DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ugyan késő este vagyunk, és nem biztos, hogy mindenki kellő súlyával érzékeli ennek problémáját; az SZDSZ és a kormány részéről is úgy tűnik, hogy viszont valamiféle garanciarendszerben gondolkodik. Igen ám, de az a konvergenciabizottság, amelyet javasol a kormányzat, az SZDSZ, az a kormánynak egy újabb szervét hozza létre, ezért úgy éreztem, hogy a késő esti órák ellenére is mégiscsak meg kell indokolnom mint képviselőnek, hogy az előterjesztésben miért van szükség olyan új garanciákra, amelyek alapvetően egy független intézményként hoznák létre ezt az alkotmányban is rögzített független intézményt mint költségvetési tanácsot.

Azt gondolom, a független intézmények ma egy horgonyt, stabil pontot - mondhatnánk a szocialisták kedvenc szavával: biztonságot - jelentenek a gazdasági szereplők szemében. Ezért a független intézmények hasznosak a kormánynak is, a jó együttműködés meghozza gyümölcsét, az ellenállás vesztese pedig a kormány, közvetlenül pedig a polgárok, megítélésem szerint. A független intézményekkel való tartós együttműködést, a közös célok felé vezető döntéseket mindig megjutalmazzák a gazdaság szereplői is. Ennek nemcsak hazai, hanem nemzetközi tapasztalatai is ezt igazolják.

Az adóforintokkal való gazdálkodás esete nem nevezhető olyan célnak, amire külön intézménynek kellene ügyelnie. Az okos gazdálkodásra a mindenkori kormány kap felhatalmazást, a legnagyobb felelősséget ő viseli. Ha a kormány biztosítja az átláthatóságot, ellenőrizhetőséget és számonkérhetőséget, akkor ezek a szabályok képesek biztosítani a piac bizalmát. A kormány költségvetési gazdálkodása önmagában is hiteles lehet, ha sem tartósan, sem pedig nagymértékben nem tér el a közép- és hosszú távú céloktól. Ha ez nem így van, újra kell gondolni azokat a szabályokat, amelyek lehetővé tették, hogy esetleg nem akadályozták meg a kormányt a sorozatosan rossz döntések meghozatalában, a tartósan kedvezőtlen helyzet fenntartásában, a korlátok büntetlen átlépésében.

A Fidesz-KDNP-szövetség arra tesz javaslatot ezen törvényjavaslat és alkotmánymódosítás keretében, hogy több lépcsőben sikerüljön kiépíteni azokat a garanciákat, amelyek mentén a polgárok, a vállalkozások adóforintjaival hiteles gazdaságpolitikai pálya mentén átláthatóan, ellenőrizhetően és számonkérhetően folyjék a mindenkori költségvetés kialakítása. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez nem a második Gyurcsány-kormányt bilincsbe verő javaslat, intézmény, a furcsa éppen az, hogy neki volna a legnagyobb szüksége rá, hogy rövid úton bizalmat teremtsen a gazdasági szereplők szemében.

A hitelesség elvesztésének, a visszaszerzés kitolódásának kárát az egész ország fizeti a gyengébb árfolyamon és a tartósan magas kamatokon keresztül, aminek nagysága idén elérheti akár a 200 milliárd forintot. Ugye, a megszorító csomagban csak ebben az évben háromszáz-egyéhány milliárdról beszélnek, ez a bizalomvesztés csak ebben az évben megközelíti ennek nagyságrendjét, hiszen az adósságszolgálat többletterhe, illetve a később átgyűrűző inflációs veszteség még nagyobb lehet. Nem is beszélve a növekedési áldozatról, ami eléri majd a nemzeti jövedelem, a GDP 1,5-2 százalékát, ami elérheti az 500 milliárd forintot.

(21.50)

Ez a javaslat segíthet mind a mostani kormánynak, mind az országnak, de nem utolsósorban olyan korlátokat teremthet, amelyek megakadályozzák a következő kormányokat is abban, hogy az ország kárára költekezzenek a következő években. Sokszor felmerül, hogy miként jutott ide az ország, miért kellett jóléti illúziót teremteni, és már a miniszterelnök is azt mondja, hogy ezt kár volt. Azt gondolom, hogy egy normálisan működő országban nem kell ilyen illúziókeltésen dilemmázni, hanem egyszerűen olyan törvényi garanciákat kell teremteni, hogy ez létre se jöhessen, egyetlenegy kormányfőnek vagy kormánynak se legyen erre lehetősége.

Hogy mi van a költségvetésben, mi történt eddig, és hogy sikerült ide eljutni, annak egy külön fejezetét lehetne az elmúlt három-négy év költségvetési gazdálkodásából felidézni. Miért mondtak csődöt sorra az eddigi szabályozók? Miért váltak formálissá az államháztartási törvény korlátozó rendelkezései? Miért lehet minden szabályt félreértelmezni vagy felpuhítani? Emlékszünk - Göndör István is itt van -, hogy 2002 nyarán az államháztartási törvényből a pótköltségvetés intézményét hatályon kívül helyezték. Tulajdonképpen onnantól kezdve szabadult el a költségvetés költésének a lehetősége, és ma, amikor 11 százalék körüli hiányról beszélünk - ami esetlegesen elérhető korlát, de ami igazából már nem is korlát, hanem a világ egyik legnagyobb hiánya -, akkor sem lehet pótköltségvetést benyújtani. Nyilvánvaló, hogy ez a törvények teljes mértékű kitrükközése, mint ahogy különböző trükkök kialakításában igen jó volt az elmúlt években a kormány, nem úgy, mint a felelős gazdálkodás kialakításában.

Látom, hogy ez kételyeket ébresztett képviselőtársamban. Felidézem, hogy a törvényi szabályozás semmibevételével - ez az állatorvosi ló - milyen nevetséges állapotba hozta a parlament ellenőrző szerepét a kormányzat. Még ma is érvényben van az a 2003. évi CXVI. törvénye a Magyar Köztársaságnak, amely a 2004. évi költségvetésről és az államháztartás hároméves kereteiről szól. De hol vannak ezek a számok már, pedig ma erre törvény kötelezi a kormányt. S akkor illúziókról beszélünk! Ha a kormány betartaná a törvényt, akkor az illúziókeltés lehetősége se nyílt volna meg az elmúlt három évben. Idézem az 1. §-t: "A magyar gazdaság tartós növekedésének és versenyképessége erősítésének elősegítése érdekében a kormányzati szektor hiányának az adott évi költségvetési törvényben az államháztartás 8. § (4) bekezdése szerint számított mutatója a bruttó hazai termék, a GDP 2004-ben 3,8 százalékát, 2005-ben 2,8 százalékát, 2006-ban pedig 2,5 százalékát nem haladhatja meg." Ez a paragrafus, mint említettem, még ma is érvényben van, ma is törvény kötelezi önöket erre.

Megkérdezhetnénk joggal és az állampolgárok meg is kérdezik, mégis hogy történhetett ez meg. Azt gondoljuk, nekünk azt kell kezdeményeznünk, hogy egy olyan független szervezet próbálja meg a kormányzatot a megfelelő irányba terelni, mint a költségvetési tanács. Azt elfogadjuk, hogy nem ez lenne ennek az egyetlen eleme, de mindenképpen egy alkotmányosan rögzített, a mindenkori kormányra vonatkozó követelmény, amely a végén azt eredményezhetné, ami mindannyiunk célja, hogy a költségvetési törvények is betartásra kerüljenek. Hiszen a mai költségvetési és egyéb, a költségvetést szabályozó törvények már nem elegendők, a hitelességet kívülről is biztosítani kell a gazdaság működése érdekében.

S akkor Kornai Jánost idézem, akit előszeretettel szeretnek idézni, ő azt mondta, nem az a kérdés, hogy 2006-ot követően milyen intézkedéseket fognak tenni, hanem az, hogy tudnak-e mellé kellő hitelességet teremteni. Úgy tűnik, már külföldön sem elég az a kommunikációs erő, ami egyre inkább Magyarországon sem, hogy elhiggyék, a kormány képes cselekedni. Ezért gondoljuk úgy, hogy egy független intézmény jól betöltheti ezt a garanciateremtő szerepét, és a költségvetés átláthatóbbá s meggyőzőbbé válhat a következő évtől ennek az intézménynek a működésével, a kisebb hiány pedig alacsonyabb adóterheket jelent az ország egésze számára.

Ennek az elvetése nyilván ezek ellenkezőjét jelentheti, ideges és bizonytalan piaci környezetet, sérülékeny gazdaságot, a hiteltelen gazdaságpolitika extra terheit pedig - mint ahogy idéztem - 100 milliárdos nagyságrendekben mindenki meg fogja fizetni, és ezáltal egy magasan tartott adórendszerrel versenyképtelenné teszik a magyar gazdaságot. Ebben kérem együttműködő szándékukat a későbbiekben, a törvény elfogadásakor.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu