DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2005. évi zárszámadását áttekintve meg kell állapítanunk, hogy a költségvetés végrehajtása során a társadalompolitikai prioritások figyelembevételével teljesültek a szociális területre vonatkozó kiadások. Az államháztartási kiadások megoszlását tekintve jelentős részt fordítottunk a jóléti funkciókra, ezen kiadások aránya a GDP 31,7 százalékát tette ki, az előző évi közel 30 százalékhoz képest.

A költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről szóló állami számvevőszéki jelentés megállapítja, hogy bár a dokumentum átláthatósága nem, ám külső és belső összhangja és pontossága folyamatosan javul. A jelentés felhívja a figyelmet arra is, hogy a központi költségvetés 2005. évi pénzforgalmi hiánya kedvezően alakult, mindamellett, hogy ezt egy egyszerinek minősíthető tényező idézte elő. Ez a megállapítás magában hordozza azt a szükségszerűséget, hogy a tartós egyensúlyi állapot megteremtése nem odázható tovább.

Ha az életszínvonalat jelző mutatókat vizsgáljuk, elmondható, hogy miközben a munkanélküliségi ráta emelkedett, eközben a foglalkoztatottak száma némileg nőtt, az átlagkereset meghaladta a korábbi évi növekedést, az infláció pedig 3,6 százalék körül alakult. Mindezek a mutatók sok mindent jeleznek számunkra: egyfelől látható, hogy a foglalkoztatottságon bizony még jócskán van mit javítani, másfelől az elmúlt évek változó jövedelmi viszonyai összességében javították a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők helyzetét.

(16.00)

A jövedelmi egyenlőtlenségek vitathatatlanul csökkentek, bár azt is tudjuk, hogy ennek megvolt az ára.

A jelentés is utal rá, hogy az államháztartás nagy ellátórendszereinek struktúrája 2005-ben is gyakorlatilag változatlan maradt. Azonban ezt ki kell egészíteni azzal, hogy a 2005-ben végbement előkészületek után ma már hatályba léptek bizonyos nagy jelentőségű változások. Érdemi változást jelent többek között a száz lépés program keretében meghirdetett családtámogatási reform. Az átalakítás a gyermekeket nevelő családok igazságosabb támogatását tűzte ki célul és valósította meg. De ebbe a kategóriába tartozik a szociális segély családi alapúvá tétele, amely már a korszerű szociálpolitikai gondolkodásmódon alapulva a család jövedelmi helyzetét nemcsak a jogosultság megállapítása szempontjából, hanem a támogatás összegének megállapításánál is figyelembe veszi. További újdonság a munkába állás ösztönzése terén, hogy fokozatosan megszűnő segéllyel támogatja a visszailleszkedést.

Tudjuk, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek semmi más esélyük sincsen, mint hogy támogatásokból próbáljanak megélni. Az utóbbi évek szegénységcsökkentést célzó programjai éppen azt voltak hivatottak szolgálni, hogy egyre kisebb legyen az ő számuk. Ezért van szükség a foglalkoztatás támogatására, és ezért van szükség jobb és színvonalasabb szociális intézményi ellátásra. Ehhez azonban az kell, hogy az állam bizonyos kiadások, bevételek szerkezetét átalakítsa. Mi, amikor azt terveztük, azt tervezzük, hogy hozzányúlunk a nagy rendszerekhez, fontos kérdésekhez, akkor ezt nem csak költségvetési okból kívánjuk megtenni, mert minden millió, milliárd elköltésekor az a legfontosabb kérdés, hogy mire és milyen hatékonysággal költjük azokat el.

Hangsúlyozom, hogy a családtámogatási rendszert és a hatályos nyugdíjkorrekciós programot, a meglévő nyugdíjakat nem fogják érinteni az egyensúlyteremtéshez szükséges változások, mert nem ezeken kívánunk spórolni. Bár néhány szakértő előszeretettel ajánlja ezt a lehetőséget, úgy látjuk, hogy van más út és mód arra, hogy az egyensúlyt megteremtsük. Ebben nemcsak a kiadások visszafogására van szükség, és főleg nem a gyermekek után járó ellátásokra vagy az idősek biztonságát szolgáló ellátásokra gondolok, hanem a bevételi oldal javítására. Vajon amikor arról beszélnek egyes honfitársaink, hogy mennyien lehetnek közülünk, akik nem is szorulnak rá bizonyos támogatásokra, akkor elgondolkodtak-e már azon, hogy vajon mennyien nem fizetnek adót és járulékot, vagy nem annyit, mint amennyi kívánatos lenne? Hát ezen is változtatni kell.

Az egyik legnagyobb terület, mellyel mindig kiemelten foglalkozunk, a nyugdíjak kérdése. Már csak azért is, mert itt egyszerre jelenik meg a múlt, a jelen és a jövő, a ma és a holnap, mert hiszen ez egyaránt érinti a ma még dolgozókat és a ma már nyugdíjasokat.

Vegyük sorra röviden, hogy mi is történt 2005-ben ezen a téren! A nyugdíjak januárban a törvényi előírások értelmében, amiről ma már nagyon sok szó esett, amiben az infláció és a bérkiáramlás egyformán megjelenik, 6,3 százalékkal növekedtek. Ez az emelés közel 105 milliárd forinttal növelte a kiadásokat. Egyébként ez majdnem 3 millió embert érint. Novemberben évközi kiegészítő és visszamenőleges hatályú emelés történt; ennek mértéke ugyan csak 1 százalék volt, de ez a költségvetésben 18 milliárd forintot jelentett. 2005-ben sor került méltányossági nyugdíjemelésre is ebben a jogkörben; a ténylegesen teljesített kifizetések összege 730 millió forint volt, a megállapítások esetében pedig majdnem 200 millió forint. És 2005-ben tovább folytatódott annak a 13. havi nyugdíjnak a kifizetése, amelyet négyéves részletben terveztünk már eredetileg is, és ezen a címen már háromnegyed résznyi nyugdíj kifizetése történt 2005-ben, ami közel 36 milliárd forinttal emelte meg az idevonatkozó kiadásokat.

De hát nem szabad elhallgatni, hogy az Állami Számvevőszék a társadalombiztosítás rendszerében meglévő ellentmondásokra bizony felhívja a figyelmet. A szerkezeti és finanszírozási problémák mellett számos kérdés vár szabályozásra. Ezt erősíti meg például az a tény, ami ma is elhangzott már, hogy 2005-ben az előrehozott öregségi nyugdíjban 18,3 százaléknyival többen, azaz 132 ezren részesültek az előző évi 112 ezerrel szemben. Ha ez a tendencia így folytatódik, ez egy óriási többletterhet jelent ismételten.

Azért azt is szeretném még elmondani, hogy a 2005. évi társadalompolitikai prioritások közé tartozott még a gyermekeket nevelő családok támogatása, köztük az otthonra vágyó fiatalok lakástámogatásának igazságosabbá tétele is. 2005-ben családi támogatásokra összesen 326 milliárd forintot fizettünk ki, ami 6 százalékkal több az előző évinél. Azt is ki kell emelni, hogy 2005-ben a családi pótlék inflációkövető módon alakult.

Tudnunk kell, hogy a gyes és a gyed vonatkozásában a várakozások ellenére folytatódott az egyébként véleményem szerint kívánatos létszám-átrendeződés, azaz a gyeden lévők száma nőtt, és a gyesen lévők száma csökkent. Ez magyarázza a gyes és a gyed ellentétes tendenciájú előirányzat-teljesülését.

Egy mondatban meg kéne említenem, hogy a szaktárca fejezeténél szereplő családi támogatások, az egyéb szociális ellátások és költségtérítések pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzése kapcsán az ÁSZ megállapította, hogy a támogatások folyósítása és elszámolása abszolút szabályszerűen történt.

Az új lakások építéséhez, vásárlásához, lakások bővítéséhez igénybe vehető és 2005. február 1-jétől felemelt összegű lakásépítési kedvezményre fordított kiadás 39 milliárd forint volt, ami a 2004. évihez képest 16 százalékos növekedés. Ez is elhangzott, de nem árt ismételnünk: a kedvezmény összege egy gyermek esetében 800 ezer forintról 900 ezerre, két gyermeknél 2 millióról 2 millió 400 ezerre, és három gyermeknél 3 millió 200 ezerről 3 millió 800 ezer forintra növekedett. Azonban az újonnan kialakított lakbértámogatás rendszere bizony nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, jelentősen elmaradt a teljesítés a tervezett kiadásoktól, ezért fontosnak érezzük a szabályokat úgy alakítani, hogy az hatékonyabb támogatást jelentsen a bérlakásban élő rászorultak számára.

A helyi önkormányzatokat tekintve az utóbbi években a munkanélküli-ellátásra vonatkozó szabályok változásával nőtt a rendszeres szociális segély jelentősége, az előző évhez képest 2005-ben 13,5 ezerrel több, azaz összesen 160 ezer fő részesült rendszeres szociális segélyben; számukra az év folyamán 31 milliárd, majdnem 32 milliárd forintot folyósítottunk.

Ezzel párhuzamosan egyes hagyományos jövedelempótló segélyezési formáknál a segélyezettek számának évek óta tapasztalható csökkenése 2005-ben is megfigyelhető. Mindemellett felfutóban vannak azok a segélyezési formák, amelyek bevezetésére az utóbbi években került sor. Például 2005-ben majdnem 20 ezer fő részesült normatív ápolási díjban, és ez a szám 15 százalékkal több az előző évihez képest. A normatív lakásfenntartási támogatásban 2005-ben 138 ezren voltak, összesen 8,7 milliárd forint összegben.

Az alapellátás megerősítését szolgáló, 2004-ben újonnan bevezetett normatív támogatásoknak - például a támogatószolgálat vagy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás - 2005-re már érzékelhető hatása volt, mert csaknem 26 ezer főnek házi segítségnyújtásban, míg 5200 fő számára a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás keretében nyújtottak biztonságot.

A tárca a gyermekvédelmi törvényben előírt feladatok megvalósítását pályázati úton nyújtott támogatásokkal segítette. Ezek közül hadd emeljem ki a "Biztos kezdet" programot, valamint a gyermekek átmeneti gondozásának intézményi bővítését, illetve a nagy létszámú gyermekotthonok belső átalakítását vagy a lakásotthonok leépítését.

Végül az áramszolgáltatás kikapcsolásának, valamint a díjhátralék-tartozások újbóli felhalmozódásának megakadályozása érdekében 2005-ben önálló program indult, az úgynevezett előrefizetős fogyasztásmérő készülékek elterjesztése. Ebben az évben a modellkísérleti program keretösszege 150 millió forint volt.

Összefoglalva, a 2005. évi költségvetés előírásai a szociális szféra vonatkozásában megfelelően teljesültek. Ezúton mondok köszönetet az Állami Számvevőszéknek, hogy szakmailag néhány nagyon figyelemre méltó javaslatot is megfogalmazott ezen a területen, amelyeknek a megvalósítását az előttünk álló jogalkotási folyamatban magam is figyelemmel fogom kísérni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(16.10)

Forrás: parlament.hu