VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita első szakaszának a végén, a második szakasz elején talán érdemes néhány szóban a módosítókról összefoglalóan is szólni, hiszen most van lehetőségünk arra, hogy kommentáljunk néhány olyan változást, amely a vita megkezdése óta történt.

Elöljáróban szükséges leszögezni, hogy ez a költségvetés továbbra sem a jövőről szól, hanem sajnos a múltról, arról a múltról, amelyről itt már egy hosszú vita volt az általános vita különböző szakaszaiban. Igen, arról a múltról, amely egy felelőtlen, rossz gazdaságpolitikát jelentett az ország számára, arról a múltról, amely - ahogy a balatonőszödi elhíresült beszédből tudjuk - trükkök százait jelentette az államháztartás adatait tekintve is.

Mit hallottunk a vita végén? Két érvet hallottunk a kormánypárti képviselőktől általában. Az egyik, hogy konvergenciaprogram van, és ezt kell mindenképpen átvezetni, a másik pedig, hogy ez a költségvetés fogja megteremteni a következő évek kiegyensúlyozott növekedésének feltételeit. A konvergenciaprogramos érvre talán hadd mondjak el annyit, hogy konvergenciaprogramot nem az Európai Bizottság, az Európai Unió vagy az Európai Parlament állít össze, azt a magyar kormánynak kell összeállítania, az Európai Bizottság ezt csak jóváhagyja, elfogadja, de egyébként érdemben nem nyúl bele. Tehát amikor a konvergenciaprogramra hivatkoznak, akkor a saját, önök által összeállított programra hivatkoznak, ami, úgy gondolom, fából vaskarika. Nyilvánvaló, Veres János azt a konvergenciaprogramot, amit összerakott, nem fogja a saját költségvetésével szétbombázni.

Megjegyzem egyébként, Veres János a vitában többször elmondta, hogy soha nem kozmetikáztak számokat, és nem hamisítottak meg adatokat. Miniszter úr talán emlékszik erre a konvergenciaprogram-táblára (Felmutat egy grafikont.), amit akkor is mutattam. 2005 decemberében beadtak egy konvergenciaprogramot, teljesen más államadósság-pályával - itt egy fehér görbe mutatja ezt, majd szívesen odaadom önnek, ha kell -, amelyben 57-58 százalékos államadósság-arányokat jelöltek. Ehhez képest 2006 szeptemberében teljesen eltérő számok szerepelnek ebben. Nos, ennyit talán a hamisításról meg a szavahihetőségről.

De nézzük a másik érvet! A másik érv arra vonatkozik, hogy most aztán megteremtődnek a kiegyensúlyozott növekedés feltételei, ezért kell a lakosságnak több adót fizetni, ezért kell a vállalkozóknak evában, különbözői vállalkozói adókban többet fizetni, ezért kell, mondjuk, a gázár-kompenzációt csökkenteni a lakosság számára, ezért kell a közszférában dolgozóknak 4 százalékos reálbércsökkenést elszenvedni 2007-ben, és így tovább, és így tovább. Tehát mindez az áldozat azt szolgálja, hogy a növekedés kiegyensúlyozott és megfelelő mértékű legyen.

Veres János odáig ment az elmúlt napokban, hogy már arról beszél, hogy az államadósság kamatterhének a növekedése is egy olyan tehervállalás, amit nem a kormánypártok, hanem az ellenzék okozott. Már erről beszélt a miniszter úr, ennyit a jóhiszeműségéről. (Babák Mihály: Szégyellje magát...) Miniszter úr, saját miniszterelnöke mondta a trükkök százait! Nem volna már itt az ideje, hogy legalább azt mondja nekünk, hogy bocsánat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem egyeztettek!), elnézést az elmúlt négy évért, elnézést azért, hogy becsaptuk a magyar választókat? Nem volna talán itt az ideje most, hogy ennek a 200 milliárdos többlet kamatkiadásnak végre elismerje a felelősségét? Mégiscsak ön az a gazdasági miniszterrel és a miniszterelnökkel együtt, aki ezt a gazdaságot, ezt a gazdaságpolitikát meghatározza! Nem volna itt az ideje, hogy végre őszintén azt mondja, hogy az elmúlt évek költségvetései nem feleltek meg a valóságnak?

Amit a szaknyelvben úgy nevezünk, hogy kompenzációs felár, lefordítom önnek: hazugságfelár, azt most fizetjük meg a többlet kamatteherben. A magyar lakosság, a magyar vállalkozók jelentős része az adó- és járulékteherrel, a vizitdíjjal ennek a rossz gazdaságpolitikának a költségeit fizeti meg. Vártuk volna öntől, hogy legalább az expozéban vagy a vita alatt valamikor azt mondja, hogy bocsánat, az elmúlt években meghamisított, rossz költségvetéseket készítettünk el, és ezt tettük az önök asztalára. Talán még nem késő, hogy a vitának ebben a szakaszában ön ezt megtegye, és felelősséget vállaljon azért, amit tesz, meg azért is, amit nem tesz.

De ami a lényeg, és azért szerettem volna erről beszélni, a kiegyensúlyozott növekedés feltételei című történetről: azt gondolom, hogy itt is el kellene ismerni néhány dolgot. A konvergenciaprogramot önök úgy adták le Brüsszel számára, hogy abban erre az évre még 6,6 százalékos beruházási volumennövekedés szerepel. A KSH november 30-án közölte az első háromnegyed év beruházási adatait. Az első háromnegyed évben már - még nem hat teljes egészében a Gyurcsány-csomag - 0,4 százalékos csökkenés van a beruházási volument tekintve, és a harmadik negyedévben egy nagyon drasztikus, egy nagyon durva beruházási csökkenés. Tehát a negyedik negyedévben Magyarországon egy 10 százalék feletti beruházásnak kellene megvalósulnia ahhoz, hogy az önök által Brüsszelnek leadott konvergenciaprogram teljesüljön vagy valósághű legyen. Nyilván, tudjuk, nem lesz az. Nem volna itt az ideje annak is, miniszter úr, hogy végre a konvergenciaprogramhoz hozzányúljanak, ahhoz a programhoz, amely most már valóban nem felel meg a mindannapi élet számainak? Ez egy új adat, ezt nem ismertük a költségvetés beterjesztésekor, mindenképpen érdemes rá felhívni a figyelmet.

(11.20)

Hol van továbbra is a munkahelyteremtés? Hogyan lesz kiegyensúlyozott növekedés abban az országban, ahol az államadósság nő, ahol az infláció mértéke nőni fog a következő évben, ahol a kamatterhek nőnek, egy olyan országban, ahol a vállalkozóinkat - a hazai kis- és középvállalkozókat különösen - nem támogatja a kormány? Abból nem lesz több munkahely, ott csak a munkanélküliek száma lesz több, miniszter úr! Hogyan fogja ez a 2007-es költségvetés megteremteni ennek a növekedésnek a feltételeit, a kiegyensúlyozott növekedését?

Szerintünk ezt kellett volna elismerni ebben a vitában, erről kellett volna a miniszter úrnak is beszélnie, és még egy dologról: arról, hogy önök a megoldást újra abban a jól bevált gyakorlatban keresik, amit úgy lehet megfogalmazni, hogy végeladás, nincs maradás. Most aztán lehet megint egy nagy lendülettel mindent, még ami az állami vagyon körébe tartozik, azt értékesíteni!

A vita alatt derül ki: hadiipari privatizáció. A miniszter úr erről hosszan beszélt egy interjúban, onnan tudtuk meg, hogy több tucat laktanya, különböző hadiipari vállalatok, amelyek még állami tulajdonban vannak, értékesítésre kerülnek.

Földeladás kérdése: nagy nehezen visszavonták azt a szocialista előterjesztést, hogy a földek értékesítése felgyorsuljon a következő időszakban - szerencsére, azt kell önnek mondanom. Nem hiszem, hogy ez fogja megoldani a magyar államháztartás problémáit. Az jól látható a napi hírekből is, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tucatszámra értékesíti az állami ingatlanokat, nagyon sok esetben a könyv szerinti érték alatt, megjegyzem ezt is, egy pályázót meghívva az értékesítésre. Ezzel sem tudunk egyetérteni, nem hiszem, hogy most föl kellene élni az összes állami vagyont még, ami csak van; és akkor még a MOL-részvények értékesítéséről nem beszéltem.

De egy pontot hadd emeljek ki, miniszter úr: kormányzati negyed. Kormányzati negyed. Előterjesztések, szakértői anyagok nem készültek, nem tudjuk, hogy milyen számításokat végeztek el ennek a több száz milliárd forintos értékesítésnek a kapcsán. Azt tudjuk, hogy önök meglévő állami ingatlanokat nagy tételben értékesíteni akarnak. Ennyit tudunk az egészről. Nos, ez egy tücsökmentalitás: éljünk fel mindent, herdáljunk el mindent, ami van, abból egy darabig jól elleszünk; de hogy mi lesz majd tíz év múlva vagy húsz év múlva, hogyan kell kínkeservesen kiszenvedni majd az államnak azokat a bérleti díjakat, amelyeket most az önök koncepciója alapján majd fizetni kell állami hivatalok elhelyezéséért, arról egy szót nem hallottunk öntől, arról egy sort nem mondott!

Tehát miközben a lakosságra adóterhet tesznek, járulékterhet tesznek, vizitdíjat tesznek, megszorító intézkedéseket tesznek, azonközben önöknek azon jár, úgy látom, a fantáziájuk, hogy a kormányzatinegyed-program keretében hogyan lehet egy ilyen luxusberuházást megvalósítani. Nos, ezt nem tudjuk elfogadni, ezzel nem értünk egyet, ebből sem több munkahely, sem kiegyensúlyozott növekedés, sem prosperáló gazdaság nem lesz. Ahhoz a gazdaságpolitika alapjait kell megváltoztatni, mert jelenleg abba az irányba megyünk, amely az ország vagyonának a felélésével párhuzamosan nem teremti meg semmilyen tekintetben egy gazdasági növekedés stabil alapjait.

Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu