DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalásban foglaltak egy részével természetesen egyetértek, azzal a részével, ami a szabályozás pontosítására irányul, és ami azt feszegeti, hogy a mai jogi szabályozás nem kellően tisztázza azokat a viszonyokat, amelyek a legfőbb ügyész és a helyettese között kifejezetten a helyettesítésre vonatkozóan fennállnak.

Ugyanakkor, ha megengedik, először arra térnék ki, hogy a legfőbb ügyész megválasztásának kérdése az alkotmány alapján a tisztség betöltését szabályozandó két közjogi szereplő között osztja meg ezt a feladatot: a köztársasági elnöknek ad jelölési jogot, az Országgyűlésnek pedig választási jogot, vagyis a jelöltről történő szavazást.

A két aktus esetében az alkotmány tulajdonképpen nem részletezi egyik elemet sem, csak azt mondja, hogy a köztársasági elnök jelölési joggal rendelkezik, ezért az Országgyűlés csak a jelöltről szavazhat, mást jelöltként az Országgyűlés nem állíthat. Ugyanakkor az Országgyűlés döntési jogkörében az is benne van, hogy ha a köztársasági elnök jelöltjével nem ért egyet, akkor nem szavazza meg ezt a jelöltet. Az alkotmány erre vonatkozóan sem tartalmaz semmiféle szabályt arra nézve, hogy miért utasíthatja vissza az Országgyűlés a köztársasági elnök jelöltjét, és a köztársasági elnök jelöltjéről ugyan felelősséggel kell döntenie az Országgyűlésnek, de ez nem merülhet ki pusztán abban, hogy az Országgyűlés itt szavazógép funkciót töltsön be.

A másik kérdés a helyettesítés problematikáját jelenti. A legfőbb ügyész helyettesét ismeri a jogi szabályozás: a legfőbb ügyésznek van helyettese, aki határozatlan időre nyeri el a megbízatását, és ez a megbízatási idő nem függ a legfőbb ügyész személyében, illetőleg a megbízatásában bekövetkezett változástól. Tehát egészen addig, amíg a legfőbb ügyész megbízatása hat év múlva lejár, addig a legfőbb ügyész helyettesének megbízatása hat éven túl is terjedhet, nem függ tehát össze a két funkció ebből a szempontból, a megbízatás szempontjából.

A másik kérdés, hogy a legfőbb ügyész helyettese, a nevében is benne van, természetesen a legfőbb ügyészt helyettesíti, nyilván mindazon jogosítványokat gyakorolhatja, amely a feladat- és hatáskör ellátásához szükséges, mivel nincs az alkotmányban olyan korlát, hogy mely esetben nem töltheti be ezt a helyettesítést. Azzal azonban természetesen egyetértek, hogy megnyugtató volna, ha a kérdést a jogszabályok pontosan rendeznék, de más esetben is elég hiányosnak mondható a magyar közjogi szabályozás a helyettesítés kérdésében, nemcsak a legfőbb ügyész és a legfőbb ügyész helyettese vonatkozásában.

Természetesen azzal is egyetértek, hogy a magyar jogállamiság szempontjából fontos lenne, hogy a legfőbb ügyész megbízatása minél előbb betöltésre kerüljön. De természetesen a helyettesítésre nemcsak akkor van szükség, hogyha a legfőbb ügyész megbízatása lejárt, és az Országgyűlés nem választotta meg az utódját, hanem olyan esetben is, hogyha a legfőbb ügyész valamilyen okból kifolyólag hosszabb ideig nem képes a funkcióját betölteni, feladat- és hatáskörét gyakorolni, ilyen esetre is szükség lesz a helyettesítésre. Vagyis a legfőbb ügyész esetében, mivel az ügyészség egy centralizált, hierarchizált szervezet, és a legfőbb ügyész irányítja és vezeti az ügyészséget, a helyettesítésről ezekben az esetekben is gondoskodni kell.

Én remélem azt, hogy az Országgyűlés és a köztársasági elnök közötti megosztott, a legfőbb ügyész megbízatásával járó hatáskörök előbb-utóbb közös döntésben fognak megjelenni, vagyis a köztársasági elnök úr jelöltjét az Országgyűlés meg fogja választani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu