PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nézetem szerint egy költségvetés tárgyalásánál, főként annak általános vitájában nem a számoknak, hanem sokkal inkább alapvető értékelési szempontoknak kell nagyobb szerepet kapniuk. Aztán majd persze a részletes vitában a számoké lesz a főszerep.

A jövő évi költségvetést én három szempont alapján értékelem. Ez a három szempont a következő. Az egyik: mi a költségvetés politikai üzenete, valójában mi van a számok mögött? A másik: hogyan viszonyul a különböző, már megkezdett, meglévő társadalmi, gazdasági, pénzügyi, közösségi folyamatokhoz, valójában milyen a költségvetés folyamatszabályozó szerepe? A harmadik: a költségvetés milyen viszonyban van a realitásokkal, a valósággal? Nézzük, hogy ez a három szempont hogyan is érvényesül az előttünk lévő dokumentumban.

A jövő évi költségvetés politikai üzenete kettős, egyrészről szól kifelé az Európai Uniónak, azt mutatja be, hogy a jövő évi tervek megfelelnek a számukra tett ígéreteinknek, szavatartó költségvetés, javul a költségvetés egyensúlya, jelentősen csökkennek az állami kiadások, a gazdaság stabil állami pénzügyi alapokon erősödhet tovább. A költségvetés befelé szóló politikai üzenete az, hogy a költségvetés nem egy diadalmenet, nem annak egy nagy állomása lesz; leszámol korábbi struktúrákkal, azt is lehet mondani, hogy olykor-olykor vágyainkkal is le kell számolnunk. Mindenkitől elvár valamilyen szintű hozzájárulást a közös céljaink megvalósításához. Nos, ez a politikai üzenete a költségvetésnek.

A folyamatszabályozó jellegét tekintve a már korábban elindult folyamatokat felerősíti vagy gyengíti. A kormány folyamatban lévő és tervezett reformlépéseiről van szó a közigazgatásban, az oktatásban, a szociális szférában, az egészségügy területén vagy éppen a pénzügyi területen. A költségvetés a maga számsoraival, támogatási formáival, finanszírozásával vagy támogat, vagy pedig egy kevéssé megszorítást alkalmaz. A kisebb, költségtakarékosabb szolgáltató állam létrehozása a célja. Az állam a legnagyobb munkaadó ma Magyarországon, ezért úgy is kell hogy gondolkozzon: munkáltatói fejjel. Miközben munkát ad, megköveteli a teljesítményt, a minőséget a munkavégzés során. Tudjuk jól, hogy a költségvetésben megjelenő új elemek bevezetése, új folyamatok elindítása komoly érdeksérelmekkel jár. Az érintett rétegek sérelmeit meglovagolva természetesen jó politikai terepet jelentenek a parlament ellenzéki pártjai számára, politikai tőkét lehet kovácsolni belőle.

Nos, a politikai üzenet és a folyamatszabályozás után pedig nézzük meg azt, hogy mi a viszonya a költségvetésnek a realitáshoz, a valósághoz. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy igaz alapokra épül-e a költségvetés. Tisztelt képviselőtársaim, erre a kérdésre nyugodtan, őszintén és határozottan felelhetünk úgy, hogy igen. A kormánynak volt bátorsága ahhoz, hogy feltárja a tényleges és sajnos nem éppen üdvözítő helyzetet, és ezt letegye az Országgyűlés és az Európai Unió asztalára. A költségvetés alapját a konvergenciaprogram adja, amelyet az Európai Unió éles szemű, vájt fülű szakemberei és politikusai is elfogadtak. A megerősítés megvan tehát arról, hogy jó az az irány, amit most elkezdünk, és ami a költségvetésben szerepel.

Ezeket a pontokat lehet tehát figyelembe venni egy költségvetés általános vitája során, amikor értékelünk. Magam az önkormányzati bizottság tagjaként és önkormányzati képviselőként is fontosnak tartom szólni arról, hogy ez a három szempont hogyan érvényesül, hogyan jelenik meg az önkormányzati szférában. Ami a költségvetés politikai üzenetét jelenti az önkormányzatok számára, annak az a lényege, hogy az igencsak egyedülállóan szétaprózott önkormányzati rendszer működését a költségvetés megpróbálja az együttműködés irányába terelni. Teszi ezt úgy, hogy tiszteletben tartja az önkormányzást, az önkormányzatiságot, tehát a saját ügyeinkben való döntési jogot. Viszont - amiről korábban már volt szó - abból a zsákutcából próbál kiutat mutatni, ami a korábbi törvényhozás során nem sikerült, hogy a kistelepülések számára a kistérségi együttműködést jogilag szabályozzuk. Ezért ezt a lépést most a költségvetésnek kell pótolnia. Szeretném jelezni, hogy valójában nem a szétaprózottsággal, hanem annak a hatékonyságával van igazából gondunk.

Ez a szabályozás nagyon felelős magatartást és gondolkodást vár el mindenkitől, az újonnan vagy az éppen újra megválasztott polgármesterektől, képviselő-testületektől egyaránt. Azt igényli tőlük, hogy megfelelő egyeztetéssel és párbeszéddel alakítsák ki azokat a döntéseket, amelyek a kistérség területén egy-egy feladat ellátására, közös munkára késztetik őket.

S természetesen mint fővárosi képviselő azt kell mondjam, hogy a főváros számára is van üzenete a költségvetésnek. Azt üzeni, hogy a 2007. évi költségvetés igen komolyan foglalkozik a fővárossal, a főváros közlekedésével és fejlesztéseivel, hiszen azok a sorok, azok a támogatások, amelyek benne vannak, és amelyek megadják a lehetőséget az európai uniós forrásokhoz való hozzájutásra, biztosítják azt, hogy a 4-es metró felépüljön, az M0-s körgyűrű körbemenjen a város körül, hogy az 1-es és a 3-as villamos elkészüljön, vagy éppen azt, hogy a Kis-Duna soroksári ága ne egy holt terület legyen, hanem mindenki számára a szabadidő eltöltésének igen kellemes területét adja.

Azok az elvek, amelyeket felsoroltam, azt bizonyítják, hogy a költségvetés valós alapokra épül, megfelelő politikai és társadalmi üzeneteket fogalmaz meg. Az önkormányzatiság számára az együttműködést üzeni, a főváros számára pedig egy fejlesztésorientált költségvetéssel van dolgunk. Én ezért támogatom, és képviselőtársaimat is arra kérem, hogy támogassák az előttünk lévő költségvetési javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu