebb az az irányelv-módosítás, amely alapján 2006. január 1-jétől nemcsak a transzeurópai vasúti árufuvarozási hálózat vonalait, hanem a teljes vasúti hálózatot meg kell nyitni a közösségi vasútvállalatok előtt nemzetközi árufuvarozás céljából, 2007-től pedig belföldi árufuvarozás céljából is. Magyarország e kötelezettségek alól 2006. december 31-éig mentességet kért, eddig az időpontig tehát a hálózat elméleti kapacitásának 20 százalékát kell kötelezően hozzáférhetővé tenni.

Az előkészítés alatt álló harmadik vasúti csomag legfontosabb célkitűzése a nemzetközi személyszállítás teljes liberalizálása 2010-ig. A hatályos magyar vasúti szabályozásról ezek után elmondható, hogy a vasútról szóló 1993. évi törvény megfelelő módosításaival, valamint a felhatalmazás alapján kibocsátásra került miniszteri rendeletekkel a közösségi jog első vasúti csomagját képező irányelvek rendelkezései beépültek a magyar jogrendbe. Jogharmonizációs kötelezettségünk azonban nemcsak az első csomag átültetésére vonatkozik, hanem kiterjed a második csomagot képező irányelvek implementálására is. Tekintettel arra, hogy a vasúti közösségi jogalkotás eddigi eredményei számos magyar jogszabályban fogalmazódtak meg, valamint arra, hogy alapvető szemléletbeli változás is történt a szabályozás alapelvei tekintetében, célszerűnek látszik e terület szabályainak újrafogalmazásával egy egységes törvényt megalkotni.

(10.30)

E törvényben ugyanakkor lehetőség van a magyar jogi terminológiának a közösségi joghoz történő megfelelő közelítésére és módosítására is.

Az előttünk fekvő törvényjavaslatról ránézésre megállapítható, hogy alapos előkészítő munka gyümölcse van a kezünkben. A törvényjavaslat 16 fejezetből áll, és szabályozása sokkal részletesebb a hatályos törvénynél. A törvényjavaslat hatálya a Magyar Köztársaság területén található vasúti rendszerekre, a belföldi vasúti közlekedésre, valamint az azzal összefüggő jogokra és kötelezettségekre, továbbá az ország területén folytatott vasúti közlekedést irányító, működtető, illetve az abban részt vevő természetes személyekre és szervezetekre terjed ki.

A törvényjavaslat tehát a hatályos vasúti törvényhez képest a korábbi szervezeti megközelítés helyett az egyes vasúti tevékenységek szabályozására helyezi a hangsúlyt. Az irányelvi követelményeknek megfelelően ugyanis a piaci modellben nem annak van jelentősége, hogy milyen típusú szervezet nyújtja az egyes vasúti szolgáltatásokat, hanem annak, hogy az egyes tevékenységek milyen feltételekkel végezhetőek. Ennek megfelelően a törvényjavaslat az egyes vasúti tevékenységek szerinti engedélyezési rendszert vezet be. A törvényjavaslat alapján engedélyköteles tevékenységnek minősül a vasúti infrastruktúra-működtetéssel kapcsolatos valamennyi tevékenység, valamint a szolgáltatási jellegű tevékenységek. Ezek között a törvényjavaslat az áruszállítást, a személyszállítást és a vasúti szolgáltatást nevesíti. E tevékenységeket - vagyis a vasúti pályahálózat működtetését, a személyszállítást, az árutovábbítást és a vontatási szolgáltatást - tehát kizárólag működési engedély birtokában lehet végezni, az egyes működési engedélyeket pedig külön-külön is meg lehet szerezni.

A törvényjavaslat a hazai vasúti közlekedéspolitika stratégiai célkitűzéseinek megfelelően felülvizsgálja a vasúti közlekedés területi vonatkozásait is. A javaslat megteremti a térségi és az elővárosi vasúti közlekedés kialakulásának feltételeit. Ennek megfelelően az egyes működési engedélyek is országos, térségi, elővárosi vagy helyi hatállyal kerülnek kiadásra. Ezzel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy az egyes működési engedélyek területi hatálya a vasúti pályahálózathoz és nem a közigazgatási határokhoz igazodik. A javaslat a piaci verseny elősegítése érdekében kimondja, hogy működési engedélyt az a szervezet kaphat, amely teljesíti a jogszabályban meghatározott feltételeket. Ez a rendelkezés lehet az alapja a későbbi versenynek, a szolgáltatások minőségi emelkedésének és a fejlődésnek. A működési engedéllyel kapcsolatban fontos azonban rögzíteni, hogy az a vállalkozó vasúti társaságot nem jogosítja fel közvetlenül a vasúti pályahálózat igénybevételére, hanem ahhoz az is kell, hogy a pályahálózatot üzemeltető társaság és a vállalkozó vasúti társaság szerződést kössön.

A törvényjavaslat céljának megfelelően rögzíti, hogy a vasúti pályahálózatokhoz - szűk körű kivételtől eltekintve - biztosítani kell a nyílt hozzáférést. Ezt megfelelő pályahálózat-kapacitás biztosításával kell megteremteni, és meghatározott díjat lehet érte kérni. A pályahálózati kapacitás biztosításáról a pályahálózatot üzemeltető társaság gondoskodik, kivéve az olyan vasúti társaságot, ahol a pályahálózatot üzemeltető vasúti társaság vállalkozó vasúti közlekedési tevékenységet is folytat, ez az úgynevezett integrált vasúti társaság. Ez utóbbi esetben ugyanis a verseny torzulásának elkerülése érdekében a kapacitáselosztást egy, az állam kizárólagos tulajdonában lévő, független szervezet végzi. Ez a független szervezet nem végezhet semmiféle vasúti közlekedési tevékenységet. A kapacitáselosztás eredménye az úgynevezett üzemi menetrend, amely tartalmazza, hogy melyik társaság mikor melyik részét használhatja a nyílt hozzáférésű pályahálózatnak.

A törvényjavaslat a korábbi szabályozáshoz képest differenciáltabban szabályozza az országos vasúti pályahálózat részét képező vasúti pályák tulajdonjogát. Az országos vasúti törzshálózatba tartozó vasúti pályák továbbra is kizárólagos állami tulajdonban fognak állni. A vasúti mellékvonalak esetén a javaslat lehetővé teszi, hogy az állami tulajdonosi kontroll olyan gazdálkodó szervezeten keresztül valósuljon meg, amelyben az állam legalább többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik. A törvényjavaslat a vasúti pályahálózat fejlesztése érdekében lehetővé teszi, hogy a saját beruházásban létesített vasúti pálya tulajdonjogát a beruházó szerezze meg.

A javaslat részletesen tartalmazza az irányelvi követelményeknek megfelelő, vasúti biztonsággal kapcsolatos alapvető rendelkezéseket is. E kérdés napjainkban talán különösen aktuálissá vált, hiszen egyre gyakrabban hallani különböző vonatbalesetekről. Az ilyen balesetek elkerülése érdekében van szükség ezekre a rendelkezésekre, hiszen nem lehet fontosabb semmiféle modernizációs cél az emberek és környezetük biztonságánál.

A törvényjavaslat a magyar vasúti közlekedés piacának állami felügyeletével kapcsolatos feladatok, vitarendező feladatok ellátására létrehozza önálló szabályozó hatóságként a magyar vasúti hivatalt. E szervezet jogosult eljárni egyebek mellett az engedélyezéssel kapcsolatos ügyekben is. Hasonló szabályozó hatóság felállítására került már sor más ágazatok szabályozásában, így például az energia és a hírközlés területén.

A javaslat a liberalizációs intézkedések mellett figyelembe veszi az állam közszolgáltatási kötelezettségeivel kapcsolatos feladatokat is. Így a törvényjavaslat alkalmazásában a közszolgáltatások körébe tartozik a menetrend szerint, hatósági ár ellenében végzett személyszállítási tevékenység. Ennek ellátása érdekében az állam, illetve a települési önkormányzat a vállalkozó vasúti társasággal szerződést köt. Ehhez kapcsolódóan a törvényjavaslat a térségi vasúti közlekedés szabályainak megteremtésével nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az érintett települési önkormányzatok kialakíthassák a területükön élők igényeihez leginkább alkalmazkodni képes vasúti közszolgáltatás alapjait.

A törvényjavaslatnak a korábbi szabályozáshoz képest ugyancsak új eleme, hogy megalkotja az elővárosi személyszállításra vonatkozó szabályozás alapjait. Ez a törvényjavaslat alkalmazásában a nagyvárosok vonzáskörzetében lévő városokban élők személyszállítási igényeinek kielégítését jelenti.

Tisztelt Országgyűlés! A vasúti közlekedésről szóló törvény módosításáról szóló T/17796. számú törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja a lakosságot és az egész nemzetgazdaságot közvetlenül érintő, magas szakmai színvonalú törvényjavaslatnak tartja. Természetesen a vita során megfogalmazódhat számos olyan módosító indítvány, amely még jobbá teszi a kihirdetendő törvényt. Kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy támogassa a vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat elfogadását, amely lehetővé teszi, hogy a magyar vasúti közlekedés korszerű szabályozásával az Európai Unió egységes belső piacába illeszkedve működhessen.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu