DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megfogadom képviselő asszony intelmeit, hangsúlyozni fogom, és most hangsúlyozom is, hogy nem a változtatások ellen vagyunk, és megpróbálok nem szlogenekben fogalmazni, hanem ahogy mi látjuk a 2007. évi költségvetést, és a 2007. évi egészségüggyel kapcsolatos kondíciókra szeretnék néhány dolog kapcsán konstruktív szándékkal rávilágítani.

Először is meg kell jegyeznem, hogy egy modellválságot látunk az egész, úgynevezett egészségügyi reform mögött. Nincs igazán eldöntve, hogy milyen modellt akar az ország az egészségügyben, úgy tűnik, a kormányzat nem is törekszik ennek az eldöntésére, alapvető kérdéseket nyitva hagy. Nem tudjuk, hogy most állami egészségügy, biztosítási egészségügy, magánegészségügy vagy ezeknek valamiféle kevert rendszere fog Magyarországon létrejönni. Úgy tűnik, hogy a kétségek a szakmapolitikusok, egészségpolitikusok számára egyre aggasztóbbak.

Csak egy példát mondok önöknek: látjuk a 2007. évi költségvetési tervezetben az irányított betegellátás megjelenését néven nevezve. Arról volt szó, hogy irányított betegellátás nem lesz, meg egyébként nincs is, hiszen az irányított betegellátás szervezőinek ma nincs érvényes szerződésük a társadalombiztosítással, az egészségbiztosítással. Tehát olyan elemek jelennek meg lopakodó módon ebben a költségvetési törvénytervezetben, amelyek alapvető rendszerkérdéseket és alapvető modellkérdéseket vetnek fel, és arra utalnak, hogy egy nagyon nagy válság van a modellek területén és az egyes egészségügyi reform koncepciójának a megalapozása terén.

Mi azt látjuk ebben a 2007. évi költségvetési törvénytervezetben, hogy nem a jelenlegi reális népegészségügyi helyzetre alapoz. Hiányoljuk például azt, hogy amikor a finanszírozásbeli, strukturális kérdésekhez nyúl vagy azzal foglalkozik, azokat számszerűsíti, nem utal arra, hogy egy egészségügyi reformtervnek a népegészségügyi regionális bázison kell építkeznie. Tehát arról van szó, hogy meg kell határozni regionálisan a népegészségügyi trendeket, megbetegedési, halálozási trendeket, születéskor várható átlagos élettartamot, csecsemőhalandóságot, mert nagyon nagy különbségek vannak az országon belül, és ehhez kell tervezni a kapacitásokat, a struktúrát és a finanszírozást is.

(15.30)

Ennek nyomát sem látjuk. Az egész program, és így a programra mintegy ráépülő 2007. éves költségvetési tervezés nélkülözi, kihagyja, figyelmen kívül hagyja a népegészségügyi megalapozottságot. Ezt igen nagy bajnak tartjuk, és ez azt jelenti, hogy hosszú távon ez az egész program kiszámíthatatlan. Még ha a 2007. évi költségvetés megszületik, és azt valamilyen módon abszolváljuk is, ha azt a nyomorúságot, amit okoz, valamilyen módon túléljük, akkor sem látjuk, hogy hogy lesz ennek folytatása, a továbbiakban milyen modellt követ az ország, egyáltalán hol a népegészségügyi megalapozottság ebben a folyamatban.

Bizonytalanság van, tervezhetetlenség van, rohanás van, kapkodás van, minden törvénytervezet sürgősséggel kerül elénk, és ami a legnagyobb probléma, hogy amikor olvassuk a 2007. évi költségvetést, akkor azok a számok szerepelnek benne, amelyek a jelenlegi törvénytervezetek kapcsán mintegy kalkulálhatók, számíthatók, de ezek a törvények még nem születtek meg, ezeket még nem szavazta meg a parlament. Mondhatnám azt is, hogy többen sértve érezzük magunkat. Nem tudom, miért ülünk itt, hogyha egy olyan költségvetési törvényt fogunk jóváhagyni, amelynek az irányszámai azokra a számokra alapozódnak, amelyek a most benyújtott, sürgősséggel tárgyalt - mindent sürgősséggel tárgyalunk - törvénytervezetekben még nem is születtek meg, nem lett törvény belőlük.

Tehát az egészet megalapozatlannak látjuk, és ez főleg a bevételi oldalnak a megalapozatlanságát jelenti nekünk. Nem tudjuk, hogy milyen bátorsággal, milyen alapon kalkulál a törvény-előkészítő azokkal a számokkal, amelyek még meg sem született jogszabályokból származtathatók. Tehát inkoordináció van, és ennek következtében nagyon nagy a bizonytalanság - ezt egyébként az Állami Számvevőszék is felemlegeti.

Látunk olyan társadalmi-gazdasági folyamatokat is, amelyek a tervezéskor mintegy nem lettek számításba véve, például a tragikus demográfiai trendeket látjuk. Valaki utalt már itt arra, hogy a Ratkó-korszak kapcsán, illetve időszakában születettek idős emberré váltak, ezeknek az egészségüggyel szembeni igénye, szükséglete egyre nagyobb, tömegesen jelentkezik - ez nincs bekalkulálva ebbe. Ilyen a munkanélküliség, félmillió embernek a munkanélkülisége, és aki munkanélküli néhány évig, az beteg lesz, ezt jobb, hogyha mindenki tudja, az megjelenik az egészségügyi intézetekben. De megemlíthetem a tömeges frusztrációt, az egzisztenciális gondokat, az egzisztenciális bizonytalanságot, amely először mindig lelki, pszichés, majd pszichoszomatikus, lelki-testi betegségek formájában jelenik meg nálunk, és általában elmondható, hogy ez a jelenlegi helyzet a humán erőforrásnak, a humán tőkevagyonnak az állapotát, kondícióját rontja, ami pedig a gazdasági prosperitás alaptényezője, a fenntarthatóság alapvető eleme, mármint a gazdasági fejlődés fenntarthatóságának.

Azt is látjuk, hogy egyre több, öngondoskodásra képtelen ember van az országban, miközben a törvénytervezet és az egészségügyi törvénykezés mintegy az öngondoskodás erősítésére és erősödésére alapoz. Itt egy sajátos ellentmondást látunk, amit nem lehetne figyelmen kívül hagyni. És akkor még folytathatnám tovább: tandíj bevezetése, az oktatáshoz való hozzáférés esélye, a felemelkedés útjának a megnehezülése vagy - egyesek szerint, akik radikálisabban fogalmaznak - elzárása, ez a népegészségügyi átcsatolásokon keresztül mind-mind az egészségügynek a terhelését növeli. Nem folytatom tovább a sort. A lényeg az, hogy sem a társadalmi trendek, sem más szempontok nincsenek figyelembe véve - itt a modellválságra utalok elsősorban - a költségvetés tervezésekor.

Mi azt látjuk, hogy a 2007. évi költségvetés leépítést, strukturális csonkítást jelent. Éppen most kaptam a híreket a kormányszóvivői tájékoztatóról: most már nem 48 kiemelt kórház, hanem 31 kiemelt kórház lesz, viszont örömmel találtam ott a nyírségi kórházat, és gratulálok is a pénzügyminiszter úrnak; ő az egyetlen, aki népegészségügyi adatokra hivatkozva belobbizta a saját területén lévő kórházat a 31 kiemelt kórház közé (Taps az ellenzéki képviselők soraiban. - Font Sándor: Szégyen! Szégyen! - Kovács Tibor: Nem is az ő körzete!), és ezért gratulálok is. Mert bár a mi miniszterünk tette volna, hogy népegészségügyileg alapozza meg azt a 31-es kört, amely a struktúrában majd szerepel, és nem körzőt szúrnak a kórházba, és 50 kilométeres kört rajzolnak, és azt mondják, hogy 50 kilométeren belül mindenki eléri az aktív ágyat; de az az 50 kilométer más ám az autópályán - ott, mondjuk, 20 perc -, mint mondjuk Zirc környékén egy téli időszakban, amikor ez lehet 5-6 óra is. (Közbeszólás a Fidesz-frakció soraiból.) Tehát ilyen mérnöki eszközökkel, körzővel, vonalzóval készül az új struktúra, hallom, hogy holnap bekerül a parlament elé, természetesen sürgős tárgyalási igénnyel, amiből megint őrült kapkodás és egy ilyen hatalmas léptékű változás szakmai előkészítésének teljes negligálása lesz.

Forráskivonás van, hiába mondják itt a rózsaszín ködöt eregetők, hogy ennyi meg annyi pénz lesz, mindenhol forráshiány van az egészségügyben, nominálisan is kevesebb a pénz mindenhol, akár a társadalombiztosítás, az egészségbiztosítás alapjának a kiadásait, akár a gyógyító-megelőző szolgáltatásokat vagy a mentőszolgálattól, az ÁNTSZ-től elvont pénzeket nézem - és itt is sorolhatnám tovább a sort. A Vöröskeresztnél majdnem 50 százalékos az elvonás - ki fogja majd akkor a véradásszervezést csinálni ebben az országban? De a hivatásrendi köztestületeknél, a kamaráknál is, épp néztem, hogy az Orvosi Kamara, a Gyógyszerész Kamara a 2006. évi összegnek az 5 százalékát kapja, 95 százalékot vonnak el tőle. Ez példátlan! Nem akarom a számokat mondani, mert azt úgyis jobban tudják az előterjesztők, csak másról beszélnek, amit nem értek pontosan, hogy miért teszik.

Az ÁNTSZ-től 1400, több mint 1400 főt vonnak el, 20 százalékkal csökkentik a költségvetését. Pont azon a területen történik ez, ahol Magyarország európai színvonalon teszi a dolgát: járványügy, védőoltások.

Mi úgy látjuk, hogy az egészségügy szempontjából megalapozatlan a 2007. évi költségvetés, és azt kell mondjam, hogy ezt nem tudjuk elfogadni, és azt sem tudjuk elfogadni, hogy egy alkotmányos demokráciában nincs mód ennek a betegek életét, gyógyulási esélyhez való hozzáférését kockáztató költségvetési törvénynek a megállítására. Szívem szerint azt mondanám, hogy állj, ne tovább, mert ha ez a rombolás folytatódik, ennek szörnyű társadalmi kárai lesznek. És ez nem demagógia, szeretném hangoztatni. Ma legalább öt telefont kaptam a betegektől, miközben itt ültem, hogy hova menjenek, hogy mehetnek, mint mehetnek, meg keresgélik neki a gyógyszert a kórházban, meg nem folytatják a kemoterápiáját. Mi lesz, hogyha még ez is hozzájön, ez a 2007. évi megszorítás? Nagyon súlyos, nehéz helyzetet látunk. (Bernáth Ildikó: Népirtás!)

Tehát nagyon nagy tisztelettel kérem a törvényhozókat, hogy az egészségügy kérdéseit különös gonddal tekintsék át. Ilyen léptékű strukturális és finanszírozásbeli megnyomorítás ebben az ágazatban még nem történt, és megértve azt - és ezzel fejezem be -, hogy szándékok vannak az egészségüggyel, hiszen azért látjuk az egyenes vonalat a több-biztosítós rendszerig, az egészségbiztosítás pénzalapja privatizációjáig, lesoványítjuk azt a bizonyos kecskét, aztán kimérjük konszolidált állapotban úgymond majd a magánszektornak. Ez nem perspektívája a mai egészségügynek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu