DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én se láttam egyetlen előterjesztést sem, mielőtt ezt a futárpostával megkaptuk volna, ezt már egy előző törvénynél egyébként jeleztem, és kértem a tisztelt államtitkár urat, hogy a jövőben próbálja meg azt az egyeztetést megtenni valamennyi párttal, nemcsak a koalíciós kisebbik párttal, hanem az ellenzékkel is, ami egyébként a minisztérium egyeztetési kötelezettségéből adódik. Én ezt anno, amikor államtitkár voltam, minden hónapban megcsináltam.

Csak az én helyzetem még rosszabb, mint a tisztelt ellenzéki képviselőké, mert egyedül vagyok az összes törvényre (Derültség a Fidesz soraiban.), tehát saját magam, illetve azon háttéranyagok, amelyek a rendelkezésemre állnak, teszik a hozzászólásaimat ilyenné vagy olyanná, illetve az a rutin, amit már idestova tizenöt éve szereztem ebben a Házban annak érdekében, hogy gyorsan és megfelelő pontossággal azért át tudjam tekinteni az előterjesztéseket.

Nos, ez az állattenyésztési törvényről szóló módosítás lényegében tényleg már a tartalmát tekintve csalódás, mert többet vártunk; azt gondoltuk, hogy ez egy átfogóbb rendelkezés lesz. Annál is inkább, mert én emlékszem, hogy az elmúlt másfél évben volt nekünk egy óriási küzdelmünk: Simicskó képviselő úr, aki a Fideszben képviselő, előterjesztette az őshonos magyar állatfajták védelméről szóló országgyűlési határozati javaslatot, amelyet én egyébként remek módon támogattam, azzal, hogy nem biztos, hogy határozatban, hanem törvényben kellene ezeket a rendelkezéseket megtenni.

A kormány akkor azt mondta - még nem Pásztohy államtitkár úr volt ott és nem is Gráf miniszter úr -, hogy ne vegyük ezt napirendre, mert hiszen készül az állattenyésztési törvény átfogó reformja, ott az őshonos állatfajták védelméről, azok részletes szabályairól meglesz minden. Nos, vártunk, vártunk türelmesen fél évet, csak nem jött az előterjesztés, így aztán napirendre is vettük Simicskó úr javaslatát, megszavazta a Szocialista Párt is, az ellenzék is, és szépen ezt az országgyűlési határozatot elfogadtuk, amelyben feladatává tettük a kormánynak, hogy ezeket a szabályokat részletesen dolgozza ki.

Nos, annyi megvalósult, hogy ebben a törvénymódosításban, ami itt előttünk van, egy szakasz valóban foglalkozik az őshonos állatfajták védelmével, körülbelül akadémiai kijelentésszerűen: a védett, őshonos, jelentős genetikai értéket képviselő fajtáknak az eredeti állapotukban történő megőrzése nemzeti érdek és állami feladat, amelynek végrehajtásáról a minisztérium, a környezetvédelemért felelős minisztérium, a tenyésztési hatósági és más szervek, valamint szakmai szervezetek bevonásával gondoskodik.

No hát, ha a védelmet deklarálja egy törvény, akkor a védelem jogi oltalmának kereteit törvényben kellene meghatározni, és a részletszabályok kerülhetnének miniszteri rendeletbe - ezt csak mint jogász mondom.

Bár örvendetes, hogy egyáltalán ez megjelent, mert Karakas úr is utalt rá, hogy voltak példák az országunkban, és akkor még nem is voltunk európai uniós tagok, amikor őshonos állatfajták tenyésztése került ki magyar fennhatóság alól úgy, hogy annak a hasznát nem mi élveztük, sőt a kárát viseljük a mai napig is: a hetvenes években például a szarvasállomány tenyészanyagának egy része kikerült Új-Zélandra, és onnan került forgalomba.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Most ugyanilyen igény jelenik meg a mangalicára, megjelenik a rackára, a szürke marhára, óriási igények vannak, és amíg törvényileg az őshonos... - itt a tenyésztésről beszélek, tehát nem a forgalmazásról, mert forgalmazni lehet, nyilván nem lehet megtiltani, hogy innen kivigyenek szürke marhát az EU-ba vagy egyébként más országok felé, persze, lehet. De tenyésztésbe fogni, tenyészállatokat tartani, annak a genetikai vonalát ellenőrizni, ez végül is egy olyan állami érdek, amire nemcsak az üzleti, hanem, azt gondolom, a tradicionális érdekeink is azt mondják, hogy ezt megfelelő jogi védelemmel kell ellátni.

Nyilván nincs minden veszve, hogyha itt a végrehajtási rendeletet valahogy úgy hozzuk össze, hogy ebben a részletes szabályok megjelenjenek. De ebben a módosításban két dolog is megjelenik: megjelenik az őshonos állatok védelme deklaráció szintjén, valamint piacosítjuk a megtermékenyítő állomásokat és az úgynevezett spermatárolókat, amivel egyébként semmi bajom nincsen, csak ebben a magánosításban szigorú feltételeket kell szabni.

Nemcsak azt a feltételt, hogy tenyészanyagot nem vehet le, tehát spermát nem vehet le egy ilyen tároló szervezet, de hogy milyen jellegű spermát, és hogy ha mondjuk, őshonos állatfajtáknak a spermáját is tárolja, akkor milyen egyéb feltételeknek kell megfelelnie, ezeket a garanciális szabályokat azért jó lenne látni, mert most két szakasz nem erősíti, hanem gyengíti egymást: egyrészt erősítjük azzal vagy próbáljuk erősíteni, hogy őshonos fajták, másrészt piacosítunk.

Mondom, nem baj a piacosítás, semmi problémám nincs ezzel, gondolom, a Házban sem senkinek, csak azért a tenyészanyag-tárolásnál nagyon gondosan meg kell határozni azokat a szabályokat, ami egy piaci alapon működő tárolásnál, illetve megtermékenyítésnél működhet, és ez nem feltétlenül biztos, hogy csak kizárólag végrehajtási rendeletben képzelhető el, tehát jó lenne, ha ezt esetleg magasabb szinten, tehát törvényi jogszabály is rendezné.

Aztán azt is hallottuk, hogy végrehajtási rendeletek, mit tudom én, hány százalékban meg hogyan vannak kész. Azt a szkepszist, ami időnként felmerül egy-egy törvény kapcsán, oldaná, ha látnánk ezeket a rendelkezéseket, vagy azoknak a tartalmába is részletesebb betekintésünk lehetne, mert hiszen nyilvánvaló, hogy számos törvénynek a végrehajtási rendeletei részben késve, részben rohammunkában készülnek, és ez kvázi nem is tartozik az országgyűlési képviselőkre, ha szigorúan vesszük a dolgot. De ahhoz, hogy megfelelő döntést tudjunk hozni egy törvényi szabályozásnál, nekünk azokat a jogi garanciákat is látni kell, amelyek majd a végrehajtás során azoknak a céloknak a megvalósítását szolgálják és erősítik, amit a törvény szerint mi jó szándékkal meg szeretnénk teremteni. Ezt csak azért mondom, mert láttunk már olyat, hogy időnként, amikor a törvény keretei már adottak, akkor a végrehajtásnál erőteljesebben érdekelt szakmai ellenvélemények vagy csoportok is megjelennek.

Akkor, ha arról beszélünk, hogy mi szeretnénk az őshonos állatok kiemelt állami védelmét - ahogy Karakas úr is utalt rá, bár most..., ja, ott van, azt hittem, hogy kiment -, a kutyafajták, tehát nemcsak a haszonállatokról van szó, bár egyébként a kutya is haszonállat... (Farkas Sándor közbevetése.) Nemcsak hobbiállat, mert azért nézzük meg a pulit, a pumit, nézzük meg a kuvaszt, a komondort, azért az őshonos magyar kutyafajták alapvetően munkakutyaként kerültek a tenyésztésbe és szolgáltak is. (Farkas Sándor felé:) Vagy a te gazdaságodban, amíg bírtad, addig a nóniuszt csináltad, és aztán a nagy védelem oda jutott, hogy már nem bírtad tovább.

(15.10)

Tehát amikor a genetikai állomány megőrzését szorgalmazzuk: ezt ’96-ban vezettük be egy külön támogatási soron, nem volt ez sok pénz, inkább szimbolikus volt, és sajnálattal látjuk, hogy most már lassan két éve, hogy az őshonos állatfajták genetikai megőrzése szinte kikerül a támogatásból. Tudom, hogy ezt egyéb kompenzációval, EU-s forrásból meg lehet teremteni, de ennek a pénzügyi fedezetét stabilan, hosszú távon látni kell ahhoz, hogy érdemes legyen ezekkel foglalkozni, hogy ne csak az agrár-környezetgazdálkodás hobbiszintjén jelenjen meg például a hucul tartása, mert ezt most már abszolút nem érdemes még génrezervben sem tartani, mert annyira nem éri meg, mégis egy hatalmas nemzeti érték, és azokat a programokat, amiket sajnos két-két és fél évvel ezelőtt még nem nagyon preferált az agrárkormányzat, most talán lehet, hogy lesz rá mód és esély, hogy elindulhassanak. De én számtalan ilyen helyen láttam, hogy a tenyésztés, illetve az állománymegtartás már csak azért folyt, mert érzelmileg vonzódott hozzá a tulajdonos, de csak a veszteségét növelte. Tehát nekünk a garanciát ahhoz is adni kell, hogy érdemes legyen ezt a génrezervet őrizni, és azoknál a szeparációs területeknél, ami a privatizáció után állami tulajdonban megmarad, akár a Ménesbirtoknál, akár Bábolnánál olyan referencia-központok maradhassanak, amelyek garanciát nyújtanak rá, hogy a magánszemélyeknél megjelenő spermabankok nem tudnak kontroll és hazai hozzájárulás nélkül ezekkel a megtermékenyítő anyagokkal gazdálkodni.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu