DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon rövid megjegyzésem lenne arra, amit most a képviselőtársam mondott.

Az egészségügyi rendszernek - gondolom, ebben egyetértünk - a legköltségérzékenyebb tényezője az orvos. Az orvos költi el a tolla hegyén a pénzeket, nem a gazdasági igazgató, mint sokszor gondoljuk, meg nem a bürokrata meg az adminisztrátor; az orvos, amikor vizsgálatot indukál, receptet ír, ezt elrendel, azt elrendel, tehát a legköltségérzékenyebb tényezője a rendszernek - de olyan helyzetbe kell hozni, hogy költséghatékonyan tudjon dolgozni. Ahogy hallottuk itt Kálmán barátomnak a felszólalásában, a költséghatékonyság a gyógyításban is hatékonyságot jelent, tehát mi úgy gondoljuk, hogy egy törvénynek, egy jogi szabályozásnak olyan kereteket kell teremteni az orvos munkájához, működéséhez, amiben az orvos a judíciumánál fogva tenni tudja a dolgát, mint költségérzékeny tényező a szabályozás keretei között költséghatékonnyá válik, és ez maga a gazdasági racionalitás.

(14.00)

Tehát mi ebből a törvényből ezt hiányoljuk. Mi úgy látjuk, hogy ez az orvost inkább gúzsba köti, számítógéppel támogatja, megmondja neki, hogy a legolcsóbbat kell felírni. Aki a szakmában dolgozik, ezen már önmagában el van képedve, mert hatóanyagokról beszélünk. Hát egy gyógyszerben nem a hatóanyag van csak, hanem mindenféle más anyagok, vivőanyagok, kiszerelés... Itt az egyenértékűségről van szó, ami, tudjuk, egy messze bonyolultabb fogalom! Tehát úgy látjuk, ez a törvénytervezet gátolja az orvost abban, hogy hatékonyan, költséghatékonyan, gazdasági racionalitással tudja tenni a dolgát. Ezért apellálunk a törvénytervezet elfogadása ellen, többek között persze. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu