CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita közben több ellenzéki képviselő úr felvetette, hogy nekem nincsen jogom kétségbe vonni a képviselői véleménynyilvánítás jogát. Én azt gondolom, hogy nincsen. Természetesen nincs jogom, sőt tisztelnem kell a patkó bármely oldalán hozzászóló képviselőket nemcsak személyükben, hanem a véleményüket is. De gondolom, ezt cserébe önök is elfogadják, hogy akár képviselőként, akár államtitkárként nekem is jogom van a véleményemet elmondani ugyanabban a kérdésben.

Általában azt a magatartást szoktam tanúsítani itt a Házban - akik szokásos vitapartnerek, talán igazolják -, hogy amilyen mértékben megtámadnak, abban a mértékben válaszolok ezekre a támadásokra. Ha egy kormányt olyan intézkedések megtételével gyanúsítanak, amit nem akar megtenni, ha olyan feltételezéseket szórnak a fejére, amelyeknek nincs alapja, akkor a kormány kénytelen eléggé határozottan jelezni, hogy ez nem így van, és azoknak a képviselőknek kénytelen akár hatszor is visszaszólni, akik rendre nem akarják megérteni, hogy a kormány benyújtott törvényjavaslata nem arról szól, ami itt elhangzott jó néhány véleményben. Talán a Házszabály és az elemi tisztesség megengedi, hogy ezt ne tekintse senki szemtelenkedésnek, hanem tekintse egy képviselő vagy egy államtitkár természetes jogának.

Annyira ki tud fordulni a dolog a Házban a politika útvesztője miatt és a politikai elvakultságok miatt, hogy ha valaki követte ezt a három és fél órás vitát, akkor azt vehette észre, hogy a nyugdíjas azért szólt többször is hozzá a témában, hogy támadjon olyan kormányzati javaslatot, amely a nyugdíjkassza stabilitását szolgálná. Hát azért van ebben valami sajátos érdekesség! Vagy hogy a munkásember, aki a munkásokat képviseli, olyan állások megtartásához ragaszkodik, amelyek egészségkárosító hatásúak. (Kontur Pál: Ez nem igaz! Nem igaz! - Babák Mihály: Ez így nem hangzott el! - Kontur Pál: Nem igaz!) Hát ebben is van valami sajátosság! Azt gondolom, a politikának nem kellene ennyire eltorzulnia, és egy kicsit távolabbról, kicsit higgadtabban kellene megnézni egy javaslatot, nem feltétlenül egy politikai elvakultság mentén.

Azt mondja néhány képviselőtársunk, elsősorban ellenzéki oldalról, hogy a kormány veszélyeztet munkahelyeket a javaslatával. Visszakérdeznék: milyen veszélyeztetésről beszélnek? Szó sincs veszélyeztetésről! Egyébként meg milyen munkahelyeket? Egészségkárosító munkahelyeket kell mindannyiunknak közösen, minél kisebb számra visszaszorítani, és olyan helyzetet teremteni, hogy ne legyen természetes, hogy folyamatosan egészségkárosító hatásoknak vannak kitéve emberek 150 ezres nagyságrendben ebben az országban. Önök ezt szeretnék fenntartani? Hát nem gondolom! Nem is feltételezem. Legfeljebb csak azt mondják, hogy ez az eszköz nem biztos, hogy alkalmas rá, hanem talán egy más eszköz lenne erre alkalmas. Csak a talán más eszközről ebben a három és fél órában egy árva hang nem hangzott el. Örültem volna, ha legalább valami alternatív megoldást javasolnak.

Babák képviselő úr azt állítja többször is, hogy 2007-től a kormány ki akar vonulni a korkedvezményes nyugdíjrendszerből. Babák képviselő úr, ismételten el kell mondanom önnek, hogy vagy nem olvasta, vagy ha olvasta, nem érti, vagy ha érti, akkor szándékosan torzít, mert 2007-től a leírt javaslat alapján, de a másik törvényjavaslat alapján sem akar a kormány a korkedvezményes rendszer finanszírozásából kivonulni. Egy árva ilyen javaslat nem hangzott el sem szóban, sem írásban, sem a most tárgyalt törvényjavaslatban, sem a másik törvényben, amely a Ház asztalán van. Babák képviselő úrtól azt kérem, hogy vagy olvassa el, vagy értse meg, vagy szándékosan ne ferdítsen itt a Házban; hasonlóképpen szeretném kérni Csampa Zsoltot, Aszódi Pált és másokat, akik olyanokat állítottak, aminek semmi köze nincs a törvényjavaslathoz. Csampa Zsolt itt több percben a rendelkezésre álló időben hosszasan elmélkedett a fegyveres szervek szolgálati nyugdíjáról.

Kedves Képviselőtársaim! Kedves Tévénézők, Rádióhallgatók! Ez a törvényjavaslat nem szól a szolgálati nyugdíjról, nem kell riogatni sem a rendőröket, sem a katonákat, sem más fegyveres testületben dolgozókat azzal, hogy az ő nyugdíjjogosultságukat bármilyen törvényjavaslat érintené, mert nincs ilyen javaslat az asztalon. Nagyon türelmes volt a Ház elnöke, hogy nem kérte a képviselő urat, hogy térjen a tárgyra. Hasonlóképpen Aszódi Pál is állított olyat, hogy mi valakiktől valamit el akarnánk venni. Nem tudom, megértette-e a képviselő úr, még egyszer elmondom: ez a törvényjavaslat arról szól, hogy ne szűnjön meg a korkedvezményes rendszer. Nem elvenni akarunk, hanem fenntartani egy korkedvezményes rendszert. Azért ez egy nagyon nagy különbség.

Felvetődött a nyugdíjkassza hiányának oka. Nem mennék bele, egy közbenső hozzászólásban elmondtam, időkímélés miatt nem ismételném. De azért a magánnyugdíjpénztárra szeretnék még visszatérni, mert látom, ugyanazt a táblázatot, grafikont adták körbe egymásnak, hogy mindig valaki felnyújthassa és bemutathassa, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjkasszából mennyi az, amennyi a kötelező magán-nyugdíjbiztosító pénztáraknál van jelenleg. Arra szeretném azért felhívni a figyelmet, kedves képviselőtársaim, hogy amikor ez a pillére, lába a nyugdíjrendszernek '97-ben kialakult, akkor volt egy időszak, amikor az emberek szabadon dönthettek, hogy ezt választják vagy nem választják. Döntöttek és választották ezt a rendszert. Az új belépők számára nem volt meg a választás lehetősége, de a jelenlegi magánnyugdíjpénztár-tagok, akik a kötelezőt fizetik, döntő többségében azok, akik választották ezt a pillérét a nyugdíjrendszernek, ők nyugdíjat is fognak kapni ebből a pénzből. Sőt örökölhető nyugdíjat raknak oda, tehát nem szűnik meg számukra ez a nyugdíjlehetőség. Ezt hiánynak nevezni úgy önmagában, mondjuk úgy, hogy finom csúsztatás, és akkor nem is durván jellemeztem ezt a megszólalást.

Kérdezték a vitában többen, hogy miért nem lehetett a két nyugdíjtörvényt egyszerre benyújtani, ahogy néhányan ironizáltak, az októberit és a novemberit miért nem lehetett egyszerre. Lehet, hogy nem elégszer mondtam el, ezért még egyszer elmondom: a korkedvezményes nyugdíjrendszerre vonatkozó mostani törvényjavaslatunkat az Országos Érdekegyeztető Tanácsban - tanú erre Szabó Endre elnök úr, aki most a munkavállalói oldal soros elnöke, akit köszöntök az ülésteremben - meglehetősen régóta tárgyaljuk. Most jutottunk el abba az állapotba, hogy a munkavállalói oldal ezt a konstrukciót támogathatónak, továbbviendőnek, továbbfejlesztendőnek tartotta. Most jutottunk el tehát oda, hogy az érdekegyeztetési fórumokat megjárva tudtuk a törvényhozás elé hozni. Tudom, hogy ez a fideszes képviselők számára szokatlan magatartás, mert '98 és 2002 között fittyet hánytak az érdekegyeztető fórumokra. Ez rendben van. Nem baj, lehet ezt továbbra is gyakorolni, de nekünk ez fontos. Nekünk fontos volt, hogy megegyezzünk az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, legalább a munkavállalói oldal támogatását bírjuk, és a munkáltatói oldal se ellenezze olyan vehemenciával, amilyen vehemenciával számos más metódust, módszert egyébként hol a munkavállalói, hol a munkáltatói oldal elutasított.

(15.30)

Azt gondolom, hogy ezt kellene méltányolni. Lehet erre azt mondani, ez nem olyan fontos, mint hogy a törvényhozásban egyszerre tárgyalni a két törvényt. Számunkra volt ez olyan fontos, és ráadásul a konstrukció tartja magát az eredeti országos érdekegyeztető tanácsi megállapodáshoz, amire egyébként még vissza fogok térni.

Borsos képviselő úrnak említeném, hogy az Orbán-kormány négy évig volt kormányon, nem kettő, hanem négy évig, 1998 és 2002 között. (Borsos József: Nem ezt mondtam!) Csak említette, hogy önök két évig, mi pedig hat. Ha pontosan számoljuk, akkor ez egy '97-es döntés volt, abból egy év a Horn-kormányé, de egyébként az nem, mert egy kitolt határidő volt, utána következett négy év fideszes kormányzás, semmi nem történt, csak időben a továbbtolása, és utána következett a következő négy év, amikor szintén továbbtoltuk ezt a problémát, és most van az a pillanat, amikor egy kifutását teremtettük meg egy konstrukcióval az Érdekegyeztető Tanácsban való megegyezés alapján.

Járulékemelésről vagy járulékátrendezésről van-e szó? Azt gondolom, hogy ha valaki elolvassa ezt a törvényjavaslatot, akkor világosan látja, hogy itt egy járulék- és adóteher-átrendezésről van szó. Ugyanis ma is kifizetjük mindannyian ezt a 25 milliárd forintot. Mindannyian fizetjük. Minden adó- és járulékfizető fizeti. Mi történik a javaslat szerint? Világossá válik, hogy az, aki az egészségkárosodást okozza, az viseljen ezért felelősséget, több terhet. Ha ez közfoglalkoztató, akkor a köz pénzéből, az adófizetők pénzéből, ha ez magánfoglalkoztató, akkor pedig a saját maga kockázatára vállalja ennek a többletterheit. Vagy megszünteti az egészségkárosító hatásokat, vagy vállalja annak a többletterhét, hogy emiatt korkedvezménnyel előbb mennek el az emberek onnan, arról a munkahelyről nyugdíjba, és ennek a fedezetét megteremti.

Azt gondolom, hogy ez egy vállalható, korrekt helyreállítása a mai igazságtalanságnak, mert a mai rendszerben eltűnik a felelősség. Eltűnik a felelőssége a munkáltatónak azért, hogy egészséges legyen a munkahely, és eltűnik a felelőssége, hogy kik is azok, akiknek az elhalasztott beruházása vagy mulasztása miatt kell a köznek lényegesen többet fizetnie. Ráadásul ezt úgy tesszük, hogy egy ötéves, belátható idővel tervezhető módon, ötéves tervezhetőséggel, hiszen 2011-ben fog belépni az, amikor teljes egészében a károsítót terheli a rendszer.

Többen felvetették, hogy mi van akkor, hogyha a munkáltató nem fizet, mi lesz a munkavállalóval. Pont azért van két törvényben a kettő, hogy ne függjön össze, hogy a munkavállaló akkor is jogosult legyen, mert egészségkárosító munkahelyen dolgozott iksz évig, és csak ettől függ az ő jogosultsága, és nem függ attól, hogy a munkáltató befizette-e. A munkáltatótól majd ezt a járulékfizetési kötelezettséget az egyébként szokásos adó- és járulék-beszedési szabályok és ellenőrzési mechanizmusok behajtják.

Befejezésül: azt szeretném kérni képviselőtársaimtól, hogy a részletes vitában legyünk egy kicsit megértőbbek egymáshoz, legyünk talán nyitottabbak arra, amit a kormány az asztalra tett mint javaslatot, és amilyen irányba javasolja a korkedvezményes rendszer módosítását, oly módon, hogy minden eddig jogot szerző jogát megőrizze, megóvja, mindenkinek biztosítsa a korkedvezményes nyugdíjba menetel lehetőségét, aki egészséget károsító munkahelyen dolgozik, és világossá tegye, hogy ezért egyébként ki a felelős, és kinek kell vállalni a terheket.

Itt szeretném megismételni, hogy a kormány tartja magát az Országos Érdekegyeztető Tanácsban 1997-ben létrejött, csaknem tíz évvel ezelőtti megállapodáshoz, amely szerint a konstrukciót csak a szociális partnerekkel együttműködve, velük egyetértésben változtatja meg. A törvényjavaslat erről szól. A törvényjavaslat arról szól, hogy a következő esztendőben a szociális partnereknek legyen módjuk kialakítani a korszerűtlen helyett egy korszerű rendszert, és hogy ebben legyen lehetőségük minden részletre kiterjedően tárgyalni és megállapodni.

Ebben állapodtunk meg az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, és ehhez tartjuk magunkat. Bízom benne, hogy ez megnyugtatóan hat mindenkire, akinek korkedvezményre okot adó élethelyzete van. Itt szeretném még egyszer megnyugtatni őket, függetlenül a törvényjavaslattól, legyenek szolgálati nyugdíjra, bányásznyugdíjra, művésznyugdíjra vagy korkedvezményes nyugdíjra jogosultak, hogy ez a törvényjavaslat - függetlenül ettől a három és fél órás vitától - nem érinti az ő jogosultságukat. Nyugodjanak meg, emiatt nem kell azonnal a Nyugdíjfolyósító Intézethez nyugdíjkérelemmel fordulni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu