DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun m. 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! A törvénytervezet meglehetősen hosszú, igen nagy horderejű területeken kíván szabályozni. Többször elmondtuk - képviselőtársaim is elmondták -, hogy nem folytak le a jogalkotási törvényben előírt egyeztetések a szakmai testületekkel, köztestületi kamarákkal. Ezeket azért mindenképpen újra és újra el kell mondanunk, sajnos nem egyedi, nem kirívó eset a Magyar Országgyűlés történetében, de akkor is tudni kell róla.

Ez a törvény 85 oldal, és egy egész munkanapot kaptak rá a képviselők, hogy a bizottsági vita előtt elolvassák, ha a hétvégéjüket is rászánták, akkor nem egészen 72 órát.

(14.30)

Azt gondolom, ez megint jelzésértékű, hiszen egy hatalmas területet kívánunk szabályozni. Az az érzésünk, hogy a parlamenti vita elsősorban inkább csak feladatunk, kötelességünk, de nem igazán érdekli az előterjesztőt, hogy mit is akarunk mondani.

A törvényjavaslat részeit nézve: két igazán nagy cél van megfogalmazva ebben a törvényben. Az egyik jól láthatóan a gyógyszerkassza hiányának a csökkentése és az erre irányuló szándékok - hogy ezt milyen eszközökkel próbálják elérni, a későbbiekben majd megnézzük -, a másik kimondott cél pedig a gyógyszerellátás biztonságának a fokozása, illetve a területi egyenlőtlenségek felszámolása lenne.

Az igazi problémám az, hogy a kimondott célok és a törvényből kiolvasható célok nincsenek szinkronban. Az első cél, hogy az ott alkalmazott eszközökkel a gyógyszerkassza túlköltését valamilyen módon sikerüljön megfogni és megakadályozni, többé-kevésbé talán teljesül a törvényből. A második cél, hogy a gyógyszerellátás biztonsága, különösen a kistelepüléseken, területeken meglegyen, a törvényben felsorolt eszközökkel véleményem szerint nem érhető el, és a törvényből nem ez a cél olvasható ki. A törvényből egyértelműen az a cél olvasható ki, hogy szeretné a meglévő, jelenlegi, egyébként szabályozott és a világ sok helyén hasonló módon szabályozott gyógyszertári rendszert, struktúrát föllazítani, fölbontani, és ezen belül a tulajdoni viszonyokat megváltoztatni.

A törvényből az is jól látható, hogy a törvényalkotó elképzelései szerint nem egyes személyi joghoz kötött szereplők lesznek a többségi tulajdonosok, hanem láncolatok lesznek, üzleti befektetők fogják fölvásárolni ezt a területet. Egyértelmű a törvényalkotó szándéka, hogy ezt a piacot át akarja adni más szereplőknek, meg akarja vonni a jelenlegi szereplőktől, és más szereplőknek akar benne tulajdont biztosítani. Ennyit elöljáróban.

Nézzük végig a törvényt részeiben! Az I. fejezetben az alapelveket fogalmazza meg. Kilenc alapelvet mond, és nem fogják elhinni, nálam kilenc pipa van az alapelvek mellett. A törvény itt még rendben volna, ezzel még egyet is tudnánk érteni. De amikor elkezdjük olvasni, akkor már vannak kérdőjelek. Az egyik kérdőjel, hogy a gyógyszergyártók vajon miért lesznek érdekeltek abban, hogy hozzájáruljanak a gyógyszerkassza betartásához, és hogy ez mennyiben piackonform eljárás. Persze megcsinálhatjuk, és én értem is az egészet, hiszen néhány éve ezt csináltuk, csak ez nem feltétlenül illik bele az egyébként jónak mondott alapelvekbe.

A másik kérdőjelem a 11. §-nál van, amiről képviselőtársaim már szóltak, és szólni is fognak. Önmagában az, hogy egy számítógépes program segítse az orvos munkáját, helyes és rendjén van. De az már nem helyes, hogy nekem a gép által földobott javaslatot el kell fogadnom, ha viszont nem fogadom el, akkor magyarázzam meg, hogy miért. Hát nem! A számítógép nem tud gyógyítani, soha nem is fog tudni gyógyítani. Tessék ezt újrafogalmazni és újragondolni! És ha a világban van erre példa, akkor az rossz példa, a rossz példát pedig nem muszáj átvenni.

Ha tovább sétálunk előre a törvényjavaslatban, akkor látunk egy részt, amelyik az orvoslátogatókról, illetve a patikalátogatókról szól. Azt gondolom, hogy ez a tevékenység egy kicsit átfordult, és ha általánosabban fogalmazzuk meg, akkor a promóciót próbálja valamilyen módon kordában tartani a törvényjavaslat, illetve a tárca. Ez helyes és érthető, de hogy mennyiben lesz hozzá elegendő eszköz és valóban azt a célt fogja-e elérni, nos ezzel kapcsolatban vannak kétségeim. Eddig több kormányzati ciklusnak nem sikerült ezt a tevékenységet kordában tartania, márpedig a szándék jogos, és meg is kellene csinálni.

Reklám: a reklám esetében történik előrelépés, ugyanakkor azt gondolom, hogy nem feltétlenül elegendő. A legnagyobb bajom itt az a törvénnyel, hogy alapvetően nem a fogyasztót, a beteget védi az indokolatlan gyógyszerfogyasztással szemben, hanem a gyógyszerkasszát védi azoknak a termékeknek a reklámozása és esetleges indokolatlan fogyasztása ellen, amelyekhez a társadalombiztosítás támogatást ad. Ez a rész elfogadható, de ki kellene egészíteni, és tovább kellene menni, hogy az indokolatlan gyógyszerfogyasztás erősítésére miért engedjük az egyébként rendkívül hatékony reklámokat, amelyek az embereket sokszor a saját érdekük ellenére ösztönzik cselekvésre. Ez megfontolandó. A törvény ebből a szempontból nem ment eléggé előre, szerintem ezen a részén még lehetne javítani.

A befogadás rendje: mindig is kulcskérdés volt, hogy ez mennyire átlátható, mennyire a szabályok szerint történik, mennyire transzparens. E tekintetben nem érzem azt, hogy komolyabb előrelépés történt volna a törvényben.

A támogatások kérdése: itt is, különösen a 27. §-ban olyan technikákat sorol fel a törvényalkotó, amelyeket a világból ismerünk, amelyek bizonyos államokban bizonyos körülmények között valóban hozzájárultak a gyógyszerkasza elszálló költségeinek a csökkenéséhez. Ezek jó technikák. Ezek alkalmazásáról viszont el kell mondanunk és tudnunk kell, hogy ez két dologgal fog együtt járni. Az egyik az, hogy a gyártókat önmérsékletre próbálja kényszeríteni, ilyen értelemben valamelyest csökkenti a profitjukat, a másik az, hogy óhatatlanul növelni fogja a lakosság gyógyszerkiadásait. Ez erről szól.

A törvény egészére vonatkozóan van egy elvi problémám is. A fő vonalakat megmondják, de hogy aztán ténylegesen mi történik, ezzel kapcsolatban mindig az van, hogy a részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg. Ez egyébként a törvényekben normálisan is így van, a problémám csupán az, hogy a külön jogszabályokat, végrehajtási rendeleteket, utasításokat még csak jelzésértékben sem kaptuk meg. Hallunk 300 forintos dobozdíjról, de a szóbeszéden kívül írott anyagot még nem kaptam erről. Ki fog fizetni, milyen formában fog fizetni, hogyan fog fizetni? Ez még lóg a levegőben, és a nyolcvanvalahány oldal tüzetes áttanulmányozása után sem találtam meg. Lehet, hogy benne van, de nem találtam meg. Ezért azt gondolom, hogy itt csak egy ráutaló jogszabály van, amit valakik valamikor majd ki fognak dolgozni. Jó lenne, ha a törvényalkotók e Házban láthatnák azt is, hogy mire adnak felhatalmazást, vagy legalábbis azt, hogy milyen irányba akar menni a kormányzat.

A törvényjavaslatnak ezek a részei még többé-kevésbé rendben is volnának. Ahol viszont az igazi problémám van, az a jelenlegi gyógyszertári rendszer és hálózat szétverése. Ezt két ponton teszik meg, két kulcskérdés van hozzá. Az egyik valahol a záró rendelkezések között van, nevezetesen: nem kell az, hogy a tulajdonos személyi joga 51 százalékos legyen. Ha jól láttam, ez nincs is megszabva, csak az, hogy valamilyen arányban tulajdonosnak kell lennie, és mintegy 20 százalékban a döntésekbe majd bevonják.

Arról most ne vitatkozzunk, hogy ez a gazdasági joggal mennyire van összhangban és szinkronban, de általában a tulajdoni arányban születnek a döntések a különböző gazdasági társaságokban. Abban a pillanatban, ahogy az 51 százalékot megszüntetjük, a jelenlegi tulajdonostárs bármikor tőkét emelhet, és perceken belül elveszti többségi tulajdonát a gyógyszerész, és pillanatok alatt egy lánc része lehet. Azt pedig tudjuk, hogy egy magánszemély tőkeereje a gyógyszergyártók, gyógyszerforgalmazók tőkeerejéhez képest csepp a tengerben. Az éhségüket pedig pontosan ismerjük.

A másik ilyen terület a személyi jog kiadásának a kérdése, a patikaalapítás egyik feltételének a kiadása. Itt több ponton is támadás éri: egyrészt elveszik attól a szervezettől, ahol jelenleg van, másrészt pedig megszüntetik a Gyógyszerész Kamara köztestületi funkcióját. Összehangolt, módszeres támadás! Politikai szándék, politikai döntés, semmi köze nincs ahhoz, hogy a kistelepüléseken lesz-e patika vagy nem lesz. E peremfeltételek mellett is meg lehetne oldani, hogy a kistelepüléseken legyen patika, és meg lehetne oldani azt is, hogy a nagyvárosokban, ahol szükséges, az új városrészekben legyen patika.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emiatt nem lehet ezt a törvényt támogatni. Szétver egy jó rendszert.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu