DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma arról vitázunk, hogy a kormány meghozott és tervezett intézkedései mennyiben tekinthetők reformnak, mennyiben szolgálják a társadalmi igazságosságot, a szolidaritást, biztosítják-e a gazdaság működőképességét, annak fenntartható fejlődését, megvalósítják-e azt az alapvető gazdasági igényt, hogy a folyamatok a lehető legkisebb befektetés árán a lehető legnagyobb társadalmi hasznot eredményezzék, vagy csak rövid távú megszorításokról van szó, ami későbbi politikai célokat szolgálhat.

Mindenekelőtt szeretném előrebocsátani, hogy kereszténydemokrata felfogás szerint a társadalmi igazságosságot elsősorban igazságosabb jövedelemelosztással, a munkanélküliség csökkentésével, majd felszámolásával, a kicsi és a kezdő vállalkozások állami támogatásával, a szegénység elleni könyörtelen harccal, a tudáshoz való egyenlő hozzáféréssel és mindenekelőtt kiszámítható, átlátható szabályozással, teljes jogbiztonsággal lehet csak megvalósítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek tehát azok a szempontok, amelyek alapján vizsgálnunk kell a kormány programját, beterjesztett javaslatait, és a hitelesség, a szavatartóság eldöntése érdekében - akár tetszik ez, akár nem, tisztelt képviselőtársaim - mindannak a teljesülését is, amit a választási kampány során önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, megígértek. Hiszen a szóban annyiszor hangoztatottaktól eltérően ma már világosan látható, hogy mégiscsak "húzd meg, ereszd meg" időszakok váltják majd egymást, és még az is feltételezhető, hogy a kormány arra készül - hiszen éppen ma egy tévévita során egyik kormánypárti képviselőtársunk fogalmazta meg, hogy mindez csak két évre szól -, hogy fölhalmozzanak ennek eredményeképpen annyi megtakarítást, ami 2010-re, közvetlenül a választásokat megelőzően lehetővé tesz majd bizonyos közérzetjavító intézkedéseket, azaz a választói akaratnak a befolyásolását.

Önök, tisztelt képviselőtársaim, nem erre kaptak felhatalmazást, hiszen a választópolgárok számára önök a választási kampány során ilyen lépéseket, megszorító intézkedéseket még halvány utalás formájában sem vezettek elő. Ezért most, amikor a miniszterelnök úr és a frakcióvezető asszony azt mondja, hogy az ellenzék támogatására van szükség a reformok megvalósításához, joggal tételezhetjük föl, hogy itt elsősorban nem az együttműködés igényének a megfogalmazása mondatja mindezt, hanem a felelősség megosztásáé. De hát, tisztelt képviselőtársaim, a felelősség mindig a mindenkori kormányoké, már csak azért is, mert a lehetséges megszorítások, korrekciók, reformok egy része parlamenti jóváhagyást sem igényel, kormányzati hatáskörben megvalósítható, sőt rendezhető lett volna akár az elmúlt két évben is. Ez tehát egyértelműen az önök felelőssége, ne hárítsák azt ránk!

Az ellenzék felelőssége nem abban áll, hogy támogassa a kormány által kezdeményezett intézkedéseket, hanem abban, hogy megvilágítsa a dolgok hátterét, feltárja a szándékok valódiságát, megmutassa, hogy azok szolgálják-e a társadalmi igazságosságot, a szolidaritást, fékezik-e a társadalom szétszakadását, segítik-e a szegénység felszámolását, vagy éppen új feszültségeket gerjesztve tovább növelik a társadalom megosztottságát, egyszer s mindenkorra bebetonozva a lecsúszott társadalmi rétegeket, a reményteleneket.

Nem kell mélyreható közgazdasági szakismeret ahhoz, hogy az Új Egyensúly programja 2006-2008 nevű dokumentumból megállapíthassuk: a kormány alapvetően a bevételek növelésével és az eltitkolt jövedelmek kifehérítésével akarja egyensúlyba hozni a költségvetést.

(15.30)

Bár vitathatatlanul van szó a kiadások csökkentéséről is, mégis túlsúlyban a bevételnövelő intézkedések vannak. Tallózzunk egy kicsit közösen a tervezett intézkedéscsomagban! Jövőre az APEH tízezer adózónál rendel el vagyonosodási vizsgálatot, míg korábban, akár ebben az évben is alig pár száz ilyen ellenőrzést végeztek csak. Még szakértői körökben is vita tárgya volt, hogy az APEH-ben megvannak-e mindennek a személyi és anyagi feltételei, s hogy mindezt lehet-e a társadalmi igazságosságnak megfelelően véghezvinni, egyáltalán a vagyonosodás milyen ismérvek, szempontok figyelembevételével határozható meg egyértelműen és tisztességesen. Közös nevezőre a vitában nem jutottak.

Az APEH elnökének tegnap esti tévéinterjújában azonban megérkezett a várva várt megvilágosulás, miszerint az APEH-ban van annyi felhalmozott szakmai tudás, hogy munkatársaik nyitott szemmel járva az országot, észrevegyék a vagyonosodást, és fel is tudják azt becsülni. Azaz nem mérni, hanem becsülni, saccolni fogják azt, tisztelt képviselőtársaim. Nem lóg ki itt a lóláb? Van-e, lesz-e garancia arra, hogy mindez ne egyéni haragosok feljelentése vagy, isten ments, politikai leszámolás jegyében történjen? Nagy és nyitott kérdés; úgy hiszem, a következő évek meghozzák erre is a választ.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány nem mutatta be ugyan, de állítja, hogy a cégek egy része indokolatlanul nagy házipénztárösszeget mutat ki papíron, és ezt a pénzt a vállalkozás tagjai többnyire saját célra, személyes jövedelemként használják fel adómentesen. Nem kis vád, amely itt egyértelmű bizonyítás nélkül szerepel. Ezért vezetik be a házipénztáradót. Tisztelettel kérdezem, kik és hogyan fogják eldönteni azt, hogy mi számít üzletileg indokoltnak. Mi számít üzletileg indokoltnak egy olyan helyzetben, amikor nem egy szolgáltatás, nem egy termék csak készpénz esetében vásárolható meg, egyszerűen átutalással még ma sem tudnak élni?

De idézhetek egy másik gyöngyszemet is, az elvárt adót. A jövőben a cégeknek fizetniük kell a gazdaságilag minimálisan elvárható nyereség utáni társasági adót. A kormány ezt azzal indokolja, hogy jelenleg a vállalkozások egy jelentős része éveken keresztül veszteségesnek mutatja be magát, és teljesen kivonja cégét a társaságiadó-fizetési kötelezettség alól. Itt is az a kérdésem: ki fogja ezt eldönteni, és milyen jogorvoslattal lehet majd élni? Halkan kérdezem: ezt, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, alkotmányossági szempontból is átgondolták?

De lapozhatunk tovább, egy újabb adó lesz az ingatlanadó. Ugyan erről még sokat nem tudunk, bár hallhattunk már 20 millió vagy 30 millió forintos alsó küszöbértékről, de azt, hogy mindez becsült érték alapján meghatározott adóalap vagy eladhatósági ár alapján történik-e majd vagy másképp, nem tudjuk. Csak reménykedhetünk, hogy itt már nem a máshol polgárjogot nyert saciometria módszereit fogják alkalmazni.

Viszont beszéljünk az általános forgalmi adó kedvezményes, 15 százalékos kulcsának megszüntetéséről, azaz 20 százalékra való emeléséről! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valahol, úgy itt aztán valóban utolérhető, hogy ez nem egyforma mértékben érinti a szegényeket és a gazdagokat, az aktívokat és a kisnyugdíjasokat, hiszen már a bizottsági üléseken is szóvá tettük, hogy mindezt úgy javasolja a kormány, hogy közben nem vizsgálta, milyen tehernövekedést jelent ez a lakosságban a kisnyugdíjasoknak és egyáltalán a szegénységben élőknek. Pedig valamennyien tudjuk, hogy e társadalmi rétegek esetében a fogyasztói kosár összetételét az élelmiszerek, az energiaköltségek, általában a háztartás fenntartásának a költségei határozzák meg. Félő, hogy sokaknak arról kell majd dönteniük, hogy fűtenek vagy esznek, megpróbálják valahogy átvészelni majd a tél viszontagságait, vagy végleg lecsúsznak, a reménytelenek máris siralmas táborát szélesítve.

Úton-útfélen hangoztatja a kormány a kis- és középvállalkozások, a mikrovállalkozások támogatásának szükségességét, s közben 15 százalékról 25 százalékra emelik az egyszerűsített vállalkozói adót. Mit tetszenek gondolni: ezek az intézkedések mennyiben segítik azokat a vállalkozókat, akik leginkább hátrányos helyzetbe kerültek az eladósodottság, a körbetartozás és a felszámolások szempontjából? Változnak a járulékfizetési feltételek is. Pontosan ugyanezeknél vajon mit fog ez jelenteni, milyen gondokat, milyen problémákat vet majd fel és hárít a kis jövedelmű családokra?

De ugyanezt kérdezhetném a közlekedési, az energia- és gyógyszerár-támogatások felülvizsgálatával kapcsolatban is. Ma már tudjuk, hogy az augusztus 1-jétől érvényes villamosenergiaár-emelés és gázáremelés nemcsak a lakosság terheit fogja megnövelni - természetesen nem ebben a pillanatban, hanem majd valamikor az önkormányzati választások után kézhez kapott számlákban -, de óriási kihívást jelent a kisvállalkozások szempontjából is, akik meghatározóan pontosan lakossági energiát használnak föl sok esetben tevékenységük biztosításához. Tessék szíves mondani, az annyira nyomatékkal aláhúzott versenyfeltételek itt vajon mennyiben teljesülnek?

Tisztelettel kérdezem, vajon a vizitdíj és a tandíj kérdéseiben mikor látunk már tisztán. Különféle kormányzati szájakból, illetve kormányzati kiszivárogtatásokból hol ez derül ki, hol amaz. Itt volna az ideje egyenesen, őszintén, hogy ne mondjam: bátran az emberek szemébe mondani az igazságot. Nem nyelvi hókuszpókusz kell, nem utólagos hozzájárulás, hanem őszinte beszéd. Az őszinte beszéd teremtené meg azt a légkört, amelyben a társadalom a nadrágszíjhúzást is jobban el tudná viselni, mint így, elkenve, elfedve.

Az önkormányzatok működésének hatékonyabbá tétele ugyancsak hangzatos érv, ám ezzel is vigyáznunk kellene kissé. A központi állam költségvetése könnyen és szívesen takarékoskodik az önkormányzatok rovására, de, tisztelt képviselőtársaim, ez még nem reform. Kérdés, biztosítható lesz-e a működőképesség ezekkel az intézkedésekkel, vagy egyszer s mindenkorra elsorvad a vidék egy jó része, és végleg lemarad a versenyben. A vidéken születetteknek minimális reménye nem lesz arra, hogy valaha a társadalom húzó élmezőnyéhez tartozzanak. A Fehér könyv bizonyítja, tisztelt képviselőtársaim, hogy bajaink forrása a Medgyessy-féle száznapos program és mindaz, ami utána következett. Ezt azért fontos nyomatékkal aláhúzni, mert újabban ezt a négy évet, ezt a mögöttünk hagyott négy évet előszeretettel szeretik 16 évre kiterjeszteni, 16 évre elvonatkoztatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár az Új Egyensúly programot a kormány a retorikájában reformoknak nevezi, igazából egyetértek azzal a képviselőtársammal, aki mindezt pénzbehajtásnak fogalmazta meg. Ideje volna változtatni a retorikán. Sajnos, ez a mostani programból nem sejlik föl. Emlékeztetünk: késésben van a kormány a maga szabta menetrendhez képest a II. nemzeti fejlesztési terv kidolgozásával is. Bár a szövegtervezet elkészült, be lehetne nyújtani Brüsszelben, talán nem kellene kormánypárti képviselőtársaimnak vitatkozni, hanem fel kellene gyorsítani, hogy minél hamarabb ennek az eredményeit is élvezhessük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindaz, amit itt csak dióhéjban tudtam vázolni, mindaz, ami erről a programról elmondható, azt bizonyítja, hogy ez a program szociálisan nem igazságos, ezért azt mi nem támogathatjuk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(15.40)

Forrás: parlament.hu