GUSZTOS PÉTER, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság a másik két ombudsmani beszámolóhoz hasonlóan az adatvédelmi biztos 2005-ös beszámolóját is egyhangúlag, tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el, és javasolja az Országgyűlésnek elfogadásra.

Én most itt a bizottság előadójaként nem vállalkoznék a bizottsági vita, pláne nem a beszámoló részletes ismertetésére, hiszen ezt most minden bizonnyal meg fogjuk tenni, ha nem is vagyunk túlságosan sokan, és ha régóta is folyik ez a vita, inkább csak azt említeném meg, hogy mi volt az a néhány konkrét kérdés, ami az emberi jogi bizottság ülésén felmerült, kérdésként hangzott el az adatvédelmi biztos irányába.

Az egyik a szcientológiai egyházzal kapcsolatban lefolytatott vizsgálat, amit itt az expozéban maga a biztos úr is megemlített.

A másik két kérdés aktualitással is bírt, az egyik egészen friss aktualitással bírt, ez a különböző autópályákon elhelyezett, újonnan bevezetett fix sebességmérők gyakorlata. És anélkül, hogy megelőlegezném a következő évben minden bizonnyal ezzel kapcsolatban majd lefolytatandó biztosi vizsgálatokat, az itt elhangzott, hogy adott esetben a későbbiekben lehet azzal probléma, lehet akörül vita, hogy mi a helyzet akkor, amikor nem a tulajdonos vezeti az autót.

Ami pedig talán a legérdekesebb és a legfontosabb volt a felmerült kérdések közül, az - majdnem azt mondom, vagy talán mondhatom nyugodtan - természetesen a közterületi kamerákkal kapcsolatos kérdés, hiszen aki nyomon követi az adatvédelmi biztosnak a nyilvánosság előtt megjelenő ügyeit, megszólalásait és azt a politikai, társadalmi vitát, ami ezeket kíséri, az tudja, hogy a legszűkebb körön belül van a kamerák ügye abban a tekintetben, hogy a leggyakrabban elkerülő ügycsoport egyike a közterületi kamerákkal kapcsolatos ügy.

Itt konkrétan az a kérdés merült fel, és én ugyan annak a híve vagyok, hogy mindent a maga helyén és idejében tárgyaljunk meg, tehát az idén ősszel lezajlott, nevezzük így, sajnálatos eseményekkel kapcsolatban felmerülő emberi jogi vizsgálatoknak ezt a részét, az adatvédelmi kérdéseket, azt gondolom, igazán érdemben akkor fogjuk majd tudni megvizsgálni, amikor a megfelelő beadványok után az adatvédelmi biztos állást foglal ezekben az ügyekben, és aztán majd a megfelelő évben ez a parlament elé kerül. De felmerült a bizottsági ülésen, és így azt gondolom, érdemes elmondani, hogy mi a helyzet azokkal a helyzetekkel, amikor a közterületen a kamerák az önkormányzatok és a rendőrség együttműködésével felvételeket rögzítenek, ezeket később büntetőügyekben használják fel.

Itt szeptemberrel, októberrel kapcsolatban úgy merült fel, hogy problémaként jelent meg, hogy többen szerették volna az ellenük megindított eljárásban saját maguk védelmében bizonyítékként használni a rendőrségi felvételeket, többen ezekkel kívánták azt bizonyítani, hogy valójában nem volt erőszakos az ő magatartásuk, és ez itt problémaként merült fel, hogy nem juthattak hozzá ezekhez a felvételekhez. Itt problémaként merült fel, hogy ezek a felvételek vajon mennyi ideig hozzáférhetők, kinek a számára hozzáférhetők, és mi a helyzet ezekkel.

Ha jól követtem az adatvédelmi biztos által a bizottság ülésén elmondottakat, akkor az a probléma itt mindenképpen megfogalmazható, és a későbbiekben ezzel foglalkozni kell, hogy miközben a törvény a rendőrségnek arra ad felhatalmazást, hogy a felvételt akkor indítsa el egy ilyen közterületi kamera esetében, amikor olyan esemény történik, olyan cselekmény történik, amit érdemes rendőrségi szempontból rögzíteni, ehhez képest a gyakorlat nagy valószínűséggel technikailag egy folyamatos és egyébként folyamatosan törlendő rögzítés is. Hogy pontosan itt a jogszabályi környezet és a mindennapi gyakorlat között milyen ellentmondások vannak, erre most itt csak utalok, hogy a bizottsági vitából magam arra következtettem, ez egy olyan kérdés, amivel a későbbiekben minden bizonnyal kell majd még foglalkozni.

Egyébként egy dolgot szeretnék még kiemelni az emberi jogi bizottság ülésén elhangzottakból, szintén a kamerákkal kapcsolatos. Volt az adatvédelmi biztosnak egy kisebb kitérője a bizottság ülésén, és ugyan erről nem folytattunk vitát, de én úgy láttam, hogy ráutaló magatartásukkal, pártfrakcióhoz való tartozástól függetlenül az emberi jogi bizottságban ülő képviselőtársaim egyetértettek ezzel a felvetéssel. Ez pedig az volt, hogy úgy érdemes lenne általánosságban megvizsgálni a közterületi kameráknak a Magyarországon bevett használatát. Ahogy az itteni mai expozéjában is elmondta Péterfalvi Attila, nagyon komoly expanzió van ezen a területen, kameralázról beszélt az adatvédelmi biztos, és ennek egészen sajátos, hadd ne mondjam, hogy néha abszurd megjelenési formái is vannak, ő maga is említette a temetőkkel kapcsolatos állásfoglalást, ami, ha jól emlékszem, szintén a 2005-ös évben született.

A bizottsági ülésen elhangzott egy eszmefuttatás az adatvédelmi biztos részéről, ami arról szólt, hogy vannak egyes országok, ahol ennek komoly kriminológiai, szociológiai vizsgálata van, hogy vajon ezek a közterületi kamerák tényleg el tudják-e érni azt a célt, amit Magyarországon is nagyon sokan tulajdonítanak neki. Ugye, Magyarországon sokan vannak azok, akik nem nézik örömmel azt, hogy valamifajta nagy testvér folyamatosan megfigyeli őket a közterületeken és az utcákon, de nagyon sokan vannak, akik azt gondolják, hogy ez egy olyan érdeksérelem, amit el lehet fogadni akkor, ha mindez arról szól, hogy a közterületi biztonság erősödik, ha a bűnözés visszaszorítható, és ezáltal a mindennapi biztonságunk növekszik, és ez egy jogos alapvető emberi igény.

Az adatvédelmi biztos a bizottsági ülésen azt vetette fel, hogy egyes államokban - ha jól emlékszem, talán Anglia volt a hivatkozási alap - konkrét vizsgálatok bizonyítják, mutatják azt, ez egyáltalán nem evidencia, hogy a közterületi biztonság általános növekedésével és a bűnözés visszaszorulásával jár a közterületi kamerák alkalmazása. Egyes szociológiai, kriminológiai vizsgálatok, ahogy ez elhangzott a bizottság ülésén, azt mutatják, hogy az adott utcákban, az adott szűk térségekben javít a helyzeten, egyébként pedig néhány utcával arrébb egy adott kerületen belül vagy a szomszéd kerületbe, mondjuk így, szorítja át az egyébként szintén korábban ott is létező bűnözői aktivitást. Érdemes lenne tehát ezt a kérdést valahogy a maga komplexitásában megvizsgálni, és elhangzott az a bizottsági vitában, hogy erre valamifajta forrásokat kellene teremteni, amit - azt gondolom, nyugodtan mondhatom valamennyi emberi jogi elkötelezettségű képviselőtársam nevében - egy megfontolandó dolognak tartunk.

Összefoglalva: az emberi jogi bizottság egy praktikus, az adott ügyekre koncentráló vita után egyhangúlag fogadta el a jelentéstervezetet, és természetesen ajánlja a Háznak is elfogadásra.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu