BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gazdaság működését különböző mutatószámokkal lehet bemutatni; hogy sikeres-e, avagy sem, azt nyilvánvalóan másként ítélik meg a szakemberek és másként az egyszerű, hétköznapi emberek.

(9.40)

Az egyszerű, hétköznapi ember szempontjából egy gazdaság sikeres működését az mutatja leginkább, ha van munkája, ha válogathat az álláslehetőségek között, ha sikeresen befejezte az iskolai tanulmányait, akkor el tud helyezkedni.

Az elmúlt három és fél évben, ha ezt az oldalát nézzük a gazdaság működésének, akkor azt láthatjuk, azt tapasztalhatjuk, és ezt érzékelik a munkát kereső fiatok, középkorúak vagy idősebbek is, hogy ezen a téren bizony nem tud sikerekről beszámolni a miniszterelnök, nem tud sikerekről beszámolni a kormány, hiszen a munkanélküliség növekszik, és a foglalkoztatottak létszáma sem nő abban a mértékben, mint ahogy ez a választási ígéretekben, illetve a kormányprogramokban megjelent.

Különböző próbálkozások vannak a kormány részéről. Ilyen próbálkozás például az a program, amelyet a járulékcsökkentésekkel kapcsolatban kíván bevezetni. Ha áttekintjük ezeket a már megtett, bejelentett intézkedéseket, illetve a most éppen tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, akkor azt láthatják a gazdaság szereplői is, és azt láthatják azok a munkanélküliek is, akiket ez a téma és ez az elképzelés - mondhatjuk nyugodtan - húsbavágóan érint, hogy egymástól teljesen eltérő kedvezményeket kívánt ez idáig bevezetni a kormány. Más-más, eltérő élethelyzetű, életkorú munkanélküli csoportot próbál megcélozni, és próbál különböző kedvezményeket biztosítani számukra. Gondolok itt például a gyesről, gyedről, a hozzátartozó ápolásáról visszatérő munkavállalóra, ahol 9 hónapig jár a meghirdetett járulékkedvezmény. Vagy gondolok például a Start-programra, ahol egészen más a járulékkedvezmény mértéke is és az igénybevétel időtartama is.

Vagy gondolok például az 50 éven felüliekre vagy éppen történetesen a most benyújtott törvényjavaslatra, ahol szintén eltérő időtartamról és foglalkoztatási kötelezettségről van szó. Ezekkel a különböző járulékkedvezménnyel kapcsolatos törvényjavaslatok benyújtásával és elfogadtatásával a kormány gyakorlatilag elismeri azt, hogy járulékcsökkentésre van szükség, mert hiszen a gazdasági élet szereplői, akár kormánypárti politikussal, akár ellenzéki politikussal találkoznak, akkor minden egyes alkalommal elmondják, hogy a munkahely megtartásának, a munkahelyek bővítésének legnagyobb akadálya a magas járulékköltség, amely a bérekre rakódik és azok a magas adók, amelyek csökkentését bár ígérték, gyakorlatilag nem történt meg.

Rögtön mindjárt egy példával hadd illusztráljam, hiszen elhangzott már az adócsökkentés. Van egy olyan, a kormánypárti többség által elfogadott adókedvezmény, amely a társasági adót csökkentené 5 millió forint adóalapig, 16 százalék helyett lenne ez 10 százalék, ha 5 millió forint a nyereség. Igen ám, de ez csak azokra a társaságokra vonatkozik, amelyek az alkalmazottak után a minimálbér kétszeresét fizetik ki vagy legalábbis ezen a béren jelentik be.

Ezek a cégek körülbelül olyan nagyságúak, ahol egy, legfeljebb két alkalmazott van. Ha ez a minimálbér kétszeresére jelenti be a dolgozóját, akkor az utána járó járulék, amit kifizet a különböző hatóságoknak, gyakorlatilag ezt a nyereséget már el is viszi, úgyhogy nem tud élni ezzel a lehetőséggel. De nézzük meg azt, hogy amit a miniszter úr “Lépj egyet előreö programként ismertetett, ezen a téren is mi a jelenlegi gyakorlat.

Körülbelül 150 ezer fő az, akinek nincs meg a 8 általános iskolai végzettsége. Az oktatási miniszter a foglalkoztatási bizottsági ülésen, ahol meghallgattuk a miniszter urat, Magyar Bálint azt mondta, hogy évente körülbelül 3-5 százalékra tehető azoknak a fiataloknak a száma, aránya, akik nem fejezik be általános iskolai tanulmányaikat. Nos, az a véleményem, hogy ezt nem utólag kellene kezelni súlyos milliárdok kifizetésével, hanem akkor kell erre odafigyelni, és akkor kell mindent megtenni, amikor még a fiatal iskolába jár. Ezen túlmenően nem tudom, hogy a tisztelt munkaügyi miniszter úrnak van-e arról tudomása, hogy jelenleg is zajlik olyan program, amely a 8 általános iskolát el nem végzett fiatalok számára biztosít olyan lehetőséget, hogy befejezzék általános iskolai tanulmányaikat, ezt követően pedig szakiskolai képzésben, vagyis szakképzésben vegyenek részt.

Nem tudom, hogy ez a program és amit ön most itt is bejelentett, ennek a párhuzamossága mi célt szolgál, miért van szükség egymás mellett futó programok beindítására és újabb és újabb milliárdok kifizetésére ahelyett, hogy például ezeket a pénzügyi forrásokat a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások fejlesztési forrásához tennék inkább hozzá, lehetőséget biztosítva nekik, hogy ezzel megpróbálják a munkahelyek teremtését bővíteni, újakat létrehozni vagy a meglévőt pedig megtartani.

A prémiumévekkel kapcsolatban végre sikerült konkrét választ kapnunk arra, hogy a közszférában eddig hányan is éltek ezzel a lehetőséggel. A hétfői bizottsági ülésen megtudtuk, hogy 112 fő vette igénybe eddig ezt a lehetőséget. Szeretném arra felhívni a miniszter úr figyelmét, hogy a most benyújtott törvényjavaslatban az a szabály, hogy ha a munkáltató a saját forrása terhére vállalja, hogy legalább 15 százalékban hozzájárul a költségekhez, akkor egy bizonyos időszakasz csökken.

De megkérdezem öntől, miniszter úr, hogy az önkormányzatok - mert jellemzően ők foglalkoztatják a közszférában dolgozók meghatározó többségét - pénzügyi forrás hiányában ehhez hogyan fognak hozzájárulni, mennyire lehet helyi szinten ezt a programot megvalósítani.

Végül, de nem utolsósorban szeretném arra is felhívni a miniszter úr figyelmét, hogy többszöri kérésünk ellenére kénytelen vagyok azt mondani, hogy most már a minisztérium szokásához híven most sem kaptunk meg semmilyen háttéranyagot, semmilyen számítási anyagot arra vonatkozóan, hogy kiket érint, ez milyen pénzügyi forrásokat jelent akár az állami költségvetés, akár pedig a vállalkozások számára, nem beszélve többek között az önkormányzatokról is.

Ezért ismételten arra kérem a miniszter urat, hogy akkor legalább utólag, pótlólag kapják meg a képviselők azokat az anyagokat, amelyekből nekünk is döntést kell hozni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(9.50)

Forrás: parlament.hu