BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én Hoffmann Rózsa szavaira szeretnék reagálni, mert annyira szépen beszélt a kiszámíthatóságról, a biztonságról, az igazságosságról, hogy ez engem mélyen érintett és elgondolkoztatott. Ezek szerintem is fontos követelmények. Jó lenne, ha ez a Ház hosszú időre szóló törvényeket tudna alkotni. (Ékes József: Ez az! Pontosan ez az!). Ezért én például aggodalommal vegyes érzésekkel hallom, amikor egyre-másra annak a híre jön, hogy most itt lázasan dolgozik a tárca egy radikálisabb nyugdíjreformon - kilencéves a nyugdíjreformunk. Nem gondolom, hogy annyi minden változott, hogy félre kellene tenni a régi reformot és egy újat csinálni.

De nemcsak ezt akartam mondani, hanem a biztonsággal, illetve a kiszámíthatósággal kapcsolatban a képviselőtársaimat emlékeztetni arra, hogy rettentő kicsi a mozgástér. Ha egy kassza deficites, és nem akarja, nem teheti az ember, hogy a már nyugdíjasok ellátását kurtítja, ugye ezt nem tehetjük, mert ez sértené a jogbiztonságot is, akkor mindegyik kormánynak az az egyetlen eszköze és mozgástere marad, és ennek tanúi voltunk a kilencvenes évek elejétől sorozatosan, az a pici kis mozgástér, hogy az újonnan érkezőkre vonatkozó szabályokat szigorítjuk most mi, korábban az MDF-kormány, több menetben a kilencvenes években ez megtörtént. Ennek lett az a következménye, hogy ilyen ciklikusan hol jól lehetett járni, hol éppen rosszul, ami beletorkollott egy korrekciós csomagba.

Én azért szóltam az előbb az előrehozott nyugdíj szabályai mellett, mert nem szeretném, ha ezen az elemen keresztül is egy ilyen újabb, túl alacsony nyugdíjú nyugdíjas-generációt készítenénk mi magunk elő.

Forrás: parlament.hu