DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha megengedik, azzal indítanám a mondandómat, hogy Puskás képviselő úr nem most, hanem még egy előző kétpercesében azt mondta, hogy a helyzet nem konvergál, hanem divergál. Képviselő úr, egy helyzet nem tud sem konvergálni, sem divergálni. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) A folyamatok tudnak konvergálni, illetőleg divergálni, esetleg a folyamatokat leíró matematikai objektumok tudnak konvergálni vagy divergálni.

Ha azt nézzük, hogy a folyamat, amelynek egyetlen pontja, egyetlen állomása, a 2007. év, a 2007. évi költségvetés konvergens vagy divergens, közeledünk-e az Európai Unióhoz vagy sem, akkor viszont azt kell mondanunk, hogy igen, ez egy konvergens folyamat, a konvergenciaprogram ebben teljes mértékben konzekvens. Nézzük azt a - mondjuk - öt esztendőt, amelynek a végpontja a 2007. év. 2002 és 2006 első negyedéve között a keresetek reálértéke 30 százalékkal emelkedett, ez az év eleje óta tovább növekedett, és ha a jövő évben a reálkeresetek mintegy 4,2 százalékkal csökkenni fognak, ez ebben a hatéves folyamatban mindössze annyit jelent, hogy a jövő év végén ugyanolyan szinten leszünk, mint ennek az évnek az elején voltunk. Ettől még ebben az egész hatéves folyamatban a közeledés vitathatatlan.

De ugyanez a helyzet, képviselő úr, ha a most kezdődő, mondjuk, 5-6-7 éves folyamatot nézzük, a jövő esztendőben, amikor csökken az államháztartás hiánya, akkor igen, ez csak kétféleképpen tud csökkenni: vagy a bevételeket növeljük, vagy a kiadásokat csökkentjük. Ha a bevételeket növeljük, bizony azt az adófizetőktől kell elvenni, mert mástól nem lehet, a bevételek kizárólag az adófizetőktől származnak bizonyos formákban. Ha a kiadásokat akarjuk csökkenteni, ezek a kiadások is a korábban megszokott juttatások csökkenésével járnak, amit bizonyos értelemben megint csak ugyanezektől az adófizetőktől veszünk el. Ez bizony nincs másképp, képviselő úr.

De ha a jövő esztendőben, illetve már idén, mert a legmélyebb, legrosszabb jóslat erre az évre már 10,2 százalékos GDP-arányos államháztartási hiány volt, úgy tűnik, ez a nyári intézkedések következtében 10 százalék alá fog mérséklődni - de azért még mindig elképesztően magas -, ha ez jövőre 6,8 százalékra mérséklődik, és 2009-2010-re belesimul a maastrichti kritériumokba, tisztelt képviselőtársaim, ez nem csak papíron mutat jól.

Ha az állam a maga hiányát fedezendő nem lép fel a hitelpiacon hitelkereslettel, és ezzel a kereslettel nem hajtja fel a hitelek árát, akkor egyfelől a költségvetés jár jól, amely alacsonyabb kamatokat kénytelen fizetni a felvett hitelek után, másfelől azok az önök által oly sokat - és joggal - emlegetett kis- és középvállalkozók járnak jól, akik elől nem szívja el a hitelt a költségvetés, nem hajtja fel a hitelek árát úgy, hogy ne tudják azokat felvenni és visszafizetni. Tehát az a tény, hogy az államháztartás hiánya csökken, a gazdaságra ösztönző erővel hat; legalább olyan ösztönző erővel, tisztelt képviselőtársaim, mint hogyha a hiányt azzal növelnők, hogy odaadjuk készpénzben a vállalkozóknak, hogy tessék egy kis tőkejuttatás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most már áttérek a részletes vita funkciójára, jelesül arra, hogy milyen módosító indítványokat kívánnék a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani. Benyújtottunk néhány olyan módosító indítványt, amely részint az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, részint pedig az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetén belül kíván általunk kívánatosnak tartott közoktatási célokra forrásokat átcsoportosítani.

Erről három benyújtott vagy benyújtandó - de most már benyújtottuk - módosító indítvány is szól, amely a kistérségi társulásokon belül, társulási formában ellátott közoktatási feladatokban kívánja a kistelepülési óvodák, illetve alsó tagozatok helyzetét javítani. Egyetértünk azzal a szándékkal, illetve nemhogy egyetértünk, az a szándékunk, hogy a különféle feladatok lehetőség szerint többcélú kistérségi társulás formájában kerüljenek ellátásra, és a kistérségi társuláson keresztül finanszírozza ezt a költségvetés.

Mindazonáltal ennek a támogatásnak néhány formája olyanra sikeredett a benyújtott költségvetésben, hogy az ösztönzőleg hathatott volna a kistérségi társulásra, hogy a kistelepülések óvodáit, alsó tagozatos iskoláit vonja el, szüntesse meg helyben, és olvassza be a kistérségi központi intézménybe. Egy ilyet mondanék: a bejárótámogatás-kiegészítés különböző formái - attól függően, hogy melyik településről melyik településre, és hogyan viszik a gyereket - a jelenlegi formájukban egyértelműen abban teszik érdekeltté a kistérséget, hogy szüntessék meg helyben az óvodát vagy alsó tagozatot, és iskolabusszal szállítsák a gyereket. Úgy gondoljuk, hogy ez nem helyes, nem kellene erre ösztönözni a kistérségeket, ezért ebben a támogatási formában a támogatási arányok megváltoztatásával kiegyensúlyozottabb érdekeltségi rendszert kívánunk teremteni.

A másik benyújtott módosító indítványunk az ingyenes tankönyv, illetőleg a tankönyvtámogatás rendszerében kíván nagyobb differenciálási lehetőséget biztosítani az iskolának, illetőleg a fenntartónak. Itt is az a helyzet, hogy a szociális helyzethez, a rászorultsághoz jobban igazodó és nem a szabályok merevsége miatt bizonyos helyzeteket mesterségesen előállító iskolákban, illetőleg helyzetekben vagyunk érdekeltek. Tehát úgy kívánjuk - nem csökkentve, igaz, most már nem is növelve a hiányt - ezt a tankönyvtámogatást, illetve az ingyenes tankönyvjuttatás után járó finanszírozást átalakítani, hogy az jobban ösztönözze az iskolákat arra, hogy vegyék figyelembe a juttatásban a rászorultságot.

Nagy port vert fel már az általános vita és a bizottsági vita során is a sajátos nevelési igényű tanulókkal kapcsolatos szabályozás megváltozása. Ismét csak azt tudom mondani: helyesnek tartjuk azt az elképzelést, hogy a sajátos nevelési igényű, különböző fokon fogyatékos, részképesség-zavaros, magatartás-zavaros s a többi tanulók esetében legyen differenciálás.

(16.00)

Azt a tanulót, aki nevelhető normál környezetben, tehát nem hasonlóan részképesség-zavaros vagy fogyatékos tanulókból álló környezetben, tartsuk ebben a környezetben, ne arra adjunk külön finanszírozást, hogy őket kivegyük ebből a közösségből, hanem arra adjunk külön finanszírozást, hogy velük külön foglalkozzanak.

Van természetesen egy súlyosabb foka ennek a fogyatékosságnak vagy ezeknek a zavaroknak, amikor ez nem tehető meg, ott maradjon meg a korábbi támogatás, de ne tegyük érdekeltté az intézményt, a fenntartót abban, hogy ezeket a tanulókat másmilyen módon, a közösségből kiemelten, egy ilyen zárt enklávéban próbálja nevelni. Ennek megfelelően tehát teszünk módosító indítványt arra nézve, hogy szűnjék meg az ilyen enyhe fokon fogyatékos vagy részképesség-zavaros tanulók különféle finanszírozása attól függően, hogy nem sajátos nevelésű igényűekkel együtt vagy azoktól elkülönítve nevelik őket. Ne legyen ilyen érdekeltsége a fenntartóknak.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, van a benyújtott költségvetési javaslatnak egy meglehetősen szomorú pontja, amely a korábbi években igazán nagy sikert aratott, az Útravaló ösztöndíjprogrammal kapcsolatos. A tervbe vett finanszírozás egész egyszerűen nem biztosítja azt, hogy a 2007-es évben ilyen új ösztöndíjprogramokat lehessen indítani, tehát csak a már megítélt ösztöndíjak további folyósítását tenné lehetővé, és alig-alig tenne lehetővé újabb ilyen felzárkóztató, tehetséggondozó ösztöndíjaknak az odaítélését. Úgy gondoljuk, hogy ez nem helyes, úgy gondoljuk, hogy ez az Útravaló ösztöndíjprogram beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és ezért a minisztérium költségvetési fejezetén belül erre a célra át kívánunk csoportosítani egy kisebb összeget. Kérem a tisztelt Házat, hogy ezeket az indítványokat majd támogassa.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu