TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a lehetőséget, hogy újra szólhatok. Az ország 2007 és 2013 közötti átfogó, gazdasági és társadalmi fejlesztést megalapozó Új Magyarország fejlesztési tervében a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi integrációjának előmozdítása érdekében meghatározásra kerültek az előítéletek csökkentését, a szemléletformálást célzó kampányok, képzési programok, a gyermek- és ifjúsági programok, valamint a munkanélküli és inaktív emberek foglalkoztatásának elősegítésére irányuló intézkedések is. A fejlesztési stratégiában is szerepelnek továbbá a roma emberek és szervezeteik szolgáltatáshoz, pályázatokhoz való hozzáférését segítő programok, valamint a leghátrányosabb helyzetű, leszakadó kistérségek komplex térségfejlesztését elősegítő intézkedések, amelyek közül néhányat az alábbiakban ismertetnék. Az ismertetést pedig abban a szakaszban tenném meg, ahogy egyébként a felszólalások az elmúlt időszakban voltak.

Itt szó volt a mai nap az előítéletek csökkentéséről, illetve a szegregált oktatási rendszerek és típusok helyzetéről. Én erről néhány olyan gondolatot szeretnék kifejteni, amely, azt gondolom, nagyon fontos lehet mindannyiunk számára.

Ma egy nagyon fontos össztársadalmi problémáról beszélünk, a gyermekszegénységről és a gyermekek esélyének a növeléséről. Amikor ezt tesszük, akkor azt gondolom, nagyon sokszor nem látjuk át annak a veszélyét és annak a rendszerét, hogy ennek a problémának a kezelését hogyan is tudjuk elérni. Természetesen, amikor ezt mondom, akkor teljesen mindegy, melyik pártálláshoz tartozó csoportról van személyekről van szó, sokkal komolyabban kell venni ezt a kérdéskört, mint ahogy tettük a rendszerváltás után. Azért is mondom, mert az előítéletek csökkentése, azt gondolom, valóban egy össztársadalmi problémát vet fel, és ilyen esetben az össztársadalomnak kell odafigyelnie, hogy a megoldásokat is közösen hajtsuk végre.

Herényi Károly képviselő úr elmondta azt - ezt a szlogent használva -, hogy tudunk-e együtt közösen fellépni, és megoldásokat találni ezekben a kérdésekben. Jómagam azt mondom, hogy ha a rendszerváltást nézzük, és '90 óta folyamatosan azt látjuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetűek csoportja hogyan alakul ki, akkor láthatjuk, hogy többnyire elsősorban a munkahelyek elvesztése és a munkahelyek megszűnése miatt tudott ez kialakulni, ami nagyon karakteresen jelen van azoknál a családoknál, akik kiszorultak az elsődleges munkaerőpiacról, így ezáltal természetessé vált a lakhatási helyzetek hiánya és a lakhatási feltételek léte hiányának a megjelenése.

Ez továbbgyűrűzött abban, hogy az oktatási helyzet mindjárt komplexen hozzátartozott, és amikor erről beszélünk, akkor láthatjuk vagy érzékelhetjük azt, hogy ez a kérdéskör, nemcsak a foglalkoztatás, nemcsak a lakhatás, hanem az oktatás a fő prioritása annak, hogy jelen pillanatban is arról beszélhetünk, a rendszerváltás után 16-17 évvel, hogy ez a kérdés egyre erőteljesebben érinti a leghátrányosabb helyzetűeket, ezen belül pedig a romákat.

Mit kellene ennek érdekében tenni, és mit tehettek a kormányok a rendszerváltás utáni időszakban? Azt gondolom, jogos a számvetés a mai nap. Azért jogos a számvetés, mert jómagam is örülök, hogy ez a kérdéskör egy ilyen vitanapon kerül ma megvitatásra, ahol talán számot lehetne adni arról, hogy ki mit nem tett meg az elmúlt időszakban. Nem azért, hogy kritikaként fogalmazza meg egyik párt a másik felé vagy a jelenlegi kormányzó párt felé, hogy mit nem tettek meg, hanem próbáljunk azokból a hibákból tanulni, amelyeket az elmúlt kormányzati ciklusokban rendre felhalmoztunk, és ezekből a negatív értékekből - ha úgy tetszik, mert a negatív is nagyon sokszor érték - próbáljunk meg egy olyan közös cselekvési tervet készíteni, amely mindenképpen fontos lehet mindenki számára.

A jelenlegi kormány ezt mindenképpen megtette, mert amikor arról beszélünk, hogy csökkentsük az előítéleteket, akkor számtalan olyan módon próbálja meg ezt kezelni, amely mindenképpen nagyon fontos lehet a leghátrányosabb helyzetűek számára. Néhányat hadd villantsak fel! Amikor azt mondjuk, hogy a gyermek a legféltettebb kincsünk, és Magyarország jövője is egyébként, bármelyik korosztályban lehetne ezt mondani, ez így igaz, akkor megkérdőjelezzük azt, hogy minden kormány valóban megtette-e annak a lehetőségét, hogy az oktatásba minél többet belefektessen. Én azt látom, hogy nem. Mondhatnék itt különböző számokat, hogyan is néztek ki az elmúlt kormányzati ciklusokban azok a támogatások, amelyek akár a roma ösztöndíjakat jelentették, amelyek nemcsak a romákról szólnak. Például az Útravaló-program ösztöndíja megjeleníti, hogy mindenképpen kellene segíteni a hátrányos helyzetűeket. Ha ezt megnézzük, akkor évről évre az elmúlt kormányzati ciklusban mindig emelkedett ennek az összege és forrása, amely azt gondolom, most már oda jutott, hogy lehet arról beszélni, hogy egy-két olyan társadalmi kör van, amely átérzi annak a problémáját, hogy az oktatásból el lehet jutni a munkahelyekre.

És itt szeretném bezárni: ha a munkahelyeket nézzük, és újra azt akarjuk elérni, hogy tartós foglalkoztatási helyzetben éljenek a leghátrányosabb helyzetűek, ezen belül a romák, akkor az oktatásba sokkal többet kell belefektetni az elmúlt időszakhoz képest. Remélem, hogy az oktatás területén is sikerül ez, és ha megtaláljuk azt az utat, amely a munkahelyekhez visz, akkor lehet majd arról beszélni, hogy az egészségügyi helyzetük és a lakhatási helyzetük hogyan tud a jövőben még jobban változni annak érdekében, hogy lehessen látni azt, hogy Magyarországon van egy halmozottan hátrányos helyzetű kisebbség, ez a roma kisebbség, amelyiknek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a társadalom teljes jogú tagja legyen. Azt gondolom, ehhez a politikán felül kell emelkednünk, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a mindenkori kormányzó pártok még többet tegyenek annak érdekében, hogy ez megtörténjen.

(14.50)

Remélem, hogy azt az utat, amelyet a Gyurcsány-kormány elindított, tovább tudjuk folytatni, és ki tudjuk egészíteni, ha kell, olyan cselekvésekkel, amelyek mindenképpen a jövőt fogják szolgálni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu