DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, mégiscsak jó ez a vitanap, mert azért ennek ürügyén meg tudjuk beszélni közös dolgainkat, és az ország nyilvánossága előtt el tudjuk mondani, hogy bizonyos témában, egy-egy ügyben miket tettünk eddig, és melyek az előttünk álló feladatok még.

Ma az ifjúságról szól a vitanap. Ez a téma szerencsés abból a szempontból, hogy ebben sok köztünk az egyetértési pont, mert természetesen mindannyian azt szeretnénk, hogy több gyermek szülessen, mindannyian azt szeretnénk, hogy egészségesek legyenek, mindannyian azt szeretnénk, hogy képzettek, tanultak legyenek, megfelelő szakmával és szaktudással rendelkezzenek, és mindannyian azt szeretnénk, hogy gond nélkül helyezkedjenek el a munkaerőpiacon. Feltehetően azt is mindannyian látjuk, hogy ezek a törekvések egy komplex és igazságos társadalompolitikát feltételeznek. Ehhez pedig elengedhetetlen olyan szociálpolitikát folytatni, amely tekintettel van a gyermekes családok szegénységi kockázatára, amely figyelembe veszi a főképpen gyermekeket sújtó szegénységet. Magyarország egyébként a 9 százalékos gyermekszegénységi arányával az európai rangsor 9. helyén, a középmezőnyben áll. És ugyanez az UNICEF-jelentés, amely a számadatokat megfogalmazta, azt is megfogalmazta, hogy a gyermekszegénység enyhítése a társadalmi kohézióhoz és az esélyegyenlőséghez vezető haladás fokmérője.

Közhelyszámba megy már az a mondat, hogy a gyermekvállalás jelentős felelősséggel jár minden család számára, és nemcsak érzelmi szempontból, hanem anyagi okokból is. És éppen tegnap fogadta el a Ház azt a számottevő átalakítást jelentő törvényjavaslatot, amely arról szól, hogy 2006-ra egy egységes családtámogatási rendszer jön létre. Új jogszabály született, amelynek számára nincsen érdemes vagy érdemtelen, szerényebb vagy gazdagabb körülmények között élő, munkát végző vagy dolgozni nem tudó szülővel élő gyermek - csak gyermek van. Egyetlen megkülönböztetés, hogy milyen családtípusban él, egy- vagy többgyermekes család-e, vagy gyermekét egyedül nevelő, vagy kétszülős modell-e.

Merthogy miben áll ennek az új családtámogatási rendszernek a lényege? A jövő évtől kezdve a közös kasszánkból már nem kap többet az a gyermek, ahol több a szülők jövedelme. Családi pótlék címén, alanyi jogon közel duplájára emelt összeg jár majd minden gyermek számára. Még a gazdagoknak is? - teszik fel a kérdést a változás ellenzői. Igen, és ez bátran vállalható, mert ők még így is kevesebbet kapnak, mint amennyit eddig érvényesíteni tudtak az adórendszeren keresztül. Az adókedvezmény kizárólag a három vagy több gyermeket nevelő családok esetében maradt meg hatmillió forint éves jövedelemhatárig és havonta négyezer forintban gyermekenként. A gyermekvállalás elismeréseként jár a családi pótlék, és ez nem összemosandó a szociális helyzettel! Azt a kérdést külön kell kezelni, a szociális támogató rendszer csatornáin juttatni többet oda, ahol kevesebb van. Így megmarad rendszeres gyermekvédelmi kedvezményként a térítés nélküli étkeztetés és a tankönyvtámogatás a rászorultak számára, és egyébként minden további szociális juttatás, a lakásfenntartási támogatáson át, a táborozáson keresztül, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásig.

De nemcsak a szociálpolitika eszközeivel kell minden gyermek számára elérhetővé tenni azokat a javakat, amelyek biztosítják az ő megfelelő fejlődésüket, jövőjüket. Szükség van arra, hogy egyfajta szemléletváltás menjen végbe minden szakpolitika területén. Azon túl, hogy tekintettel kell lenni a nemek közti egyenlőségre, a különböző társadalmi előítéletek csökkenésére, mindig figyelni kell a különböző korosztályok egymással való kapcsolatára is. Egy jó ifjúságpolitikának nem csak a szorosan vett ifjúságról kell szólnia. A társadalom különböző korcsoportjai között elő kell segíteni a párbeszédet, nem kevéssé azért, hogy a társadalmi összetartozás erősödjön. Nem csak az idősek problémája a nyugdíjrendszer fenntartása, mint ahogy nem csak a fiatalok problémája az iskolai szegregáció, és ezek nem szétválaszthatók ellenzéki vagy kormánypárti problémára. Ezek közös ügyeink, ezeknek kezelése és megoldása csak közös munkával lehetséges. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu