GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Vitatkozhatunk persze rólam is, de én, mondjuk, az ombudsmani jelentéseket érdekesebbnek tartom. A rólam és az én gondolataimról folytatott vitát is sokkal izgalmasabbnak tartanám, ha a képviselő úr, mondjuk, legalább olyan árnyakkal hadakozna, amelyek bent vannak a teremben. Mert azok az árnyak, amelyekkel hadakozik, nincsenek itt. Azokat a vélekedéseket, amelyeket nekem tulajdonít, én nem vallom magaménak, úgyhogy szerintem ezt akkor itt zárjuk le. Hogy kiforgatja a szavaimat, és aztán valami teljesen mással vitatkozik, annak semmi értelme nincsen; ráadásul ennek az egésznek semmi köze nincsen ahhoz, amiről mi beszélünk.

Azért ezt a veszteséget akkor pontosítanám. Tehát arról volt szó, Ángyán képviselő úr mondta, hogy ez egy fontos kérdés, és ez az ombudsmani jelentésnek a szemléletében, több állásfoglalásban is megjelenik, hogy ez egy fontos kérdés. Nagyon fontosnak tartom, hogy erről konzervatívok és liberálisok egy értelmes párbeszédet, értelmes vitát legyenek képesek folytatni, hogy amikor átalakulnak nagy, korábban kizárólagosan állami tulajdonban lévő és az állam által nagyon rosszul, nagyon drágán, nagyon veszteségesen, az adófizetők pénzéből finanszírozott veszteséggel működő szolgáltatások, akkor folyjon arról egy értelmes vita, hogy mi az, ami mindenképpen állami kézben kell hogy maradjon, mi az, ami nem; mik azok a minimális szolgáltatások, amit magukra kell vállalniuk azoknak, akik az államtól átveszik ezeket a feladatokat. Ezekről kellene hogy értelmes vita folyjon, nem pedig ilyen árnyakkal kellene hadakozni.

És hogy mi a veszteség. Az, hogy több száz gyerek, adott esetben több ezer gyerek tanul ma Magyarországon, 2006-ban olyan alapfokú intézményben, ahol az első négy évfolyamon nincsen tucatnyi gyerek, és az első négy évfolyam egy csoportba jár, vagy az első nyolc évfolyamon nincsen több húsz gyereknél, és ez két csoportba van osztva; nos, minden egyes forint, amit ilyen típusú oktatási intézmények fenntartására költ a magyar állam, ahelyett, hogy valami másra költené, egy másik iskolára, iskolabuszra, bármire, ahol versenyképes (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tudáshoz tud jutni az a szerencsétlen gyerek, bizony kidobott forint és veszteség. Én ezt így értelmeztem - egy mondat, elnök úr, elnézést! -, mert nem tudom azt elfogadni, hogy tízévesen írni, olvasni, számolni kellene tudnia csak a gyereknek. Mert ha ezt a szemléletet megtartjuk, akkor tényleg nagyon-nagyon le fogunk maradni, és ezek a gyerekek fognak lemaradni.

Forrás: parlament.hu