FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Rengeteg okos és kevésbé okos vélemény hangzott el eddig a zárszámadással kapcsolatban. Én ezekben mindig azt próbálom keresni, hogy bár a múltról van szó, a jövőre mit üzennek, és a politikai lózungok helyett azt keresem, mit kell tennünk azért, hogy az ország működése, gazdálkodása, a települések működése és az egyének boldogulása jobb legyen.

Az általánosságok helyett egyetlenegy kérdéssel szeretnék foglalkozni, a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alappal. Mindjárt az Állami Számvevőszék álláspontjával kezdem. Az Állami Számvevőszék javaslata a következő: a kormány fontolja meg a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alap további működtetésének indokoltságát. Ezt a kijelentést nem először halljuk, de most elég súlyosan merül fel, és ezt nem lehet szó nélkül hagyni. Azt gondolom, hogy a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alap működése a célját és a mechanizmusát tekintve alapvetően helyes, tehát ennek valamilyen formában feltétlenül meg kell maradnia.

Miért került sor ennek a kialakítására? Azért, mert 1999-ben és 2000-ben az árvizet követően a biztosítók felmondták a biztosításokat a vályogházak esetében, és így a lakosság az öngondoskodás lehetőségével nem tudott élni. Őrült nagy bizonytalanság keletkezett. Erre a helyzetre volt a válasz ez a kártalanítási alap 2003-ban, hiszen egy nagy hiányt pótolt. Úgy látom, hogy pillanatnyilag sincs olyan forma, ami ezt pótolná, ami beléphetne a biztosítók helyére, ezért tartalmát tekintve ezt a megoldást továbbra is alkalmazni kell.

Azt nem vitatom, amit az Állami Számvevőszék leírt, hogy a gyakorlatban hogyan működik ez az alap, és milyen eredményeket hoz a működése, mert az egészen biztosan kifogásolható. Számomra is megdöbbentő - pedig a magam részéről komolyan próbálok ezért a körzetemben is tenni -, hogy országosan mindössze 187 szerződés van jelenleg is, ebből Szolnok megye produkált 38-at, és éppen a zárszámadás tárgyalt időszakában az 5,5 millió forintban tervezett befizetés helyett a lakosság részéről mindössze 1,5 millió forintos befizetés történt. Ez valóban nagy probléma, miként az is nagy probléma, hogy a költségvetési támogatás az alap számára 84,5 millió forint volt, ami biztosítva is lett, de a kiadásokból - ami 90 millió forint volt - mindössze 31 millió forint teljesült. Úgy gondolom, hogy még ez is túlzott, ha figyelembe vesszük, hogy összesen 187 biztosítás lett itt a produktum, és különösen, ha figyelembe vesszük, hogy erre például egy 4 millió forintos könyvvizsgálói díj esik, és a többi tétel is ilyen természetű, a károkra való kifizetés pedig mindössze 200 ezer forint volt.

Tehát jóllehet, igaza van az Állami Számvevőszéknek ebben a tekintetben, de azt gondolom, a formát, a tartalmat mindenképpen tartani kell, és értelmesebbé kell tenni az alap működését. Hogyan teljesíthető ez? Úgy, hogyha erősítjük az emberekben az öngondoskodás szükségességét. Nézzük, hogyan áll ez pillanatnyilag! Az idén ismét komoly árvízveszély volt az Alföldön, ezzel együtt sem jelent meg a biztosítási szándék az ott élő emberekben. Miért nem? Azért, mert az állam ebben az esetben is magas szinten helytállt. Ahol károk keletkeztek, ott a károk jelentős részét kifizeti, erre garanciát vállalt. Többet fizet az állam még azon túl is, amit a biztosítók adnak, és azon túl is, amit a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alap ad.

Már csak az a kérdés, hogy meddig lehet ezt az állapotot fenntartani. Meddig lehet azzal élni, hogy az állam minden esetben segítségére siet a károsultaknak, a veszélyben lévő embereknek? Ha úgy gondoljuk, hogy ezt vég nélkül fenn lehet tartani, akkor most mondom, hogy értelmetlen bármiféle biztosítást kötni akár biztosítótársasággal, akár a kártalanítási alappal.

(19.30)

Ha viszont úgy gondoljuk, hogy igenis szükség van az emberek öngondoskodására, akkor ezt valamilyen formában ki kell jelenteni, és akkor úgy gondolom, hogy jelentős változás fog majd ezen a téren bekövetkezni.

Rengeteg hiányosság van a működést illetően, bár a beszámolóban, a zárszámadásban is szerepel, hogy most megyei szintről lejjebb mentek, és most már biztosítótársaság bevonásával is szeretnék bővíteni a kört. Azt tapasztalom a választókörzetemben, hogy az emberek egy része ma azzal sincs tisztában, hogy az ő biztosítása árvízkárra egyáltalán vonatkozik-e. Tudja, hogy van egy biztosítása, de nem tudja, hogy az vonatkozik-e az árvízre. Azt hiszem, ezt is tudatosítani kell az emberekben, és akkor nő majd a kedv, hogy a kártalanítási alapba beszálljanak.

Még egy érvet szeretnék mondani. Előírás az is, hogy aki a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alapba be akar lépni, annak az embernek produkálnia kell építési engedélyt, fennmaradási engedélyt és mindenféle más, az ingatlannal kapcsolatos engedélyeket. Ilyen követelmény még a biztosítótársaságok esetében sincs, tehát nagyobb követelményeket támaszt az állam ezekkel az emberekkel kapcsolatban. Megnéztem, mondjuk, egy 50-60 éves ház fennmaradási engedélye 20-40 ezer forintba kerül. Vajon tényleg reális-e ezt elvárni ezektől az emberektől? Azt gondolom, nem reális.

Azt tehát nagyon fontosnak tartanám, ha a Wesselényi Miklós Kártalanítási Alap a továbbiakban is fennmaradna. El tudom képzelni, hogy a működését értelmesebbé kell tenni, de hiszem, hogy erre a továbbiakban is tartalmilag szükség van, és remélem, hogy ez a 2007-es költségvetés esetében is meg fog majd jelenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu