BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr ma reggel az expozéjában többek között azt mondta, hogy a zárszámadás nemcsak a költségvetés állapotáról, hanem a gazdaságról is ad egyfajta képet. Ezzel a megállapításával én is egyetértek, hiszen a zárszámadási törvény, illetve az Állami Számvevőszék jelentése teljeskörűen mutatja be azoknak az intézkedéseknek a hatását, amelyeket tavaly a törvénykezés során hozott a parlament.

A gazdaságot különböző szempontok szerint mérlegelhetjük, vizsgálhatjuk, mondhatjuk el róla a véleményüket. Engedjék meg, hogy én a foglalkoztatás tükrében elemezzem.

Ha megnézzük a tavalyi évet és az év végi állapotot, illetve az éves adatokat, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a foglalkoztatottság, a foglalkoztatottak száma nem emelkedett, gyakorlatilag stagnál, alig haladja meg a 3 millió 800 ezer főt. A foglalkoztatási ráta sem mutat növekedést, hiszen ez alig haladja meg az 56 százalékot, 10 százalékkal alacsonyabb, mint az Unióban, az Európai Unióban 2005-re kitűzött 67 százalékot alig közelíti meg. Egyértelműen megállapítható, hogy a gazdasági növekedésnek gyakorlatilag semmilyen hatása nem volt a foglalkoztatás növelésére. Ami növekedett, az a munkanélküliség, illetve a munkanélküliek száma, ami viszont csökkent, az a munkaképes korú lakosság száma és a foglalkoztatottak száma.

Mint említettem, rendkívül alacsony a foglalkoztatási szint. Ha ezt összehasonlítjuk az elérni tervezett adatokkal, célokkal, akkor azt kell megállapítanunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ebben az ütemben halad hazánkban a foglalkoztatottság növelése, akkor mintegy negyven év múlva sikerül eljutnunk oda, amit 2010-re kellene elérni. Pedig a kormány benyújtott jó néhány olyan törvényjavaslatot, amelyet magunk is támogattunk, így például a Start-programot, amelynek elsősorban az volt a célja, hogy a pályakezdő fiatalok alkalmazását elősegítse, illetve munkatapasztalatot szerezzenek. Jól tudjuk, hogy a fiatal pályakezdők egyik legnagyobb problémája az elhelyezkedésnél, hogy nincs gyakorlatuk. Azzal a szándékkal, hogy az ő helyzetükön javítsunk, magunk is egyetértettünk, ezért támogattuk is. De azt kell megállapítani - amit egy korábbi vita kapcsán már megemlítettem -, hogy a miniszterelnök, illetve az akkori aktuális munkaügyi miniszter 45-46 ezer pályakezdő foglalkoztatását jelentette be, vagyis hogy ennyivel több fiatalnak lesz munkája, de a tények sajnos ezt nem igazolták vissza, hiszen még a 10 ezret sem érte el azok száma, akik a kártyát kiváltották az APEH-nél.

A prémiumévek programját is bevezették. A prémiumévek programját a köztisztviselők, illetve közalkalmazottak számára találták ki, és a közszféra után bevezették a versenyszférában is. Ez a program tavaly gyakorlatilag megbukott, mert csak alig néhányan vették igénybe.

Az alkalmi munkavállalói könyvvel alkalmazottak száma jelentősen nőtt. Ennek akár örülhetnénk is, de hogy miért nem tesszük, annak az az oka, hogy miközben ez emelkedett, aközben a határozott idejű munkaszerződések száma jelentősen csökkent.

Ha megvizsgáljuk, hogy milyen pénzügyi forrásokat fordítottak az aktív foglalkoztatáspolitikai célokra, magyarán arra, hogy ha valaki elveszítette a munkáját, akkor képzéssel, átképzéssel ismét munkába tudjon állni, illetve valamilyen támogatott munkahelyen dolgozzon, akkor ismét keserűen kell megállapítanunk, hogy az erre a célra fordított pénzügyi források jelentősen csökkentek, ugyanakkor viszont a munkanélküliek ellátására fordított kiadás jelentősen nőtt, a Munkaerő-piaci Alap kiadásainak a 32 százalékára ugrott fel. Remélem, hogy ezek az adatok elgondolkodtatják szocialista képviselőtársainkat is, és a jövő évi költségvetés megalkotásakor mindezeket figyelembe fogják venni.

Fontosnak tartom külön is felhívni a figyelmet arra, hogy a nők foglalkoztatottsága az egyébként is alacsony foglalkoztatási szinthez képest még alacsonyabb. Ennek egyértelműen az az oka, hogy azon foglalkoztatási formák terén, amelyek a gyermeket vállaló és nevelő édesanyák számára fontosak és hasznosak lennének - mint például a távmunkahely, melynek keretében otthon végezhetnek munkát, illetve a részmunkaidős foglalkoztatás -, gyakorlatilag semmilyen előrelépést nem sikerült elérni, hiszen az erre a célra fordított pályázati támogatásokkal alig sikerült néhány új munkahelyet létrehozni. Összesen 772 távmunkahely és 1300 részmunkaidős munkahely született. Tisztelt államtitkár úr és képviselőtársaim, ez biztosan nem fogja elősegíteni az anyaság és a munkavállalás ellentmondásainak, feszültségeinek megoldását.

Az, hogy ilyen alacsony hazánkban a foglalkoztatás, illetve egyre kevesebb embernek vagy legfeljebb ugyanannyinak van munkája, rendkívül súlyos probléma, mert létbizonytalanságban tartja a családokat, kevés az adó- és járulékbefizetés, mint ahogy azt mások is megemlítették, de ezt nem azzal kell kompenzálni, hogy az a kevés dolgozó, akinek ma még van munkája, egyre több adót és járulékot fizet, hanem azt kell elősegíteni, hogy minél több munkahely jöjjön létre. Ennek elsősorban az az egyik lehetséges eszköze, hogy munkahelyteremtő beruházásokat kell biztosítani. De nem ám úgy, tisztelt államtitkár úr, hogy - mondjuk - a Munkaerő-piaci Alapon belül összesen 1,3 milliárdot fordítanak erre a célra! Hatvannyolc pályázatot sikerült támogatni, miközben nagyon jól tudjuk, hogy a hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások milyen nehéz helyzetben voltak tavaly; arról már nem is beszélek, hogy milyen nehéz helyzetbe kerülnek ebben az évben.

S mindemellett természetesen a munkanélküliség növekedése - ahogy előttem szocialista képviselő asszony is megemlítette - a szociális kiadásokat fogja növelni. Növeli a munkanélküli segélyezettek számát és az erre fordított összeget, továbbá növeli az önkormányzati segélyezettek számát is. Azt gondolom, hogy ezen az állapoton viharos gyorsasággal változtatnunk kell, mert azok a megoldási javaslatok, amelyeket a kormány eddig beterjesztett, alapvetően nem oldották meg ezt a problémát, sőt egyre súlyosabb és nehezebb helyzetbe hozzák azokat, akik ma még dolgoznak, illetve azokat, akik dolgozni akarnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu