DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A mai politikai vitanap alapját képező durva megszorítások nem előzmény nélküliek. Az egyik legfontosabb előzménye 2002 nyaráig vezet vissza, a száznapos program elfogadásához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a száznapos programot az Országgyűlés három pártja, az MSZP, a Fidesz és az SZDSZ elfogadta, egyedül a Magyar Demokrata Fórum volt az, amelyik próbálta bizonyítani itt a Ház falai között, hogy ennek a jóléti intézkedéscsomagnak nincsen meg a fedezete a költségvetésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A lejtőn a költségvetés ennek a száznapos programnak a megszavazásával indult el. Tisztelt Képviselőtársaim! Hiába óvtuk a parlamentet és a kormányt az ésszerűtlen kiadásoktól, sajnos megtette.

(15.50)

Folyamatosan azt hallgattuk - akkor még ellenzéki és kormánypárti oldalról is -, hogy nincsen baj, ez a költségvetés elbírja; majd később azt is hallottuk, hogy dübörög a gazdaság. Folyamatosan szembesültünk utóbb is azzal, hogy milyen szavahihetősége van annak a kormánynak, amely kormánytöbbség négy évvel ezelőtt a száznapos program kapcsán is azt próbálta bebizonyítani, hogy mi minden tartaléka van a magyar gazdaságnak, s aztán jött adott esetben 2005. november 7-e is. 2005. november 7-én fogadta el az Országgyűlés az 1000 milliárd forintos adócsökkentő programot. Ebből az 1000 milliárdos adócsökkentő programból január 1-jén lépett életbe 350-400 milliárd forint adócsökkentő program. S aztán jön fél évvel később ugyanaz a kormánytöbbség, s ugyanaz a kormánytöbbség 350-400 milliárd forintos megszorítást tesz az Országgyűlés asztalára. És nem válasz, amit itt kormánypárti képviselő úrtól hallottunk, hogy Angela Merkel Németországban mit tett, mert Angela Merkel programját sajnos erősen befolyásolta egy nagykoalíció. Az MSZP-SZDSZ programját ilyen dolog, külső behatás nem érte. Itt megint csak a szavahihetőségre szeretnék visszautalni: miért pont ezt kellene ma elhinni, amit itt a miniszterelnök úr elmondott, ha ennek az ellenkezőjét, 180 fokkal visszafelé megforgatott ellenkezőjét még fél évvel ezelőtt e Ház falai között próbálta elhitetni velünk, ellenzéki képviselőkkel és az országgal?

Tisztelt Képviselőtársaim! Rejtő-könyvbe illenek az ilyen történetek. De ha egyedül maradt volna ez a történet, akkor azt kell mondani, hogy tévedni emberi dolog. De itt nemcsak arról volt szó, hogy fél évvel később ugyanolyan összegű megszorítási intézkedést tesznek az Országgyűlés asztalára, mint amekkora nagyságrendben fél évvel ezelőtt meghirdették az adócsökkentő programot, mert a gazdaság mindent elbír, hanem időközben volt még néhány számadat, amire magam is szeretnék kitérni. 2006-ban 4,7 százalékra tervezett a költségvetés hiánya. Vajon miért emelkedett meg, pénzügyminiszter úr, 9,4 százalékra? Senki nem felel ezért? Én nem szeretnék az előbb a KDNP nevében felszólaló képviselő úr mintájára javaslatot tenni önnek, na de azért ez mégiscsak egy következmény nélküli ország, egy olyan ország, ahol székben marad az a pénzügyminiszter, aki fél évvel ezelőtt még 4,7 százalékra tervezi a hiányt, fél évvel később pedig be kell látnia, hogy 9,4 százalékos a hiány! Ez is a Rejtő-könyvekbe való történet.

Ugyanakkor van még egy adat - három adatsorral talán alátámasztható az, hogy a kormányzatnak az elmúlt időszakban meggondolatlan, ötletszerű javaslatai voltak -: a tervezett GDP-növekedés 4,3 százalékos volt. Három hete itt, az Országgyűlés falai között azt mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, hogy ez 3 és 4 százalék között lesz. Múlt hét végén bejelentette, hogy 2,5 százalék lesz. Egy hete jelentette ezt be a miniszterelnök úr. Az utóbbi tíz év legrosszabb mutatója ez. Ha ennyi hasra ütéssel megállapított számot és adatot végigtekintünk, és összevetjük a választási kampányban tett ígéreteivel a pártoknak, akkor csoda, hogy a magyar társadalom becsapottnak érzi magát? Csoda, hogy úgy ítélik meg, hogy jöjjön a populizmus jobbról vagy balról, de az elfogadhatatlan már?

Tisztelt Képviselőtársaim! A tavaszi választáson féktelen ígéretverseny volt a pártok között. Az MSZP és a Fidesz a legelképesztőbb populista vállalásoktól sem riadt vissza, a két nagy pártnak egyetlen dologhoz nem volt bátorsága: őszintének lenni. Őszintének lenni elsősorban a magyar választókhoz, és őszintének lenni saját magukhoz. Mert bár mindketten tisztában voltak azzal, hogy a költségvetés katasztrofális állapotának köszönhetően az ország a szakadék szélén egyensúlyozik, a lakosság elől a félelmetes kilátást ügyesen takargatták, és arcátlanul folytatták a valódi programokat nélkülöző mézesmadzag-politikát, a "ki ígér minél többet a választópolgároknak?" játékot. Ennek a megtévesztő politikának pedig az lett az eredménye, hogy ha lehet, a korábbinál még inkább aláásták a politika hitelét. Ma ugyanis a választási kampányban megmérettetett és a választóktól bizalmat kapott parlamenti pártok közül egyedül a Magyar Demokrata Fórum állhat szégyenkezés nélkül az ország elé, egyedül a Magyar Demokrata Fórum képviseli ma is ugyanazt, amit a választási kampányban el mert és el tudott mondani: egy olyan konzervatív programot, amely az európai jobbközép értékeket közvetíti.

Mit tett ezek közben a többi párt? Mindent, ami szöges ellentétben áll azzal, amit a kampány során állítottak a választóknak. A koalíciós pártok Új Egyensúly program néven soha nem látott mértékű társadalmi elvonást és támadást intéznek különféle csoportok, de leginkább a magyar középosztály ellen. Amit az egyik kezükkel adtak az elmúlt évben, most duplán veszik vissza adóemelések, kedvezmények elvonása és járulékemelés formájában. Teszi ezt Gyurcsány Ferenc, aki másfél év kormányfői tevékenysége után most él a megvilágosodás lehetőségével. Teszi ezt az MSZP, amelyik folyamatosan igazságosságot hirdetett, és aztán most a "fizessenek a gazdagok!" jelszava mögé bújva nem tesz mást, mint hogy a terhek legnagyobb hányadát a magyar középosztályra, a kis- és a középvállalkozókra hárítja át. És teszi ezt az SZDSZ is, amely "több SZDSZ, kevesebb adó" jelszóval kampányolt. Nemcsak hogy programja nem volt az SZDSZ-nek, hanem utóbb azt is bebizonyította, hogy több SZDSZ és még több adó.

A süketek párbeszéde az, tisztelt képviselőtársaim, amikor itt föláll egy kormánypárti képviselő, és az ellenzéken azt kéri számon, hogy de most miért nem tesznek a kormánypártoknak és az országnak javaslatokat. Azért nem, mert erről szól egy választási kampány. Arról szólt, hogy különféle filozófiájú pártprogramok versengtek, és ebből a legnagyobb támogatottságot megkapta az MSZP és az őt ebben kiegészítő Szabad Demokraták Szövetsége. Én cinikusnak tartom azt a felszólalást, amelyik bebizonyítja, hogy a saját programja a legjobb program, és utána ennek a bővítésére társszerzőként akarja bevonni az ellenzéki pártokat, hogy mondják meg, hogy adott helyzetben akkor ők most mit csinálnának. Erről szólt a választás. Mellesleg mi egyetértettünk korábban a Szabad Demokraták Szövetségével az adócsökkentésben. Azt nem tudom, hogy egyébként erről a programról a Szabad Demokraták Szövetsége miért tért le, de ha letért, akkor ne egy másik párton kérje számon azt, hogy miért nem tesz a kormánypártoknak jobb javaslatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abból az ígéretversenyből, amiről beszéltem, a Fidesz is kivette a részét, hiszen ma megtévesztéssel és hazugsággal vádolja a kormányoldalt, ami önmagában egyébként igaz, azonban ez a kijelentés éppen az elmúlt hónapok legpopulistább ígérgető politikáját folytató pártjától meglehetősen visszásan hangzik, amely több mint 4000 milliárd forintos ígérgetéssel állt elő a választási kampány során. Ugye, senki nem hiszi ebben a teremben, hogy az ország helyzetével a Fidesz sem volt az elmúlt hetekben és hónapokban tisztában?

Tisztelt Képviselőtársaim! A választás másnapjától életbe lépő valós programjukat, a B-tervet a pártok mind a két oldalon gondosan elhallgatták, és ma a Gyurcsány-kormány ezzel a megszorító csomaggal nem tesz mást, mint megitatja az elmúlt évek felelőtlen osztogató politikájának keserű levét a magyar társadalommal, különösképpen a középosztállyal, a kis- és középvállalkozókkal. Kapkodó, átgondolatlan, hatásvadász intézkedésekkel próbálják eltakarni az őszinte, valós programok többéves hiányát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum már az elszabadult kampányhangulat alatt is óva intette a két nagy pártot a vad licitálástól, a választók megtévesztésétől. S mint ma látjuk is: a mézesmázos ígéretáradatnak nemhogy egy része nem valósul meg, de annak egyenesen az ellenkezője vár a lakosságra keserű pirulák formájában. Soha ilyen ellentmondás még nem feszült az ígéretek és a kormányprogramok között, illetőleg a cselekvési programok első lépéssorozata között, mint ahogy ezt az idei előterjesztésben láthattuk.

Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim - mert a részletekről képviselőtársaim beszélni fognak -: az a mód, ahogy a miniszterelnök úr ezt a megszorító csomagot bejelentette, az együttérzés minimális hiánya, az, hogy a bajokat hogyan kicsinyelte még az elmúlt héten is, az a kijelentés, hogy nem fáj, az a kijelentés, hogy ez nem megszorítás, hanem reform, az a kijelentés, hogy lehet, hogy egy kicsit viszketős és szúrós érzés ez a folyamat, egyet bizonyít: adatokat, a költségvetés bevételi és kiadási oldalát látja a kormányzat, nem pedig családokat, embereket, olyan személyeket, akik az elmúlt időszakban is és az elkövetkező időszakban is a legnagyobb teherviselők az ország problémáinak, gondjainak megoldásában.

(16.00)

Nos, ez az a bejelentési mód, ami miatt a Magyar Demokrata Fórum szót emelt, mert ez a társadalom sok mindent megért, sok mindent elfogad, ha tudják, hogy minek mi az ára, és miért kell áldozatot vállalni, ma miért kell megtenni intézkedéseket, holnap hova jutunk, és mi lesz a ciklus végére ennek a következménye.

Ennek a csomagnak, amelyet az Országgyűlés ma tárgyal, ennek a csomagnak nem tudjuk, hogy mi a következménye, nincs koncepciója, nincsen egy olyan összefogott láncolata, amely alapján el tudja fogadni a középosztály, el tudják fogadni a vállalkozók és a társadalom nagy többsége, hogy miért kell neki az elkövetkező egy évben áldozatot hozni.

Márpedig enélkül nem lehet egy országgal elfogadtatni azokat a lépéseket, hogy három év alatt 2000 milliárd forintos megszorító intézkedési csomagot tesz le a kormány, miközben, tisztelt képviselőtársaim, az előző négy évben több mint 8000 milliárd forintot pancsolt el ez a kormányzat: 6000 milliárd volt az államadósság, 1200 milliárd forint privatizációs bevétel volt, és 750 milliárd volt négy évre az az európai uniós fejlesztési keret, amely Magyarországnak rendelkezésre állt. 8000 milliárd forint a saját költségvetési számainkon kívül került felhasználásra, és ez a hároméves megszorító csomag ezzel szemben 2000 milliárdot akar egy nemzet megnyomorításán keresztül elérni.

No, ez az, ami miatt a Magyar Demokrata Fórum, ha jelentős változás nem történik ebben a csomagban, a csomagot amúgy egészében nem fogja tudni támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu