DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hétköznapi beszélgetések során, amikor az emberi kapcsolatokról van szó, talán ott hangzik el a legtöbb bölcsesség. Engedjék meg, hogy megosszam önökkel, hogy a feleségem gyakran mondja a gyerekeinknek az emberi kapcsolatokról, hogy gyerekek, amennyit beleraktok az emberi kapcsolatokba, pontosan annyit tudtok belőle kivenni. És ha nem teszitek bele azt, amit bele tudtok tenni, akkor nem tudjátok belőle kivenni azt, amiről azt gondoljátok, hogy jár nektek.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor a külpolitikáról esik szó, gyakran elhangzik, hogy patrióták vagyunk. És valóban, itt, a patkó minden oldalán mindenki patrióta, de amikor rákérdezünk arra, hogy mit jelent a patrióta külpolitika, akkor legfeljebb annyit hallunk, hogy a nemzeti érdekek védelmét. És amikor rákérdezünk arra, hogy mégis, mit értünk a nemzeti érdekek védelmén, akkor vagy csönd van, vagy pedig arra korlátozódik a válasz, hogy minél több pénzt kiszedni a partnerekből. Akkor jól képviseltük a nemzeti érdekeinket.

Én egy kicsikét másképpen látom, a patrióta külpolitikát, a nemzeti érdekek védelmét ennél lényegesen tágabbnak, mint azt, hogy mennyi pénzt szedünk ki valahonnan. A patriotizmus, erről Kóka János szerintem nagyon szépen beszélt a felszólalásában, azt jelenti, hogy büszkék akarunk lenni mindarra, amit mi Magyarországon elértünk. És ugyanez külföldön, átfordítva, akkor vagyunk jó patrióták, ha azt akarjuk elérni, hogy ők ránk büszkék legyenek; felnézzenek ránk, becsüljenek bennünket, megbízható partnernek tartsák Magyarországot. A kérdés persze az, tisztelt Országgyűlés, hogy hogyan tudjuk ezt elérni, hogy felnézzenek ránk, és hogy büszkék legyenek ránk.

Ha visszagondolnak a mögöttünk lévő kampányra, erre más összefüggésben képviselőtársaim is felhívták a figyelmet vagy beszéltek róla, a magam részéről persze szomorú voltam, hogy a külpolitika mintha eltűnt volna a kampányból. Mintha Magyarországnak, ennek a, lássuk be, nem túlságosan nagy országnak mintha nem lenne fontos az ország jelene és jövője szempontjából, hogy milyen külpolitikát folytat, hogyan képzeli el a közelebbi és távolabbi régiók helyzetét. Gondoljanak képviselőtársaim arra, amikor itt, a parlamentben nemzetközi missziókban való magyar részvételről folytattunk vitákat, hányszor hallottuk azt, hogy mi a magyar érdek. Mi a magyar érdek abban, hogy Afganisztánban, Boszniában vagy Koszovóban magyarok részt vegyünk, és segítsünk a béke, a demokrácia megteremtésében? És miközben az a néhány ember, aki kint van, magyar katonák ténylegesen megbecsülést és tiszteletet vívnak ki számunkra, addig a politika fanyalog, és arról beszél, hogy nincs magyar érdek. S ennek az eredménye, tisztelt Országgyűlés, az, hogy ha Magyarország befelé fordul, ha nem foglalkozik külkapcsolataival kellő intenzitással, akkor Magyarország nem lesz benne a hírekben, akkor nem részesedik sem a nemzetközi közösség eredményeiből, sem a kudarcaiból természetesen, és nem hozunk mi létre okot arra, hogy partnereink büszkék legyenek ránk.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország a NATO és az Európai Unió teljes jogú tagja, de én most nem erről a tagságról fogok beszélni, persze, ez adódna, hanem arról, hogy miközben mind a NATO-ban való tagságunk, mind pedig az Európai Unióban való tagságunk hallatlan mértékben tágítja Magyarország mozgásterét abban, hogy a körülöttünk lévő világon változtassunk, érzem a tendenciát arra, hogy ehelyett inkább bezárkózzunk. A kormány programját áttanulmányozva örömmel konstatáltam, hogy a kormány programja egy aktív, tehát nem reagáló, aktív külpolitikát fogalmaz meg, és a magyar érdekeket a korábban értelmezettnél szélesebb körben fogalmazza meg. Nem mindegy Magyarország számára, mert magyar érdek, hogy hogyan néz ki a körülöttünk lévő világ, mennyi a demokrácia, mennyi a szabadság, mekkora a szabad kereskedelem lehetősége, és az sem mindegy számunkra, hogy mit gondolnak a környező országok rólunk.

Tisztelt Országgyűlés! Ha a kormányprogram végrehajtásához adhatnék egy tanácsot a kormánynak, a feleségem azt mondja a gyerekeinknek, amennyit beleteszünk az emberi kapcsolatokba, annyit vehetünk ki belőlük, és ez igaz a külkapcsolatokra is. Amennyit Magyarország beletesz, annyit vehetünk ki belőle. És ha szeretnénk többet kivenni a külkapcsolati rendszerünkből, akkor, azt javaslom, tegyük bele azt, amit erőnktől és tehetségünktől függően beletehetünk. És remélem, hogy ezt is fogjuk tenni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu