DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az a törvénycsomag, amelyet a választásokat követően a parlament most kezd el tárgyalni, az első abból a sorozatból, amelyet az Új Magyarország programjának keretében a kormány a tisztelt Országgyűlésnek elfogadni javasol. Az Új Magyarország program szerves, de nem változtatás nélküli folytatása annak az útnak, amelyet Magyarország és a magyar gazdaság az elmúlt bő másfél évtizedben megtett. Göröngyös volt ez az út, váratlan bukkanókkal és esetenként szükségtelen kitérőkkel tarkított. De az eddigi kormányok és az ország lakossága összességében büszkén és elégedetten tekinthet vissza ezekre az évekre, mert bár súlyos áldozatvállalások és erőfeszítések árán, de Magyarország jó irányt vett, amelynek eredményeként csatlakozott Európa gazdaságilag és politikailag fejlettebb régiójához, az Európai Unióhoz.

Az elmúlt tizenhat év, a rendszerváltás utáni több mint másfél évtized jelentős eredményeket hozott. Olyan átalakulás ment végbe Magyarországon a gazdaságban, a társadalomban, amelyre eddigi történelmünkben ritkán volt példa. Ma azt mondhatjuk, hogy Magyarország a felzárkózás tekintetében nagyon jó úton halad. Mélyről indultunk, de erőteljesen dolgozzuk le a hátrányunkat.

A gazdaság az elmúlt tizenhat év során hihetetlen mértékben átalakult, ma erős iparral, feldolgozóiparral, a fejlett, modern gazdaságokra jellemző szerkezettel rendelkezünk. Versenyképesek vagyunk azokon a piacokon, amelyeken igen nagy a konkurencia, amelyeken a legnagyobbak, a legerősebbek vannak jelen. Lehet ezt a gazdaságot sokfajta jelzővel ellátni, az azonban bizonyos, hogy jól teljesít, gyors növekedést tesz lehetővé, erőteljes a beruházási tevékenység, két számjegyű az export, az ország vonzza a működő tőkét. Nemcsak az elmúlt évekre jellemző ez, hanem az elmúlt évtizedre is jellemző. Ez a magyarázata annak, hogy a felzárkózás sebességét illetően Magyarország a leggyorsabbak közé került. Jó úton haladunk, jó pályán halad az ország.

Tisztelt Országgyűlés! Az azonban egyre inkább látható, hogy a gazdaság egy más területén, azon a területen, amely az államhoz, az önkormányzatokhoz kapcsolódik, vagyis az államháztartásban ilyen kedvező folyamatokról, átalakulásról, megújulásról, alkalmazkodásról nem lehet beszámolni. Sem az elmúlt négy évben, sem az elmúlt tizenhat évben nem nyúltak hozzá ezekhez a területekhez az előző kormányok, bár látták, többnyire mindig halogatták a cselekvést. Azért mondom, hogy többnyire, mert néhány dolog azért történt. Már jóval korábban érzékeltük a feszültségeket, már jóval korábban tudatosult, hogy lépéskényszerben vagyunk, az ugyanis már egy ideje látszik, hogy ha elavult az államháztartás szerkezete, ha nem változtatjuk meg azokat a bizonyos nagy elosztórendszereket, ha nem működik hatékonyan a központi államigazgatás, ha túlsúlyos az állam, ha pazarló az egészségügy, és folytathatnám tovább, akkor időről időre kiújulnak a költségvetés egyensúlyi problémái.

A költségvetési hiány négyévenként meglehetősen magasra szökik, eléri, meghaladja a bruttó hazai termék 8 százalékát. Ekkor azonnali csillapításra van szükség, intézkedni kell, de ezek az intézkedések csak akkor eredményezhetnek hosszú távú gyógyulást, ha kezeljük az alapproblémákat is. Ilyen kezelési kísérlet már több esetben történt. Az egyik legeredményesebb az 1997-es nyugdíjreform, amikor az addig működő állami nyugdíjrendszer mellé bevezettük a kötelező magán-nyugdíjpénztári pillért is. Azért mondom, hogy bevezettük, mert - mint emlékezetes - akkor is szocialista-szabad demokrata koalíció irányította az országot, és vette a bátorságot, hogy hozzálásson ehhez a reformhoz, mégpedig a választások előtt egy évvel úgy, hogy az új rendszer a választások évében, 1998-ban elindulhatott.

Ez akkoriban Európa egyik legelőremutatóbb nyugdíjreformja volt, úgy indult, hogy lesz folytatása is. Aztán nemhogy folytatása nem lett, hanem erőteljes kísérlet történt a visszaszorítására. Gondolom, emlékeznek arra, hogy ez már nem a szocialista-szabad demokrata koalíció kormányzásának időszakában zajlott le. Szerencsére ezek a kísérletek nem jártak sikerrel, a reform jónak bizonyult, stabilan működni kezdett az új rendszer. Az azonban igaz, hogy az előző négy esztendőben szintén nem történt meg ennek a továbbvitele, a felmerülő problémák kezelése, orvoslása, az átalakítás szükséges lépései.

Voltak kísérletek arra is, hogy az önkormányzati rendszert korszerűsítsük. Magyarországon ma mintegy 3200 önkormányzat működik. A rendszer részben struktúrájában, részben a finanszírozását tekintve jelentős átalakításra szorul, hogy ne a szervezeteket finanszírozzuk elsősorban, hanem az azok által nyújtott szolgáltatásokat. Ma ugyanis nagyon sok pénz megy el a túlburjánzott szervezeti rendszer fenntartására és kevés jut azokra a szolgáltatásokra, amiket ezek a szervezetek nyújtanak a lakosságnak, az igénybe vevőknek, a vállalkozásoknak.

Eljött az idő, lépnünk kell. Ezt már tudtuk az előző négy évben is, és akkor is javasoltuk, hogy ésszerűsítsük az önkormányzati rendszert. Bár az ellenzéki képviselők jelentős része szintén látja ezeket a problémákat, akkor mégsem kaptuk meg a szükséges kétharmados támogatást. Szóval, eddig is történtek kísérletek, amelyek azonban csak részeredményeket hoztak, most azonban elérkeztünk arra a pontra, hogy lépnünk kell, indítani kell a reformokat.

Tisztelt Képviselők! Az Új Egyensúly programja azért új egyensúlyprogram, mert reformokra alapozva kívánja hosszú távon, tartósan biztosítani az egyensúlyt. Az államháztartás helyzetét hosszú és rövid távon egyaránt kezelni kell. Folytatni kívánjuk a gyors felzárkózást, és erre minden esélyünk meg is van. Minden lehetőség adott a tekintetben, hogy Magyarország egyre közelebb kerüljön a legfejlettebb európai országok szintjéhez. Jó úton haladunk ebbe az irányba, és egyre közelebb kerülünk a cél megvalósításához. Jobb életet, kiszámíthatóbb jövőt és felzárkózást jelent mindenkinek ez a program. Ez az az irány, ami felé haladunk. Ha azonban a felzárkózást valami veszélyezteti, akkor az ezzel kapcsolatos gondokat meg kell oldani. Márpedig a jelentős államháztartási hiány, az egyensúly túlzott mértékű megbomlása ilyen tényezőnek tekinthető. Felelős kormány ilyenkor veszi a bátorságot és döntéseket hoz. Nagy a felelősségünk ebben a tekintetben, hiszen nekünk is meg kell hozni a magunk döntéseit itt, az Országgyűlésben is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Középtávon reformokat indít a kormány, ugyanakkor rövid távon szinte azonnali intézkedésekkel az egyensúlyi helyzet javítására törekszik. Azok a jogszabályi javaslatok, amelyek önök előtt fekszenek, nagyban hozzájárulnak az egyensúlyi gondjaink kezeléséhez. Most abban a periódusban vagyunk, amikor az államháztartás hiánya a bruttó hazai termékhez viszonyítva 8 százalék fölé is emelkedhet; pontosabban: 8 százalék fölé emelkedne, ha nem lépnénk, ha nem tennénk intézkedéseket.

A kormány számos döntést hozott, amelyeknek az a célja, hogy csökkenjenek az államháztartási kiadások, illetve hogy növekedjenek az államháztartás bevételei. A kiadások csökkentése főleg a központi és a helyi államigazgatásban történik, s ami az államigazgatást illeti, ezek a lépések már meg is kezdődtek az elmúlt heti kormánydöntésekkel.

(13.10)

A bevételek növelése érdekében is teszünk intézkedéseket, mégpedig a parlament ezzel kapcsolatos döntését követően lehet ezen intézkedéseket érvényesíteni.

Azzal számolunk, hogy ezen két intézkedéssorozat eredményeképpen az idén, tehát 2006-ban mintegy 350 milliárd forintos hiánymérséklés következhet be, jövőre pedig ez eléri az 1000 milliárd forintot. Az idén még magas, mintegy 8 százalékos államháztartási hiány alakul ki ennek eredményeképpen, de jövőre ez már jóval elfogadhatóbb mértékűre, 5 százalék közelébe süllyed, és biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy 2008-ban - ami a tervezett eurózóna-csatlakozás tekintetében fontos mérési dátum - a hiány 3 százalék közelébe kerüljön.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány elkötelezett a tekintetben, hogy mindent megtesz az új egyensúly kialakításáért. Intézkedünk rövid távon, és indítjuk ezzel párhuzamosan a reformokat is. Ugyanakkor figyelünk arra is, hogy ezek az intézkedések a társadalom különböző rétegeit hogyan érintik. Minden kormány szembetalálja magát azzal a dilemmával, hogy a terheket hogyan ossza el a jövedelemtermelők között. Szeretném, ha mindenki előtt világos lenne, hogy a szocialisták és a szabad demokraták kormánya olyan kompromisszumos megoldást alakított ki, amelynek bár valóban minden vállalkozásra és állampolgárra lesz valamilyen átmeneti negatív hatása, mégis elsősorban azokra ró nagyobb terheket, akik magasabb jövedelmük és vagyonuk okán nagyobb áldozatokat tudnak magukra vállalni a köz gondjainak megoldásából.

Az arányos közteherviselés, a társadalmi szolidaritás elve az, amiből nem engedhetünk. Nagyon figyelemre méltó, hogy azok az értékelések, amelyek itthon és külföldön elsőként jelentek meg az általunk javasolt lépések visszhangjaként, főként ezt emelik ki pozitív megjegyzésekkel. Nemegyszer kritikát kaptunk amiatt, hogy az egyensúly érdekében miért nem a szociális kiadásokat nyírbáljuk meg jobban. Komoly hazai és nemzetközi szaktekintélyek javasolták például a 13. havi nyugdíj eltörlését. A kormánykoalíció ezekre a javaslatokra nemet mondott. Szociáldemokrataként, szocialista politikusként megerősítem, hogy a jövőben is meg kívánjuk védeni a legelesettebbek, a leginkább rászorulók szociális biztonságát. Ez a mostani kormánykoalíció határozott szándéka.

Igaz, emellett hangsúlyoznom kell egy másik fontos körülményt is: semmilyen kormány, semmilyen politikai vagy gazdasági irányzat nem képes megállítani a világpiac folyamatait az ország határainál. Történtek erre nézve kísérletek a múltban több alkalommal, mind-mind eredménytelen volt. Aki ilyet ígér vagy ilyet vár el a mindenkori kormányoktól, az maga kalandor. Az MSZP-SZDSZ-koalíció azt kívánja fölvállalni, és azt is teljesíti, hogy a világpiac negatív hatásait mérsékli, a legrászorultabbaknak segítséget nyújt gondjaik leküzdéséhez. Mint minden átalakulás ez is tartalmaz kellemetlen, egyesek számára komoly nehézséget is jelentő változtatásokat. Ezt nem kívánjuk eltagadni. Amit azonban mindenkinek el kell ismernie, az az, hogy a javasolt változtatások iránya Magyarország számára hasznos. Ez az a szempont, amelynek mindent alá kell hogy rendeljünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoljuk, hogy helyes, méltányos és megalapozott az, hogy az Új Egyensúly programjában elsőként azok vállaljanak magukra terheket, akik a társadalmi közfigyelem, a közélet középpontjában vannak, valamint azok, akik jövedelmük vagy vagyoni lehetőségük alapján többet tudnak áldozni a közösségért. Az Új Egyensúly programjában ezért kiemelkedő helyen szerepel az államapparátus és mindenekelőtt a kormányapparátus költségeinek csökkentése. Csökken a minisztériumok és a felső vezetők száma. Ez utóbbiak létszámát csaknem a felére csökkentjük. Úgy számolunk, hogy az átszervezés után a minisztériumok igazgatási kiadásai összességükben 40 százalékot meghaladóan fognak csökkenni.

A költségvetési intézmények számának és létszámának csökkentése, ami egy hosszabb folyamat, összességében 37 milliárd forintot fog megtakarítani az adófizetők pénzéből. A kormány olyan intézkedéseket is tesz, amelyek a 2006-os költségvetés kiadásait tovább csökkentik. Ezek együttes hatása 170 milliárd forint 2006-ra. Nem tudok olyan jelentős társadalmi csoportról vagy politikai mozgalomról, amelyik ezzel a szándékkal ne értene egyet. Igaz ez az állítás akkor is, ha azok, akiket ez közvetlenül érint, valószínűleg nem lelkesednek ezekért a lépésekért.

A kiadások csökkentésével, amelyek hatása egyébként is elhúzódó, önmagában nem lehet helyreállítani a költségvetés egyensúlyát. Ezért olyan adóintézkedéseket is javaslunk, amelyek növelik a költségvetés adóbevételeit, mégpedig két módon: egyes intézkedések kiszélesítik az adóalapot, mások pedig az adott adóalaphoz rendelnek nagyobb összegű fizetési kötelezettséget.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék részletesebben is kitérni azokra az intézkedésekre, amelyeket a most beterjesztett pénzügyi csomag tartalmaz. Az intézkedések egyaránt érintik a vállalkozásokat és a lakosságot. Kétségtelen, hogy a mostani intézkedések következtében a lakosság terhelése némileg jobban fog nőni, mint a vállalkozásoké. Ennek két okát szeretném most megvilágítani.

Először is, a vállalkozások terhelése nagyrészt meghatározza a gazdaság versenyképességét. Ezt figyelembe vettük a javaslatok kidolgozása során, de a terhek egy részét mégis a vállalkozásoknak kell magukra venniük. Nekik is viselniük kell a terhekből. Csak jelzem, hogy figyelemre méltó módon olyan gazdasági érdekcsoportok is kifejtették nemtetszésüket, amelyek korábban határozott és kemény lépések megtételét várták tőlünk. Arra gondolhattak, hogy az intézkedések őket nem érintik, és a nagyobb terheket a bérből és fizetésből élőkre meg a nyugdíjasokra kell hárítani. A kormány mértékletesen és arányosan kívánja elosztani a makrogazdasági kiigazítás terheit. Igaz, ezekből jut a lakosságra is, és nem is kell titkolni, hogy még így is a valamivel nagyobbik hányad jut.

Azért vállalhattuk ezt - és ez a második ok, amiről szólni szeretnék -, mert éppen a mi gazdaságpolitikánk eredményeképpen a reálkeresetek és a reálnyugdíjak korábban elképzelhetetlen módon 2001 és 2006 között mintegy 35 százalékkal nőttek Magyarországon. Most azt kell bejelentenünk, hogy nincs lehetőség ennek a növekedési ütemnek a tartására, a gazdaság erre fordítható forrásai jelenlegi fejlettségi szintünkön kimerültek. Rövid távú célunk most az, hogy az elkövetkező egy-két évben azt a pozíciót, ami a reálkeresetekben, a reálnyugdíjakban kialakult, sikerüljön megőrizni.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel nem nyúlunk érdemben a szociális transzferekhez, megőrizzük a nyugdíjakat, a családi támogatásokat, ezért valamiből engednünk kell. Le kell mondanunk arról, hogy folytassuk az idén és jövőre meghirdetett ötéves adócsökkentési programot. Erre most nincs módunk. Nem mondtunk le erről véglegesen, de rákényszerülünk a program halasztására, későbbi megvalósítására. Ez azonban önmagában nem elég. Néhány területen az adók emelése is szükségessé válik.

Mivel az egyensúlyteremtés a társadalom valamennyi tagja számára igen fontos, úgy gondoljuk, indokolt egy új típusú szolidaritási adó bevezetése; szolidaritási adó a vállalkozások számára, amelyek a legnagyobb haszonélvezői lehetnek az egyensúly jelentős javulásának, és szolidaritási adó azok számára, akik az átlagosnál lényegesen magasabb jövedelemmel rendelkeznek. A vállalkozások esetében ennek az adónak a mértéke az adózás előtti nyereségen alapul, és bizonyos korrekciós tételek figyelembevétele után 4 százalékos mértékű. Ezt az adófajtát évi 6,5 millió forintos jövedelem fölött magánszemélyek is fizetni fogják.

Jelentős hatású, de nem örömteli változás az, hogy a 15 százalékos áfakulcsot szeptember 1-jétől 20 százalékra emeljük. Ugyanakkor megmarad az 5 százalékos kedvezményes áfakulcs néhány termékcsoportra, például a gyógyszerekre és a könyvekre.

Új intézményként az adórendszerben január 1-jétől működtetni kívánjuk az elvárt adót. Azt tapasztalható ugyanis, hogy a Magyarországon működő cégek egy nem elhanyagolható része már jó ideje veszteségesen vagy minimális nyereséggel működik. Több százezer Magyarországon működő vállalkozásról van szó. A normális az lenne, hogy ha egy cég veszteséges, akkor azt egy idő után átalakítják, megszüntetik, vagy valami történik vele, de veszteségesen nem szokott sokáig működni. De nem így történik ez Magyarországon, a veszteség sok esetben nem zavarja a tulajdonosokat. Az ilyen cégeknél többnyire amit lehet, elszámolnak költség gyanánt, és amikor eljön az adófizetés, azaz a köz költségeire és fejlesztésekre szükséges befizetések ideje, akkor sajnálkozva tárják szét a karjukat: sajnos mi veszteségesek vagyunk, nem tudunk adót fizetni. Jogos azok felháborodása, akik közalkalmazottként, bejelentett munkavállalóként vagy becsületesen adózó vállalkozóként tisztességesen eleget tesznek közteher-viselési kötelezettségüknek, igaz, így kevesebb jövedelemhez jutnak.

(13.20)

A kormány szerint indokolt, hogy egy minimális jövedelmezőséggel minden vállalat rendelkezzen. Milyen vállalkozás az, amely az eladott áruk beszerzési értékével csökkentett árbevétel 2 százalékának 16 százalékát sem tudja a közös kiadásokra befizetni? Hova tűnik el a különbség? Megmondom, tisztelt hölgyeim és uraim, nem kevés esetben adófizetés helyett magáncélokra tűnik el az a bizonyos különbség, ahogyan azt adószakmai zsargonban mondják: elköltségelik a cégek eredményét. Nem mehet ez így tovább, természetesen. Ezt kívánjuk orvosolni az elvárt adó bevezetésével. Ugyanakkor figyelembe kell azt is venni, hogy vannak olyan helyzetek, amikor tényleg veszteséges lesz a cég, s indokolatlan a pluszteher. Nem kell elvárt adót fizetni a jogelőd nélkül alakult új társaságoknak, azoknak, amelyek jelentős piacvesztést szenvednek el, vagy ha a céget elemi kár sújtja.

Az igazságosabb közteherviselést szolgálja az is, hogy több adót várunk az evásoktól is. Ez az egyszerűsített adózási forma bevált, népszerű lett, ugyanakkor érdemes csökkenteni a különbségeket a különböző módon szerzett jövedelmek adóztatása között. Ezért az evakulcs a jelenlegi 15 százalékról október 1-jétől 25 százalékra emelkedik. Ugyanakkor lehetővé tesszük, hogy akinek az új feltételek miatt nem éri meg, az szeptember 15-től kiléphessen a rendszerből. Tájékoztatásul mondom csak el, hogy az elvégzett számítások alapján a 30 százalékos mértékű evafizetési kötelesség mellett is jobban jár az evázó vállalkozó, mint az általános szabályt választó vállalkozó.

A társadalom igazságérzetét sértette a gépjárművek adójának megállapítási módja. Ezt az adófajtát a köznyelvben súlyadónak nevezzük. Az új rendszerben - ez 2007-től valósul meg - az adó alapvetően attól függ, hogy milyen teljesítményű a jármű, és hány éves. Így nem fordulhat elő, hogy közel akkora adót kell fizetnie egy nagy értékű sportkocsi tulajdonosának, mint annak, aki egy viszonylag öreg, nem túl nagy teljesítményű, átlagos járművel rendelkezik.

A mostani törvénycsomagban kiemelt jelentőséggel bír a társadalombiztosítás finanszírozásával kapcsolatos rész. Évek óta megoldatlan probléma a társadalombiztosítás alrendszerének forráshiánya, amely a költségvetésnek igen komoly terhet jelent. Nem gondolom, hogy a mostani intézkedésekkel ezt a problémát véglegesen meg fogjuk oldani, de egy jelentős lépést teszünk ebbe az irányba. Szeptember 1-jétől 4 százalékról 6 százalékra, január 1-jétől 7 százalékra emeljük az egyéni társadalombiztosítási járulékot. Sajnos el kell halasszuk a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetését.

Szeptember 1-jétől fél százalékkal nő a munkavállalói járulék.

Több intézkedés érinti az önkéntes és magánnyugdíjpénztárak működésének szabályozását, ezek a költségtakarékosságra ösztönöznek, és összességükben is a biztosítottak valós érdekeinek védelmét szolgálják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy már említettem, közelíteni kívánjuk a különböző jövedelmi típusok adóztatását, csökkentve a különbségeket. Ebbe a körbe tartoznak a tőkejövedelmek is. Így indokolt, hogy szeptember 1-jétől 20 százalékos kamat- és tőzsdei árfolyamnyereség-adót vezessünk be. A kamat- és árfolyamnyereség-adó alkalmazását már korábban is terveztük. Most annyi történt, hogy bevezetését néhány hónappal előbbre hoztuk. A kamat esetében forrásadóként a hitelintézet vonja le és fizeti meg az adót, a tőzsdei ügyleteknél a magánszemélynek kell bevallani és befizetni az adót. Adómentes a nyugdíj-előtakarékossághoz kapcsolódó megtakarítás kamat- és árfolyamnyeresége, valamint a lakáspénztárakban elhelyezett betétek kamata.

Tisztelt Ház! Úgy látjuk, az adózás rendjéről szóló törvény módosítása is indokolt. Lépések szükségesek a gazdaság további fehérítése érdekében. Fontos, hogy az adóhatóság, a vám- és pénzügyőrség feltételei javuljanak az államot megillető jövedelmek hatékonyabb beszedésében. A törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy az adóhatóság, ha jogellenes működést tapasztal, vagy ha az adózó felszólítás ellenére sem fizet, felfüggessze adószámát, s ezzel megfossza a jogszerű gazdasági működés lehetőségétől.

Kisebb jogszabályi változások szükségesek ahhoz, hogy bővíteni lehessen a vagyongyarapodási vizsgálatokat is. Azzal számolunk, hogy az APEH jövőre az eddigi néhány száz helyett mintegy tízezer ilyen vizsgálatot el fog tudni végezni.

A pénzügyi tárgyú bűncselekményeknél a vám- és pénzügyőrség hatásköre általános nyomozati jogkörrel bővül. Ez nem jelenti az úgynevezett adórendőrség visszaállítását, a vám- és pénzügyőrök már eddig is nyomozhattak adócsalásügyekben, ha a bűncselekményt a hatáskörükbe tartozó adókra, járulékra vagy költségvetési támogatásokra követték el. Most úgy látjuk, ezt a lehetőséget indokolt kiterjeszteni az egyéb pénzügyi jellegű bűncselekményekre is.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány elkötelezett az egyensúly helyreállítása tekintetében, és ezért még a rövid távon népszerűtlen intézkedéseket is vállalja. Most a költségvetés egyensúlyának helyreállítását - számos hazai és külföldi szakember, elemző és érdekképviselet ismételt és nyomatékos javaslatának figyelembevételével, de a magunk szakmai álláspontja és társadalmi, kormányzati felelőssége alapján - egyéb teendőink és intéznivalóink elé soroltuk.

Fontos üzenet számunkra, hogy politikai vetélytársaink, a parlamenti ellenzék a költségvetési bizottság által lefolytatott vitán, bár számos kritikai észrevételt tett, az intézkedések szükségességét vagy megalapozottságát nem vitatta. Ez bizonyos reménnyel tölt el bennünket a tekintetben, hogy a parlamenti vita eredményeként a korábbinál nagyobb konszenzus alakul ki a kormányoldal és az ellenzék között. A Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége, ami a kormánykoalíciót alkotja, úgy gondolja, hogy az országért és a magyar társadalomért felelősséget viselő politikai erőként még a népszerűtlen intézkedéseket is vállalni kell, ha az ország érdeke úgy kívánja.

Mindannyiuk együttműködését és támogatását kérem a kormány által beterjesztett pénzügyi törvényjavaslatokhoz, kérem ezek elfogadását.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu