HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél hónapos ülésszak áll mögöttünk, másfél hónapot dolgoztunk, és szabadságra készülünk. A kérdés az, hogy mehetünk-e nyugodtan szabadságra, és kívánhatjuk-e a magyar polgároknak, hogy ők is tegyék ezt (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hiszen a megérdemelt pihenés a jól végzett munka megérdemelt jutalma. Menjenek nyugodtan, pihenjenek, ne törődjenek gondjaikkal, bajaikkal, mert amit kellett, a Magyar Országgyűlés megoldott - azt hiszem, hogy ezt jó szívvel nem mondhatjuk, és érdemes ennek a két hónapnak a mérlegét így szabadság előtt levonni.

Ennek a két hónapnak az eredménye két szempontból értékelhető, az egyik formai, a másik tartalmi. Nagy kihívás volt az ország számára és a politikai elit számára, hogy vajon a választásokat követően tud-e stílusán, politikai modorán változtatni; vajon ki tud-e törni abból a rosszul értelmezett kormányzati és ellenzéki szerepből, aminek olyan eredményei vannak, mint a Fidesz esetében a 146 : 3. Hát a kormány nem tudott változtatni, az ellenzéki javaslatoknak a töredékét sem vette figyelembe. Ha az MDF-re vetítem ugyanezt, akkor ez körülbelül 50 : 0. (Taps a Fidesz soraiban.) Ugyanott tartunk, ahol tartottunk az előző ciklus közepén, aztán a háromnegyedén, aztán a végén. Tehát változás e téren nem történt.

S akkor nézzük meg, mi történt tartalmi vonatkozásban, hogy élték meg az állampolgárok ezt az elmúlt két hónapot, mehetnek-e nyugodtan szabadságra. Ezt úgy élték meg, hogy 24 adótörvényt sikerült módosítania a Magyar Országgyűlésnek, ebből 21 régi, csak szigorítás, és 3 új, tehát az adóterhek jelentősen nőttek. Ez azt jelenti, hogy ahogy ezek hatályba lépnek, ebben az országban tulajdonképpen nem lesz az életnek olyan területe, ahol ne kerülne minden többe, nem lesz olyan területe, ahol ne élnének rosszabbul a népek, mint annak előtte.

(14.20)

És az ígéretekkel szemben hogyan valósítja meg a kormány azt, hogy 1350 milliárddal akarja a költségvetés pozícióját javítani? Úgy, hogy 92 százalékban ez adóemelésekből és bevételnövekedésből áll, és mindösszesen 8 százaléknyi a megtakarítás.

Ezek lennének a reformok? Vagy érdemes volt különválasztani a megszorításokat és külön tárgyalni majd a reformokról, amelyek szükségszerűen újra megszorításokat fognak tartalmazni? Elvették a kedvét, az optimizmusát annak a népnek, amelyikre ez ráfért volna. Elvették, hiszen ha együtt tárgyaljuk a megszorító intézkedéseket a reform egyes elemeivel, és a kettőt össze lehet kötni, akkor pontosan lehet tudni, hogy minek mi az ára és mi a következménye. Ma nincs olyan ember Magyarországon, talán a kormány tagjai vannak abban a helyzetben, hogy meg tudják mondani, hogy vajon néhány hónap múlva, fél év múlva, egy esztendő múlva melyik társadalmi csoport, melyik társadalmi réteg fogja úgy érezni, hogy az ő pozíciója javult. Ha valakinek ezt kellene érezni, akkor ezek a vállalkozók lennének, hiszen ők lennének a gazdaság motorjai, az ő versenypozícióikat kellett volna javítani, de ez elmaradt.

Hozzá kell tenni, hogy a szabadság ideje magában foglalja azt a 35 napot, ami előttünk áll, hogy az egyik legnehezebb feladatot teljesítsük; azt, amit már két ízben nem sikerült: a konvergenciaprogram elfogadtatását az Európai Unióval. Harmincöt nap, még kimondani is ijesztő, hiszen ennyi idő alatt kell produkálni valami olyat, ami valóban reformokat tartalmaz. Lehet, a kormány szerint biztos, hogy az ellenzék téved, a kormány szerint tévednek a szakértők, a kormány szerint tévednek a hitelminősítők, a külföldi pénzintézetek; de vajon, ha az Európai Unió úgy fog dönteni, hogy megint elutasítja a konvergenciaprogramot, akkor ők is tévednek? Ott már kizárt a tévedés lehetősége, hiszen csak nekik lehet igazuk.

Harmincöt nap! A Magyar Demokrata Fórum azt mondja, hogy tárgyaljunk, egyeztessünk, a nyári szabadságot természetesen áldozzuk fel, de a tárgyalásnak is csak egyféle módon van értelme: az egyik nagyon fontos feltétele az, hogy amit ott mondunk, amit az ellenzéki pártok vagy más szervezetek mondanak, azt vegyék figyelembe; a másik pedig az, hogy a tárgyalást olyan előkészítő anyagok ismertetése vagy ismerete előzze meg és alapozza meg, amelyek alapján valóban lehet tárgyalni. Ha a konvergenciaprogram megbukik, az nemcsak a kormány bukását fogja jelenteni, hanem az azt jelenti, hogy az egész magyar politikai elit elbukik ezen a vizsgán. Ettől szeretnénk megkímélni a magyar nemzetet, és ezért mondjuk, hogy tárgyaljunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Most ne szabadságra menjünk, hanem erre koncentráljunk: harmincöt nap, ami lehetőség előttünk adódik.

Köszönöm. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu