LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális szféra védelmében, az azzal kapcsolatban benyújtott indítványaim kapcsán szólalok fel.

Először néhány motivációs elemet szeretnék elmondani, hogy miért érdemes önöknek is újra átgondolni, hogy vajon ezek a módosító indítványok miért érdemesek újragondolásra. Az első szempont az, hogy egyre jelentősebb tömegeket érint, és úgy gondoljuk, ha a nemzet nem gondoskodik az idősekről, betegekről, rászorulókról, ez nagyon rossz üzenet a fiatalok számára is. Itt köszön vissza sajnos a miniszteri meghallgatásban Kiss Péter miniszter úr merkantil szemlélete, aki a szociális szférát megrendelő-kuncsaft-szolgáltató viszonyra degradálta. Nem így van, ez a szektor a mi véleményünk szerint az ország szeretettartaléka. Ahogyan gondoskodunk az idősekről, betegekről, az mutatja meg az épekről, a középosztályról, a fiatalokról, a családokról, a munkavállalókról való gondoskodásunk szemléletét, de a felemelkedés útjáról vallott szemléletet is. Éppen ezért a szociális szektor egy lakmuszpróba, jelző szerepe vitathatatlan.

A második nagyon fontos adottsága kényszerűen a szociális szférának az, hogy a kormányzati hibák, mulasztások, bűnök előbb-utóbb mind-mind ebben a rendszerben bukkannak majd fel, legyen szó a nyugdíjrendszer átalakításáról, amely éppen a rendszerben részt nem vevők, abból kiszorulók nagy tömegeire nem figyel empatikusan, vagy a gázár drasztikus emeléséről, ahol a támogatási rendszerben a gyermek 0,7-es szorzóval szerepel, mintha annak elég volna húsz fok helyett csak tizennégy fok.

A harmadik szempont az, hogy a szociális szféra az, amelyben nem lehet erőszakkal fellépni, mert a megszorítások, normatívacsökkentések, visszafejlesztések éppen ezt jelentik. Egy kicsit a Száll a kakukk fészkére Főnénijének a magatartására hajaz mindez, ami ellen előbb-utóbb az "ápoltak" fellázadnak. És most az ápoltakat idézőjelbe teszem, bár önök olykor szinte az egész társadalmat ápoltnak, zártintézeti beutaltnak képzelik. Kérem, hogy nézzék meg ezt a filmet, mert ebben a parabolában benne van a mai, sajnos nagyon is veszélyes helyzet. (Dr. Avarkeszi Dezső: Mi ugyanúgy olvasunk...)

A negyedik szempont az, hogy a szociális szféra az a terület, ahol a legvédtelenebbek, a legkiszolgáltatottabbak vannak, akiknek ráadásul az érdekérvényesítésük olykor nagyon gyenge is, ezért erre nekünk különösen figyelni kell.

Az ötödik egy kérdés: dolgunk-e az, hogy megkeressük minden egyes tétel esetében azt, hogy van-e ellentételezése a módosító javaslatainknak? Azt hiszem, hogy nem feltétlenül, bár nagy igyekezettel gondoltunk erre. Azért nem feltétlenül a feladatunk, mert itt szemléletek, világnézetek is vitáznak, prioritások csatáznak, és itt a figyelemfelkeltés, a szemlélet ütköztetése is a feladatunk.

A tartalomelemzés marad el akkor, ha csak azt tekintik, hogy az általunk megadott összeg ellentételezéséről vajon gondoskodtunk-e. Ez az alapvető probléma, emiatt nehéz a valódi párbeszéd, mert előbb a célokban kellene megegyezni, a társadalomfejlesztési vízióban, utána lehet majd a pénzről. Teljesen látható, hogy ma Magyarországon a humán gondolkodás nem irányítja még azt a világot sem, ahol ez volna az elsődleges, és alapvetően ilyen a szociális szektor.

Egy hatodik szempont az, hogy a költségvetés, úgy tűnik számunkra, hogy kizárólag vagy legalábbis nagyon nagy részben a múltról szól. Kérdés, hogyan lehet betömedékelni egy süllyedő hajó lékeit, hogyan lehet sajnos nem négy-öt év, hanem negyven-ötven év mulasztásaival, hibáival, bűneivel szembenézni. Mert ez a múlt és félmúlt igenis gyógyításra szorul; ami a felszínre került a közelmúltban, az csak az utolsó csepp volt a méregpohárban, és az ápoltak fellázadtak, fellázadnak. A jövőbe egyáltalán nem építkezik ez a költségvetés, holott a múlt csak a jövőbe nyúlva, a jövőbe tekintve gyógyítható. Egy becsapott, megszorításokkal terhelt országnak valamit a gyógyítási lépésekből is mutatni kellene; a szociális ágazat az, ahol ezt el lehetne kezdeni.

És most lássuk a részleteket, majd a módosító indítványaink egyikét-másikát!

Vajon van-e nyertese a szociális és nyugdíjágazatnak a 2007-es költségvetésben? Úgy gondoljuk, hogy a pénzbeli ellátások szinten tartása mellett a 6,2 százalékos inflációkövetéssel - ráadásul nem is követik azt - nincs nyertese.

(14.50)

A családi pótlékot 6,2 százalékkal, az anyasági és a gyermeknevelési támogatást 4 százalékkal emelik. Utóbbi kettő a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj összegével egyező mértékű lesz, 2007-ben mindössze 26 830 forint/fő/hó.

Az infláció viszont minden elemző szerint 20-30 százalékkal meg fogja haladni a tervezettet, a pesszimisták szerint 10 százalék, az optimistábbak szerint 8 százalék körüli lesz.

Biztosan vesztes lesz minden család, amelyik a szociális gázártámogatásban nem részesül. Lehet szépeket mondani erről, mindenesetre árulkodó az, hogy 2006-ban a tényleges gázártámogatás értéke 180-190 milliárd forint lesz a 160 milliárd forinttal szemben, és a 2007. évi tervezet mindössze 112 milliárd.

Vesztesek lesznek a nyugdíj mellett munkát vállalók, vesztesek a korhatár alatt nyugdíjba vonulók, mert az új nyugdíjak 12-15 százalékkal alacsonyabbak lesznek a törvény szerint. Említhetem a közgyógyellátást, a szociális alap- és szakosított ellátások fejlesztésére szánt összeg 480 millió forinttal való csökkentését, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetet, amelyet 2002 óta támogatásában és feladatkörében jelentősen csökkentettek és kiüresítettek.

Csökken a Fogyatékosok Közalapítványának támogatása, a gyermek és ifjúsági alapprogram támogatása. Ezekkel a felnövekvő, sok esetben éppen a hátrányos helyzetű korosztályok élethelyzetének javítását célzó társadalmi szervezetek, alapítványok és intézmények nominális értékben is 15 százalékkal kisebb támogatásra számíthatnak. Ezt azért tartjuk tragikusnak, mert a demográfiai válság csak nagyon jelentős társadalmasítással volna megoldható, és erre a civil szervezetek, alapítványok, társadalmi szervezetek közreműködése elengedhetetlen volna. Nem csökkenteni kell ennek a területnek a forrásait, hanem címzetten és céljaiban is kibővítetten.

Az intézményi támogatási normatívákat is jelentősen csökkentik jövőre, holott a 8-10 százalékos infláció mellett az intézmények fenntartási költségei már így is elviselhetetlenek, de az energiaárak, a megemelt élelmiszerárak, az áfanövekedés ellehetetleníthetik az intézményfenntartókat.

A költségvetés társadalmi és gazdasági kockázatai rendkívül nagyok, különösen ebben a szférában. Intézmény-összevonások, -megszüntetések és -felszámolások, elbocsátások, ellátási feladatok megszüntetése, csökkentése, különösen az idősellátásban, a nappali ellátásban ellátatlan területeket eredményez majd. És lássunk néhány módosító indítványt!

A különböző normatívákkal kapcsolatban az elvünk az, hogy legalább az ez évi szintre emeljék fel, nem is igényelnénk az infláció miatti jogos emelést. A 182. számú módosító javaslat a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatások, a gyermekjóléti központok, a szociális étkeztetés, a házi segítségnyújtás, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatás, a támogató szolgálat, a közösségi ellátások, az utcai szociális munka, az időskorúak nappali intézményi ellátása, a pszichiátriai, szenvedélybetegek, hajléktalanok nappali intézményi ellátása, a fogyatékos és demens személyek nappali intézményi ellátása normatíváit szeretné csupán a mai szintre visszahozni, és még néhány normatívát nem is soroltam fel.

A 183. számú módosító javaslat szerint a NOE támogatását szeretné megoldani 35 millió forinttal; cserébe a terhességmegszakítás 1400 millió forintos előirányzatát kellene, mondjuk, éppen 35 millió forinttal csökkenteni. Jelzésértékű volna ennek az indítványnak a megszavazása - a szociális bizottságban sajnos már leszavazta a kormánypárt. Nem beszélve arról, hogy a NOE tevékenységével valószínűleg képes is ennyivel csökkenteni a terhességmegszakítás valódi költségeit.

A 185. módosító javaslatban a telefonos segélyszolgálatok támogatását oldanánk meg szintén a terhességmegszakítás előirányzatának csökkentésével. Nekem több ismerősöm van, aki ilyen segélyszolgálatban dolgozott, dolgozik, rengeteg történetet hallok tőlük. Számtalan ember utolsó mentőövét jelenthetik ezek a szolgálatok. Minimális összeg az, amit javaslunk, emberéleteket menthetne meg - ezt kockáztatjuk.

Javaslatot teszünk a közgyógyellátás keretének elég jelentős emelésére. Nem kell Kasszandrának lenni ahhoz, hogy megjósoljuk, hogy erre egyébként szükség lesz, ha nem most, akkor majd pótköltségvetésben jövőre.

Számos egyéb javaslatunk szintén azt mutatja, hogy nagyon sok kis elemet lehetne támogatni, és ezzel valójában az egész rendszer megerősítését szolgálhatnánk.

Számos javaslatunk szól a civil és egyházi fenntartású intézmények normatív támogatásának kérdéséről. Ebben az esélyegyenlőség és a diszkriminációmentesség is fontos szempont.

Ez a felsorolás azt mutatja, hogy úgy tűnik, a célokban van közöttünk különbség. Kérem, hogy gondolják át a módosító indítványainkat kellő empátiával. Gondoljanak arra még egyszer, hogy minden mai kormányzati költségvetési hiba itt, a szociális szférában fog lecsapódni, és ha ezt a hálót egyébként is rombolják, akkor mi lesz majd a lecsúszó tömegekkel. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu