DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem tudom, hogy ugyanazt a felszólalást hallottuk-e, Tóth Tiborné képviselőtársunk számításaim szerint négy ízben mondta el a hozzászólásában azt, hogy racionalizálás, úgyhogy ha Babák Mihály nem hallotta ezt ki az ő szavaiból, azt nem tökéletesen értem. Mindenesetre racionalizálni sajnos kell. Tisztelt képviselő úr, ha meg tetszik nézni a költségvetést, tudomásom szerint ön a költségvetési bizottság tagja, az elmúlt négy évben a közoktatásra fordított kiadások csaknem megduplázódtak. (Babák Mihály: Félreérti. A költségek.) Mondom, a kiadások csaknem megduplázódtak.

Ha ilyen ütemben növekszik tovább a közoktatásra fordítandó költségvetési kiadás, ugye, mindannyian ismerjük a kettő haladványai szerinti búzaszemeket a sakktáblán az egykori perzsa találós kérdésből, tehát ha ez ilyen ütemben növekszik, akkor könnyű belátni, hogy nem sok ciklus múlva a teljes GDP-t közoktatásra kell költenünk. Nem akar senki kivonni pénzt a közoktatásból. Ennek a növekedési dinamikának kéne valahogy gátat szabni úgy, hogy a belső tartalékokat tárjuk fel, hogy ugyanabból az összegből vagy csak kevésbé növekvő összegből jobb közoktatást csinálunk, azokat a feladatokat ésszerűbben látjuk el.

Képviselő Úr! A Nemzeti Bank elnöke nem a szocialista-szabad demokrata kormány pénzügyminisztere volt. A Nemzeti Bank elnöke több ízben elmondta, hogy 200 ezer közalkalmazottat és köztisztviselőt kellene elbocsátani. Mi nem akarunk 200 ezer közalkalmazottat és köztisztviselőt elbocsátani, mi nem Járai Zsigmondra hallgatunk. De azt mégsem lehet mondani, hogy a közszféra érinthetetlen, mert önök úgy látják.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu