SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A felszólalásomban a költségvetés és a magyar kis- és közepes vállalkozások kapcsolatára szeretnék utalni, és engedjék meg - a részletes vita kapcsán azért a módosító indítványaink értékelésénél nem tekinthetünk el ettől -, hogy az általános helyzetet némileg értékeljük.

Kezdeném azzal, hogy a 2007. évi költségvetésről sok mindent el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy vállalkozóbarát lenne. A nyáron bejelentett megszorító intézkedések kisebb-nagyobb változtatásokkal, lényegében hasonló nagyságrendekkel köszönnek vissza ebben a költségvetésben. Ez önmagában még üdvözlendő is lehetne abból a szempontból, hogy a kormány végre komolyan veszi az egyensúlyjavító intézkedéseket, de abból a szempontból elég káros és figyelemreméltó, hogy nem veszi figyelembe a szakértők, tanácsadók azon véleményét, hogy a vállalkozások versenyképességét és a gazdasági növekedést, a foglalkoztatást jóval hangsúlyosabban kellene ebben a programban, ebben a költségvetésben szerepeltetni.

Milyen egyenleg vonható a vállalkozások terheit és támogatását tekintve a 2007. évi költségvetésben? Csak 2006-hoz képest az elvárt adóból 55 milliárd, a szolidaritási különadóból 150 milliárd, az evából 53 milliárd, a munkaadói járulékterhekből közel 150 milliárd, összesen mintegy 410 milliárd forintot kíván a Gyurcsány-kormány elvonni a vállalkozásoktól a következő évi költségvetésben. Sajnos ennek a nagyobb részét egyébként - a kormány megnyilvánulásával szemben - a kis- és közepes vállalkozásoktól kívánja elvonni, hiszen az elvárt adó nagy része őket fogja sújtani, az eva egésze őket fogja sújtani, a kétharmados foglalkoztatási szerkezetük miatt a munkaadói járuléknövekmények nagyobb része is őket fogja sújtani, és bár ebben volt itt egy vitám az államtitkár úrral, de a szolidaritási adó új formájából következően, amelyben a K+F fejlesztések levonhatók, ebből következően a befolyt összegből nagyobbrészt a kis- és középvállalkozások veszik majd ki a részüket.

Mit kapnak cserébe ezért az extra-hozzájárulásért, áldozatvállalásért? Csak néhány számot engedjenek meg! A 2006-os 2,9 milliárd forinttal szemben jövőre 3,1 milliárd forint kkv-adókedvezményt terveznek, szemben a nagyberuházási adókedvezmények 118 milliárdos összegével, ami egyébként 2002-höz képest megduplázódik. Hasonlóak az arányok a vállalati támogatási összegeket tekintve is: a GKM kis- és középvállalkozási célelőirányzata csupán 3,26 milliárd forintot tartalmaz, és ebben az összegben még a háziorvosi jog megvásárlásához igénybe vehető kamattámogatás is benne foglaltatik; ezzel szemben 38 milliárd forintot terveznek a beruházásösztönzési célelőirányzatra, az 50, illetve 10 millió euró feletti nagyberuházásokra.

Ennyit tehát a versenyképesség javításáról abban a tekintetben, hogy köztudott, hogy a magyar vállalkozói szektor egy elég duális jelleget kezd egyre inkább mutatni, de sajnos a kormánynak az ehhez való hozzáállása nem új jelenség, az előttünk fekvő költségvetésből is kiderül, hogy hogyan csökken ennek a szektornak a támogatása: a 2000-es évek elején még 15-20 milliárd forintos szintről 2006-ra 3 milliárd forintra, és marad körülbelül ezen a szinten 2007-ben is, miközben a nagyvállalati beruházások állami támogatása az elmúlt években 60 és 100 milliárd forint között mozgott.

Megemlíthetném a szolidaritási adót, de erről már volt szó itt a parlamentben a héten, amely valóban azt mutatja, hogy a kormányzat sajnos, amikor engednie kell, akkor sokkal szívesebben enged a nagyvállalatok igényeinek, kéréseinek, semmint a kevesebb érdekképviselettel vagy érdekérvényesítő képességgel rendelkező kis- és középvállalkozások igényeinek.

Ez a kormányzati gyakorlat azonban nemcsak igazságtalan, hiszen a kkv-szektorból is származó befizetéseket egyenlőtlenül osztja vissza, hanem káros is; nemhogy oldaná, hanem fokozza azt a duális szerkezetet, amelyről már szóltam. Jól működő nemzetközi cégek és küszködő, stagnáló hazai cégek összképe mutatkozik. Természetesen ebben vannak különbségek, vannak hangsúlyeltolódások, de összességében egyre inkább ez látszik a magyar gazdaságról. Márpedig ez a hazai kis- és középvállalkozói réteg alkalmazza - mint tudjuk - a magyar foglalkoztatottak kétharmadát, tőlük várható ennek növekedése, kulcsszerepük van a regionális fejlesztésben, a helyi adók befizetésében, a szakképzésben, a szolgáltatásokban, és sorolhatnám még; a hátrányos területeken, a kisebb falvakban szinte az egyetlen munkahelyet az ott működő kereskedelmi egységek biztosítják.

De ezen túlmenően is vannak problémák a költségvetésben a vállalati szektorhoz való hozzáállással, ez pedig leginkább az, hogy azok a terhek, amelyeket a költségvetés ki kíván rájuk róni, nem mutatnak perspektívát, nem ösztönöznek. A kivetett adók és járulékok leginkább sarcként jelentkeznek a vállalkozók számára: ilyen az elvárt adó, a házipénztáradó - amiről most nem tudjuk, hogy lesz-e új változat vagy nem lesz új változat -, a szolidaritási adó, az eva 25 százalékra emelése, a megduplázott tb-járulék; nem látszik, hogy az adminisztratív terhek kapcsán hol tudná a kormány segíteni a vállalkozásokat, vagy megemlíthetném az APEH-hal való fenyegetőzést is. Minimálisan elvárható lett volna, hogy a kormány a megszorításokat megpróbálja kompenzálni valamiféle vállalkozás- és foglalkoztatásösztönző intézkedésekkel. Erre azonban nemhogy kísérlet, de még csak szándék sem mutatkozik a költségvetésben, márpedig ezek nélkül a tervezett adóterhek csupán jövedelemelvonást jelentenek a vállalkozók számára.

Mit fog eredményezni, ha a jelenlegi formában fogadja el a parlament a költségvetést? Elsősorban létszámleépítést és/vagy feketefoglalkoztatást. Ezek mindegyike a járulékbefizetés visszaesésével, a feketegazdaság újbóli növekedésével és a munkavállalók szociális biztonságának a gyengülésével fog járni, rosszabb esetben csődök és bukások is nagy tömegben fordulnak elő a következő évben, ami pedig a fizetésképtelenség terjedésével együtt akár csődhullámhoz is vezethet. Nem térnék ki itt arra, hogy egyébként a régióban évek óta Magyarországon a legnagyobb a csődeljárások száma, és hogy ez egy dinamikusan növekvő tendenciát mutat.

Összességében, ha néhány mondatban kellene összefoglalni, hogy mit is gondolnak egyébként a vállalkozók a különböző fórumokon, ahol négyszemközt, nyíltan kimondják a véleményüket, négy kulcsszóval tudják jellemezni a következő évben a költségvetés szerint rájuk váró nehézségeket: a költségvetésben szereplő számokat, adóterheket méltánytalannak, igazságtalannak, elhibázottnak és károsnak tartják. Méltánytalannak azért, mert alapvetően nem ők tehetnek a kialakult helyzetért, ezért nehezményezik, hogy ővelük fizettetik meg ennek az árát. Igazságtalannak tartják, mert nem veszi figyelembe a hazai vállalkozói szektor kettősségét, és halmozottan sújtja az amúgy is sokkal rosszabb versenyhelyzetben lévő hazai kis- és közepes vállalkozásokat. Elhibázott azért, mert csak sarcolni, és nem inspirálni akar. És káros azért, mert a vállalkozókat elbocsátásra, törvénytelenségre és rosszabb esetben önfelszámolásra kényszeríti.

Ezt a helyzetet kívánja orvosolni a Fidesz által benyújtott és a Vállalkozók Pártja által is támogatott módosítójavaslat-csomag, amely közel 40 milliárd forintot kíván erre a szektorra fordítani: elsősorban 5 millió forintot turizmusfejlesztésre, 25 milliárdot a magyar kis- és közepes vállalkozások fejlesztésére, valamint 10 milliárd forintot foglalkoztatásbővítésre. Ha összevetjük a több mint 400 milliárd forintos többletelvonást az általunk javasolt 40 milliárd forint visszaforgatásával, még mindig tízszeres a különbség az állami bevételek javára.

Nyilvánvaló, hogy a jelen helyzetben csak célzott gazdaságpolitikai támogatással lehet elkerülni a kis- és középvállalkozói szektor gazdasági, foglalkoztatási teljesítményének súlyos visszaesését. Ezért kérem a kormányt és minden képviselőtársamat arra, hogy a Fidesz által benyújtott, a hazai kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgáló módosító javaslatokat támogassa.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu