KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Répássy Képviselő Úr! Már-már azt hittem, megfosztanak attól az örömtől, hogy első hozzászólásomat vita feltételeinek megléte mellett tudom megtenni, hiszen kétperces hozzászólásaikkal felhasználták azt az időt, hogy a soron következők szólni tudjanak. De örömmel vettem azt az ígéretét, hogy reagálni fognak holnap, bár én felajánlom azt a lehetőséget is, hogy a hozzászólásom elhangzása után a folyosón bármilyen időkeretben reagálni tud majd rá. (Derültség.)

Költségvetési hozzászólásomnak különös aktualitást éppen az ad, hogy ma volt a magyar-román közös kormányülés, ahol különböző megállapodásokat kötöttek. Az én költségvetési hozzászólásom is ehhez igazodik, vagy pontosan ebben a témakörben kíván valamilyen módon vitát folytatni a másik oldallal. Én szeretném úgy megközelíteni a nemzetpolitikára fordítandó költségvetési források kérdését, ami kicsit eltérő attól, ahogyan eddig megszoktuk. (Dr. Répássy Róbert felmegy az elnöki emelvényre.)

Vonatkoztassunk el attól a sztenderd kérdéstől, hogy mennyit költ a kormány a következő évben a határon túli magyarokra. A mai Magyarország leghátrányosabb helyzetű régiói, kistérségei az ország északkeleti, keleti határai mentén fekszenek. Ahogyan ma hallottuk, mintegy négymillió ember él a határ két oldalán. Ezek többnyire történelmi okokból szétszakított megyék darabjaiban kevésbé életképes térségei. A határ túloldalán ugyanez a helyzet.

Elnök úr, itt van még Répássy képviselő úr?

Forrás: parlament.hu