FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem fogok élni a 10 perces lehetőséggel, hiszen a jelentés vitája viszonylag rövid idő alatt lezajlott a szakbizottságban. El szeretném mondani, hogy a bizottság képviselői, azt lehet mondani, szinte teljes számban egyetértettek abban, hogy a jelentés korrekt, tisztességes, olyan adatokat, olyan számokat tartalmaz, amelyek megfelelnek a valóságnak, illetve az is elhangzott a bizottsági ülésen, hogy nagyon régóta nem láttunk ilyen szinten, ilyen részletesen feldolgozva a magyarországi munkaerő-piaci helyzetről átfogó jelentést.

A kormánypárti képviselők természetesen egyetértettek a jelentésben foglaltakkal, egyetértettünk abban, hogy azok az intézkedések, amelyek a kormányzat részéről elindításra kerültek, és amelyek az elmúlt években már megvalósultak, jó irányba mutatnak; olyan irányba mutatnak, amelyek hosszú távon elősegíthetik a magyarországi munkaerő-piaci problémák enyhítését, segíthetnek abban, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévő társadalmi csoportok elhelyezkedési esélyei nőjenek, segíthet abban, hogy az oktatási és a piaci helyzet különbözőségeiből adódó problémák megoldódhassanak. Hiszen manapság a legnagyobb gond ott van, hogy miközben emberek százezrei vannak regisztrált munkanélküliként nyilvántartva, közel százezer olyan üres álláshely van az országban, amely nem kerül betöltésre, pontosan azért, mert nincsen megfelelően képzett munkaerő az adott térségben, az adott településen. Ezen változtatnunk kell. Sajnálatos módon ez az elmúlt 13 év együttes hibája. Nem igazán működött együtt a képzési-oktatási rendszer a piaci igényekkel, ezt hozzá kell igazítani. Hosszú távú megoldást természetesen csak ez hozhat.

Azt is el szeretném itt mondani, hogy vannak közös álmaink. Ilyen közös álom például a teljes foglalkoztatottság elérése. Ha körülnézünk Európában, láthatjuk azokat a tendenciákat, hogy még a nálunk lényegesen fejlettebb és egyébként mindig irigylésre méltó, munkaerő-piaci helyzetből abszolút irigylésre méltó országokban is nagyon hasonló problémákkal küszködnek, mint mi. Közösen keressük tehát a megoldásokat.

A kormány munkaerőpiacra való ráhatása - ahogy miniszter úr elmondta már - igencsak korlátozott, ez elhangzott a bizottság ülésén is. Nincsenek mindenható intézkedések, viszonylag szűk az a mozgástér, ahol a mindenkori kormányzat be tud avatkozni a munkaerő-piaci folyamatokba, hiszen Magyarországon a munkáltatók több mint 80 százalékát a magánszektor jelenti, és a magánszektor foglalkoztatási helyzetére a kormányzatnak direkt befolyása nincsen. Ösztönzőkkel persze lehet élni, de ezek az ösztönzők mindig annyit érnek, amennyit meg lehet belőlük valósítani, illetve annyit érnek, amiről tudnak egyáltalán az adott vállalkozások. Sajnálatos módon a vállalkozások jó részéhez az információk, hogy milyen lehetőségek vannak a munkaerőpiacon például támogatások ügyében, meglehetősen késve jutnak el. Azt lehet mondani, hogy az intézkedések meghozása után jó néhány hónapot, sokszor fél évet is várni kell, hogy ezek az információk eljussanak a vállalkozásokhoz, és ezek a vállalkozások éljenek is azokkal a támogatási lehetőségekkel, amelyek kormányzati szinten vagy akár parlamenti szinten megfogalmazódnak.

(13.20)

Végül arról szeretném tájékoztatni igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy bizottságunk többségi szavazással, 12 igen szavazattal és 10 ellenszavazattal a jelentést általános vitára alkalmasnak tartotta. Megfogalmaztuk a bizottság jelentését is, és azt kérem az igen tisztelt képviselő hölgyektől és uraktól, hogy ezt is támogassák.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu