DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 12 napos dicsőséges októberi forradalmunk legszörnyűbb napjára, a "véres csütörtökre" emlékezünk ma, 50. évfordulóján. A kegyetlen vérengzés hiteles történetét, tetteseit és felelőseit a mai napig nem ismerjük, és sajnos azt kell megállapítanunk, hogy a rendszerváltás 16 éve ezzel is adós maradt.

1956. október 25-én, a kijárási tilalom feloldása után az emberek ellepték az utcákat. Késő délelőtt az Astoriától egyre nagyobb tüntető tömeg indult a Parlamenthez, tiltakozva a felkelők lefasisztázása, megbélyegzése ellen, követelve Gerő Ernő lemondását. Sokan magyar zászlókkal fellobogózott szovjet harckocsikon érkeztek - és kis idő elteltével gyilkos sortűz zúdult rájuk. A vérengzés közel száz halálos és több száz sebesült áldozatot követelt. Budapesten ez volt a legtöbb áldozatot követelő sortűz. Ma már tudjuk, kedves képviselőtársaim, hogy az 50 évvel ezelőtti Kossuth téri tüntetők provokáció áldozatai lettek.

És tegnapelőtt is történt provokáció. Megalázták a nemzetet, megalázták az ünnepet, amikor a vendég állam- és kormányfők biztonságára hivatkozva az ünnepből kirekesztették a népet, amikor az előkészületekből kiolvashatóan a rendőrséget kíméletlen erőszakra, egész napos harcra készítették fel az októbert megünnepelni szándékozók ellen, párját ritkítóan nagy létszámban és soha nem látott - és Európában soha nem használt - fegyverzettel. És egy ilyen esemény nem történhet véletlenül. Ezt előre, részletesen meg kellett tervezni és szervezni, miközben a tüntetők elsöprő többsége mindössze ünnepelni akart, emelkedett szívvel, és ebben a rendőrség akadályozta meg őket.

Mert a rendőrségnek éppen az ünnep üzenetét, emelkedettségét kellett volna szolgálnia! Békét teremteni, s nem pedig ilyen szörnyű erőszakot alkalmazni a békésen sétáló családokkal, kisgyermekét kocsiban toló édesanyával, lelki békét és vigaszt nyújtani képes pappal vagy a hírünket a nagyvilágba elvivő turistákkal szemben. De a rendőrség semmilyen jogalapot nem tud felmutatni azok ellen, akik kétszázezren, a főváros legnagyobb, előre bejelentett, a hatóságokkal minden részletében tisztázott rendezvényén, a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt közös nagygyűlésén vettek részt, s akik onnan békében szerettek volna hazatérni. Ha a rendőrség a rend fenntartásával és nem a randalírozóknak a békés nagygyűlésen részt vevők közé szorításával lett volna elfoglalva, akkor nem történt volna baj.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem bonyolult ez az egész történet, ha madártávlatból nézzük. Szeptember 17-e óta egy becsapott nemzet igazságérzete tiltakozik egyre hevesebben az ellen, amit vele szemben elkövettek. A nagy többség tiltakozásában is józan, békepárti, de sajnos van egy maroknyi kisebbség, amely mindezt csak balhénak tekinti, és sajnos van egy olyan miniszterelnök is, aki mindezt csakis és kizárólag az ellenzék nyakába akarja varrni. Pedig az ellenzék erről semmit nem tehet.

Ideje lenne végre észbe kapni, nehogy késő legyen! Mert lehet itt a Házban adócsökkentést törvénybe iktatni, majd pár hónapra rá azt új adókkal felrúgni, és lehet azt mondani: a jólét már olyan nagy, hogy minket irigyel a fél nyugati világ, és lehet azt mondani, hogy nem fog fájni, és lehet megrokkantó terheket a nép nyakába varrni, de néha bele kell nézni a tükörbe is.

Sőt, ettől még van rosszabb is: időnként haza is kell menni, és ilyenkor meg kell kérdezni a választópolgárokat, hogyan érzik magukat. Hogy vannak? Erre szavaztak? Erre hatalmazták fel önöket a tavaszi országgyűlési választásokon? Vajon mit mondanak a választók önöknek? Azt, hogy minden rendben van?

Mit gondolnak? Meddig lehet még kábítani a népet? (Arató Gergely: Azt fogják mondani a választóim, hogy mennyire örülnek, hogy felforgattátok a várost.)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu