PÁL TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az mondom, Ferencváros, akkor nincs olyan ember ma Magyarországon vagy akár a tévénézők között, akinek elsőként ne a futballcsapat jutna eszébe. Ez így van évtizedek óta, és én magam azt gondolom mint ferencvárosi, hogy ez így is van rendjén.

Szeretem a focit, szeretem a Fradit, szeretném, ha ismét a régi fényében pompázhatna, és a szurkolótábort a korrekt játékkal kivívott szép eredmények érdekelnék. Node a napirend előtti hozzászólásomban nem a fociról akarok beszélni, hanem a Ferencvárosról. A fővárosnak arról a kerületéről, amely az újkor hajnalán Pest éléstára volt közraktáraival, malmaival vagy éppen a nagyvásárcsarnokkal. Fontos számomra Ferencváros önállósága, belső tagoltsága és értékei; az, hogy a belvárosi miliő ugyanúgy megtalálható itt, mint a külvárosi rész a külvárosi értékekkel, József Attila verseivel.

Mégis úgy látom, hogy az a folyamat, ami a Ferencvárosban kialakult az elmúlt években, az a tömbrehabilitáció, az a fejlődés, amire büszkék voltunk, egy kicsit mintha megbicsaklani, egy kicsit torzulni látszana. Az elmúlt időszakban, a választási kampány idején volt olyan képviselőjelölt, aki részt vett azokon a rendezvényeken, amelyek elég nagy felháborodást okoztak; képviselőjelöltként ott volt a Nyugati pályaudvarnál, igen erős hangon - azt is mondhatom, hogy eltorzult hangon - uszított a rendőrökkel szemben. Ma ez az illető a ferencvárosi önkormányzatban önkormányzati képviselő.

Azt gondolom, hogy elég nagy probléma, ha egy ilyen régi városrészben, mint a Ferencváros - ahol szép eredményeket értünk el -, olyan képviselők vannak, akik korábban olyan rendezvényeken vettek részt, ahol a rendőrséggel szemben uszító magatartást tanúsítottak. Azt gondolom, végig kell gondolnunk, hogy helyes-e az, amikor azt látjuk, hogy egyes politikusok a minthabeszédükkel, a kettős beszédükkel támogatják is ezt a magatartást, támogatják ezt a hozzáállást.

Én magam úgy látom, hogy a Labdarúgó Szövetség ugyan másodosztályba sorolta a Ferencvárost, mert nem tudta teljesíteni az első osztályba tartozás követelményeit; bizonyára sok választópolgárunk örömmel venné, ha a politikában is lehetne ilyen visszaminősítést hozni, aki uszító magatartásra hívja fel magára a figyelmet, annak a másodosztályban a helye. Ez persze politikai kultúra kérdése.

Én szeretem a Ferencvárost, és fáj, hogy a Fidesz politikája itt is megosztotta az embereket, a Ferencvárosban. Fáj és sajnálom, hogy a békés többségnek a Ferencvárosban is félnie kell, hiszen ennek a magatartásnak volt szinte egyenes következménye, hogy több irodát, pártirodát felgyújtottak, elcsúfítottak, sőt néhány héttel ezelőtt a József Attila lakótelepen Molotov-koktélt dobtak az egyik pártirodánkba.

(8.20)

Azt gondolom, hogy nem helyes, amikor egy-egy városrészbe beköltözik a félelem, félni kell az utcákon, a politikában vagy éppen a pártirodákon.

És azt gondolom, hogy ebben nincs közös felelősség. A felelősség kizárólag azokat a politikusokat terheli, akik szóban vagy a magatartásukkal, folyamatos kettős beszéddel, minthabeszéddel támogatást adnak az erőszaknak. Magam az együttműködés híve vagyok; azt gondolom, hogy építeni összefogással lehet, és remélem, hogy a Fidesz vezetői is - akár helyben vagy országosan - egyszer belátják, hogy a folyamatos megosztás sehova sem vezet.

Ha ezt egyszer belátják, akkor biztos vagyok benne, hogy a Ferencvárosba is visszatér a béke, és ismét első osztályú lesz a Ferencváros és a ferencvárosi futballcsapat, aminek igazán jó dolog együtt szurkolni. Én azt gondolom, fontos, hogy az energiánkat a focicsapat szurkolására, támogatására fordítsuk, ne pedig arra, hogy egy-egy városrészbe, ahogy említettem, a Ferencvárosba, beköltözzön a félelem, és beköltözzön az a rettegés, ami az elmúlt időszakban jellemezte a kerületet, illetve azokat az irodákat, amelyekben a munkánkat végezzük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu